Születésnapot jobbára a jeles dátum környékén tart az ember. Akkor is, ha balszerencséjére ugyanazon a hétvégén kedvenc szórakozóhelye éppen az év bulijára készül, míg a haveri társaság két legkívánatosabb mellpárja pajkos házibulikat szerveznek, külön-külön. Ilyenkor csinálhatsz szinte bármit, nem igazán rajtad fog múlni, hogy végül eljön-e valaki is a szülinapi zsúrra. A Halo Combat Evolved első évtizede előtt tisztelgő, ma boltokba kerülő Anniversary kiadásnak sem lesz egyszerű dolga a piacon...
A Gears of War harmadik részét néhány hete a Battlefield hármasa követte, majd pár napja – már az első 24 órában minden eddigi eladási rekordot megdöntve – a Call of Duty Modern Warfare is előrukkolt a maga hármasával. Jogos tehát a kérdés, maradt-e még elég vásárló, akinek nem csak kedve, de pénze is maradt az újjászületett Halo-ra.
Ami mindenképp Master Chief mellett szól, az mindjárt a dobozra ragasztott árcédula. A remake ugyanis nem teljes áron került piacra, egy normál játék árának csupán 60%-át kell kipörgetni érte. Mivel pedig az eredeti Halo Combat Evolved egyjátékos élménye mellé a Halo Reach online verziója is a lemezre került, így kijelenthető, hogy tartalomban semmiképp sem töredéke az élmény a versenytársakéhoz képest. Sőt, az egyre butuló egyjátékos kampányok mellett - ahol már azért is halál jár, ha az ember kipillant az előre definiált csőpályáról - kifejezetten üde színfolt a terjedelmes szingli élmény, még akkor is, ha sokaknak semmi újdonságot nem jelent. Sokaknak, de nem mindenkinek, hiszen az elmúlt tíz évben bizony felnőtt vagy két generáció, akik 2001 novemberében a videójátékokról még csak nem is hallottak. A feltupírozott grafika mellett nekik (is) további extrákkal kedveskedtek a fejlesztők. A Halo univerzumok népszerű koponyái bekerültek a régi-új epizódba, így aki extra kihívásra vár, az itt is kedvére kínozhatja magát. További pluszként a történetet rejtett terminálokon hozzáférhető filmszekvenciák egészítik ki. Ezek a gyűjtögetnivalók – sajnos - mára szinte kimaradhatatlanok egy aktuális címből. Akinek pedig még ez sem volna elég, annak dukál még 3D, Kinect és Halo Waypoint támogatás, valamint talál majd a dobozban néhány kódot is: Halo Reach multi pályákat, csini avatarjelmezt (hím és nőstény kiszerelésben) és egy 48 órás Live hozzáférést.
Utóbbit pedig van mire használni! A Halo Reach többjátékos mókája mellett ugyanis az első Halo kiegészült a márkától mára elválaszthatatlan co-op móddal is. Mikor Master Chief először végigverekedte magát a Pillar of Autumn Covenant-fertzőzte folyosóin nemhogy co-op, még XBOX Live sem létezett. Így nyugodtan kijelenthető, hogy az új játékmód még az első történetet jól ismerőknek is bőven tartogat új élményeket.
A játék legemlékezetesebb pillanatait mégis a Select nyomogatásával fogja átélni fiatal és koros gamer egyaránt. Ezzel a varázsgombbal változtatható ugyanis, hogy éppen az eredeti vagy a felcicomázott verzióval játszunk. Félelmetes a különbség. Annak ellenére, hogy a váltás három-négy másodpercet is igénybe vesz, folyamatosan nyomkodni fogjuk a Select-et. Ahogy a jellegtelen falakkal övezett szobabelsők megtelnek élettel, a vakító, szinte bántóan fehér külső helyszíneket átvarázsolja a semmiből előbújó hóesés, a néhány zöld háromszögből összerakott fenyők hirtelen tűleveleket növesztenek, az egyszerűen a legcsodálatosabb tanulmány, ami valaha is készült a videójátékok grafikai fejlődéséről. Ráadásul szavak nélkül... Az egyetlen szépséghibája a dolognak, hogy a váltás gomb az átvezető szekvenciák közben nem használható. Valószínűleg technikailag komoly kihívást jelentett volna a megvalósítása, de azért akkor is kár, hogy kimaradt.
Persze az Anniversary kiadás nem véletlenül kapott játékosbarát árcímkét. A Halo Combat Evolved ugyanis még mindig szinte egy az egyben ugyanaz, mint 10 éve. Ami akkor a konkurencia fölé emelte, az mára már szinte minden középkategóriás címnek kötelező, ha pár ezernél jobb eladási számokat szeretne produkálni. Cserébe viszont hiányoznak belőle a modern shooterek stílusjegyei és bevált megoldásai. Járművezetéstől nem dob hátast ma már senki sem, de a kőkorszaki irányítást garantáltan mindenki megszenvedi majd.
A grafikáról már esett szó, pozitív értelemben. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a régi verzió kicsit becsapja a szemeket. Az új Halo ugyanis csak a régivel összehasonlítva néz ki különlegesen szépnek, önmagában még a feltuningolt verzió is csupán középszerű. Az pedig például enyhén szólva is kicsit megmosolyogtató, hogy minden egyes achievement előtt három másodpercre megfagy a kép és az események csak a jól ismert pop-up után indunak újra.
Mindent összevetve a Halo Combat Evolved Anniversary méltó tisztelgés a videójátékok egyik legnépszerűbb univerzumának atyja előtt. A játékmenet egy az egyben hű maradt az eredetihez annak minden előnyével és kevésbé szerencsés mellékhatásával együtt. A kiegészítések viszont kivétel nélkül teljesebbé teszik az élményt, gazdagítják a játékot, melynek hatalmas szerepe volt abban, hogy a Microsoft alaposan – és mostanra nyugodtan kijelenthető, rendkívül sikeresen - belekavart a konzolpiac akkori állóvizébe. Korát ugyan külseje ellenére sem tudja letagadni, de jónéhányunkat talán pontosan ezzel fog majd rabul ejteni. A többieknek pedig legyen elég annyi, hogy itt az idei év Halo-ja. Happy Birthday, John-117!
