Eredetileg egy hagyományos, teljes értékű tesztet akartam írni a Rage-ről, hiszen egy régóta várt, igen nagy nevű programról van szó. Azonban érkezett egy bizonyos autós játék, amely szinte minden időmet elvette (és veszi azóta is), úgyhogy úgy döntöttem, a szokásos rivjú helyett inkább csak "Dühöngök" egy kicsit.
Más lett a világ, mióta az id Software először lerántotta a leplet a hosszú ideje legújabb IP-jükről, a Rage-ről. Különösen most, hogy a következő generáció előszele lassan lengetni kezdi a fanboyokból verbuválódott Védelmi Erők zászlóit, egyre hangosabb azoknak a hangja, akik máris váltást kiáltanak, fejlődést és nagyszabású produkciókat mindenáron. Ehhez jön még minden idők egyik legsűrűbb őszi szezonja, és két másik FPS mindent elsöprő marketing hadjárata - ilyen légkörben kellett megjelennie John Carmack és csapata poszt-apokaliptikus lövöldéjének.
Nem könnyű megfelelni a szinte hónapról hónapra emelkedő elvárásoknak, különösen, ha még egy vadonat új grafikus technológia és az FPS zsáner megteremtője is bekerül az egyenletbe. A Rage nem is képes ezeknek eleget tenni, a kritikusok és a játékosok véleménye egyaránt spriccelt a szélrózsa minden irányába, leginkább egy igen egzotikus probléma miatt: A játék egyszerre mutat előre és hátrafelé.
Miben mutat előre? Egyszerű. A grafikában. Az új, id Tech 5 grafikus motor az első, amelyet a cég kifejezetten multiplatform elvek szerint fejlesztett. Elnéznénk nekik, ha elsőre bakiznának, de nem ez történt - a Rage a jelenlegi konzolgeneráció talán legszebb játéka, leginkább technikai szempontból. Amíg sokan mások a mai napig képfrissítéssel, függőleges szinkronizálással szenvednek, ugyanakkor még a tényleges HD felbontást sem képesek elérni, addig a Rage képe soha nem törik, és olyan stabilan tartja a 60 fps tempót, amit szinte sehol nem látni. Emellett pedig gyakorlatilag jobban néz ki, mint bármelyik FPS konzolon.
A hátsó sorokban persze most pattannak fel a tiltakozók. Homályosak a textúrák? Igen, csakhogy én nem orromat a falnak nyomva játszom FPS-t. Talán rosszul csinálom. Nincs rombolhatóság? Nincs dinamikus napszakváltozás? Valóban nincs egyik sem, ez (és kizárólag ez) mutatja, hogy itt hat éves hardverekről beszélünk, kérem szépen. Ahogy azonban a Rage kinéz, az szinte ellentmond a gépek technikai specifikációinak is. Én a mai napig nem tértem napirendre afelett, hogy egy Xbox 360 játék ennyire jól tud mutatni. Generációváltás? Minek? Előbb tanulnának meg a többiek így programozni.
Miben mutat hátra a játék? Ez is egyszerű. A játékmenetben. A Rage, bár a fegyverek mellett egyéb eszközöket, rendkívül könnyed RPG elemeket is kínál, nem bonyolít túl semmit. Igazi, hamisítatlan "corridor shooter", vagyis megyünk a folyosókon, és lövünk mindenre, ami nem mi vagyunk. Sokan ezt átkozzák, én azonban mosolygok ezen. Különösen idén, amikor két rövid, agyonszkriptelt hullámvasút-kampány kapja a legnagyobb felhajtást, amikor a Halo éppen tíz évvel ezelőtti önmagát próbálja újra eladni, akkor igencsak hiteltelen azért vádolni az id Software-t, mert nem kockáztattak, nem változtattak eleget. Ami egyébként sem teljesen igaz, gondoljunk csak az autós szekvenicákra, és az erre építő, kifejezetten ötletes többjátékos lehetőségekre.
Az én legnagyobb szívfájdalmam nem a játékmenet, hiszen az - elavult vagy sem - rendkívül szórakoztató. Az igazi probléma szerintem a történet, pontosabban annak hiánya. A játék abszolút drámaian indul, egy fergetegesen hangulatos világvége-intróval, amely felveti a lehetőségét egy igazán szívhez szóló folytatásnak. Ehhez képest a bunkerből kilépve véget ér a dráma, és egy teljesen történet nélküli, már-már céltalan küldetéssorozatot kapunk, önmagát nem is mindig komolyan vevő játékunkban. Én sokkal több drámát és elgondolkodtató jelenetet szerettem volna. Tessék játszani az Enslaved című mesterművel referenciáért. A Rage mindezt sajnos nem adja meg.
Amit viszont megad, az egy igazi, tipikus id Software élmény, hihetetlenül szórakoztató és egyszerű FPS játékmenettel. Számomra egy mutánst közvetlen közelről pofán lőni shotgunnal, és vigyorogni, ahogy holtan repül hátra, sokkal szórakoztatóbb, mint magamat nagyon komoly kommandósnak képzelve kúszni-mászni romok között, kémlelni a célkeresztet és azt hinni, én vagyok a faszagyerek. A Rage épp attól zseniális, hogy egyszerre technológiai mérföldkő és egyszerű, szórakoztató, remekül játszható FPS - mindkét szempontból beleillik a fejlesztők portfóliójába.
Saját elvárásaim csapdájába tehát én nem estem bele. Ez egy kiváló játék, éppen ezt vártam ettől a csapattól. Nagy hiba, és kihagyott lehetőség a drámai felvezetés kukába dobása másfél perccel indulás után, de a későbbi élményből ez csak keveset vesz le. Ha pontoznom kellene, akkor hét vagy nyolc, attól függően, hogy mennyire játszanám meg a cutting edge gameplay bannerjét lobogtató, nagyon hozzáértő kritikust. Játékosként egyértelműen az utóbbi, sőt. Ezek után nem győzöm várni a Doom 4-et, amivel kapcsolatban csak egyet üzennék Carmack úrnak: Maradjatok hűek magatokhoz, fiúk!
