Rákapott a SEGA régi klasszikusainak felújítására. Idén ősszel a Daytona USA már a második ilyen "feltámasztott" rövid időn belül, ám egy legendához hozzányúlni mindig veszélyes. Hogy áll a ráncfelvarrás sokunk gyermekkora császárának? Fényes győzelem, vagy G.A.M.E.O.V.E.R.?
A Daytona USA a textúrázott 3D grafikás autós játékok ősanyja. 18 évvel ezelőtt olyan technológiát vonultatott fel, ami otthoni konzolokon elképzelhetetlen volt. A játék nemcsak a SEGA egyik alapköve, de közvetve vagy közvetlenül dizájnfilozófiájából nőtt ki szinte minden ma ismert autós franchise. Ma pedig apró, 10 dolláros letöltésként érhető el csodagépeinken.
1993-ban egyetlen autó (a "#41 Hornet") és három, aprólékosan megtervezett pálya elég volt ahhoz, hogy élő legendát teremtsen. Akkoriban nem volt tartalom- és "fícsörharc", játékteremben az intenzív látvány és a tökéletes játékmenet volt az értékmérő. A Daytona USA mindkettőben élen járt, a mostani felújítást készítők pedig érezték, hogy mindehhez hiba lenne hozzányúlni: a letölthető program 100%-ig azt nyújtja, amit az eredeti, hamisítatlan árkád verzió.
Adott a NASCAR inspirálta Hornet versenyautó, sok-sok színes ellenfél, három nagysebességű, változatos pálya, automatikus vagy kézi váltó, és jónapot kívánunk, indítsák be a motorokat, lehet gázt adni. A kissé izgága irányítás és a drift mechanika valódi ügyességet kíván, többet, mint az utána következő klasszikusok farolásai. Aki azonban ráérez, az csoda dolgokat művelhet verseny közben, nehezebb fokozatokon persze már a puszta célba érés is fegyvertény (időlimit, ne feledjük, játékteremben vagyunk!).
Az autó irányítása, a versenyzés élménye hihetetlen módon átjön még ennyi idő távlatából is, sőt: Mivel nem nyúltak hozzá az eredeti rendszerhez, ez a létező legjobb konzolos Daytona USA, mentes minden sallangtól, oda nem illő bővítménytől vagy változtatástól. Maga a játékterem, ahogy annak idején megszerettük, és csorgattuk a nyálunkat, ha épp nem mi játszottunk.
Van azért néhány újítás a Daytona USA-ban, de mind olyan, ami nem forgatja fel fenekestül az élményt. A Challenge mód kisebb-nagyobb feladatok elé állítja a játékost, ami elméletben nyújtja a szavatosságot, a gyakorlatban viszont semmi szükség rá, a versenyzési élmény önmagában is megunhatatlanná teszi. A Survival-ben az óra ellen hajtunk, amíg tudunk, és mindenféle látványos manőverért kapunk extra másodperceket. A Time Trial önmagáért beszélő világranglistás opció, a Karaoke pedig egy kedves poén azoknak, akik szerették/szeretik énekelni a játék borzasztóan gagyi, de szerethető szövegeit.
Az új idők jeleként a játék 8 fős online multiplayert is támogat. Egy teljesen fapados, de egyértelmű és jól működő lobbirendszert tessék elképzelni, néhány alapbeállítással, és mivel a játék gyakorlatilag soha nem tölt (!!!), így a többjátékos élmény is remekbe szabott. A netkód nem tökéletes: Az ellenfelek autói folyamatosan "rángatóznak" a pályán, ami szerencsétlenül néz ki, cserébe azonban mindig a helyükön vannak, nem ugrálnak kilométereket előre-hátra, az árkádos ütközésdetektálás miatt pedig nem is túl lényeges, hogy épp honnan taszigálnak minket. Jobb lenne egy stabilabb kód, de a multiplayer versenyek hangulatán nem ront semmit.
Egy majd' két évtizedes 3D grafika ritkán néz ki értékelhetően a mai, nagyfelbontású kijelzőkön. A Daytona USA esetében ez nem probléma - a játék nemhogy értékelhető, de korához képest gyönyörű. A portot készítők jó érzékkel skálázták fel a textúrákat, simították az éleket, iktatták be a 16:9-es képarányt, emiatt a játék nagyszerűen fest, 1080p-ben szilárd 60 fps-sel süvít, a menük és a kijelzők pedig az eredetivel megegyező, de HD "festést" kaptak. Ennek eredménye egy olyan grafika, amin látszik a kor, mégis kitűnően néz ki, simán mozog, és pontosan olyan látványos, amilyenre emlékszünk. Igényes, kiváló remake, példát vehet róla mindenki, aki a mostanság oly divatos HD-kollekció trendet követi.
Egy magát valamennyire komolyan vevő játéktermi rajongó persze mindenre emlékszik. Az utolsó hangeffektre, a zenékre, de még arra is, hogy az eredeti grafika hol "pop-upolt". Lenyűgöző tehát látni, hogy a fejlesztők tényleg hűek maradtak az eredeti játékhoz, minden pontosan ugyanolyan, de a textúrák élesebbek, néhány helyen pedig még a túl közel megjelenő tereptárgyak hibáját is javították. Néhány helyen, de nem mindenhol - sajnos ez, és az aszfalt felfestésének kisebb grafikai hibája emlékeztet arra, hogy egy leheletnyivel lehetett volna még tökéletesebb az átirat.
Nem lehet eléggé kihangsúlyozni a Daytona USA szerepét, nemcsak az autós játékokra vonatkoztatva, de önmagunkra, feltéve, hogy elmúltunk úgy 25 évesek. Ez a program sok ember életre szóló rajongását váltotta ki a videojátékok iránt, a játéktermet egy varázslatos hellyé tette, olyan grafikát, hangot és többjátékos versengést teremtett a zajos klubokban, amelyekről otthon szó sem lehetett. A világ megváltozott, de felemelő érzés változatlan, sőt, jobb formában viszontlátni és újraélni az eredeti klasszikust. Azt a legendát, amely a videojátékok egyik virágkorának sziklakemény bástyája volt egykor, amely megalapozta a színes-szagos világok, izgalmas autós játékok, és úgy általában a játék élvezetének egy új korszakát.
A SEGA csodálatos érzékkel varázsolta újjá ezt a legendát, amely tökéletesen játszható, látványos és hangulatos maradt tizennyolc esztendő után is. Az idősebb játékosok újraélhetik gyerekkorukat, a fiatalok pedig kipróbálhatják, milyen volt akkoriban gyereknek lenni. A füstös félhomány, a körben álló tömeg, az érmék csilingelése örökre eltűnt, de ami naggyá tette a Daytona USA-t, az máig ott él a programsorok között. SEGA AM2, köszönjük!
9
Daytona USA letöltése
