Alan Wake próbakör
Az Alan Wake nem olyan jó játék, mint amennyi ideig készült. Akkor minimum a világot kéne megváltania. Nem váltja meg, annál is inkább, mert a játékmenet magja egy egészen egyszerű és lineáris TPS. A főszereplő nem akciósztár, ehhez mérten az irányítása is sokszor nehézkesebb, problémásabb, mint más játékokban, gondolok itt a gyors manőverezés nehézségeire vagy a majd' orrabukós sprintelésre. A dolog élethű, viszont az ellenfelek egy akcióhőssel szeretnének küzdeni, így viselkednek és támadnak. Az eredmény egy sokszor nem a körítés, hanem a nehézkes harcok miatti frusztráció. A "harc a fénnyel" elv különleges, de igazából csak a célra tartás folyamatát hosszabbítja meg, amitől a többszereplős összecsapások még nehezebbé válnak. Ennél fogva a játék még legkönnyebb fokozaton is kihívás, ebben mindannyian egyetértettünk a próbakör után. Hogy a "kihívás" átcsap-e falhoz vágós, idegesítő harcokba, azt majd hosszabb távon meglátjuk. Hogy a "világíts és tüzelj" játékmenet nem válik-e több óra után monotonná, az is egy kérdés, erre is majd csak a teljes játék alapján kaphatunk választ.
Ami viszont elviszi a hátán az Alan Wake-et, az a történet és a hangulat. Mindkettő nagyon erős a játékban, a sztori már az elején csavarokkal teli, megdöbbentő és lenyűgöző. A Remedy pedig a hangulatkeltés nagymestere - ez a játék alighanem az egyik leghangulatosabb, legfélelmetesebb és legijesztőbb Xbox 360 program lesz, amikor megjelenik. Bár technikailag nem is annyira komoly a grafika (az általunk kipróbált ordenáré nagy képernyőjű HDTV-ken iszonyú recés volt), ezen a téren újat már ne várjunk az Xbox 360-tól, az effektek, az éjszakai erdő tervezése, kinézete, az egész játéktér dizájnja elsőosztályú. Bright Falls az általam eddig látott egyik leghihetőbb helyszín, az átvezetőket nézve tévésorozatban érezzük magunkat, nem poligonok között. A szereplők, a szinkron, a zenék maximális élvezetet nyújtanak, minden pixelén érezni a játéknak, hogy tökéletes műgonddal hozták létre.
Az első két (igen hosszú) fejezetet végigjátszva úgy érzem, az Alan Wake mélyén egy igen egyszerű játék áll. Ám erre az egyszerű mechanikára a Remedy egy olyan aprólékos, jól átgondolt világot, egy olyan fantasztikus történetet épített fel olyan hihetetlen hangulattal, ami ha nem is váltja meg a világot, talán évek múlva is beszélni fogunk róla. Remélem, így lesz, és a maradék fejezetek sem cáfolnak rám.
