Éppen két hete, hogy felkerült Xbox LIVE Arcade-re az idei év egyik legjobban várt letölthető címe, a Runic Games Torchlight-ja. A konzolos irányító számára átalakított felületű, PC-n rendkívül népszerű szerepjátékot a VIG csapat azóta igyekezett rongyosra játszani, hogy most rövid szösszenetekben foglaljuk össze, mit gondolunk az új jövevényről. Hármunk írását vehetitek górcső alá a folytatásban.
Oliverio
Nagyon itt volt már az ideje, hogy valaki új életet leheljen ebbe a pofonegyszerű, ám annál szórakoztatóbb stílusba. Az előző generáció egyik legmeghatározóbb élménye volt számomra a Baldurs Gate: Dark Alliance felülnézetes csapkodós, varázslós fegyver- és felszerelésgyűjtögetősdije. Az egyetlen játék volt, amire tetszőleges pillanatban rá lehetett venni a feleségem is. Legalább ötször vonultunk végig a – ha nem csal az emlékezetem – 8-10 órás sztorin. Míg ő hosszú perceket töltött a shopban, addig én az inventory-ban kutakodtam egyfolytában jobb fegyver vagy ruházat után. Tisztára, mint a valóságban, hehe. A Torchlight ezt az érzést volna hivatott feleleveníteni a játékosban sok szempontból szinte tökéletesen, csak hát egyetlen ordas hibával. A játékmenet üvölt a kooperatív módért, így annak hiánya mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Sőt, hosszú mondatok nélkül sem. A Torchlight sajnos ebből a szempontból komoly visszalépés, hiszen már az előző generáció hasonló címeinél (Baldur’s Gate, Champions of Norrath...) is alap volt a többjátékosos mód, azóta pedig az a hogyishívják.... - megvan! - XBOX Live a világ legrejtettebb zugaiban is elérhető lassan, tehát nincs bocsánat. Hiába a csudaszép grafika, a végtelen fejlesztgetési lehetőségek, a fülbemászó dallamok, az arcade címtől elismerést kiváltó közel 10 órás kampány, ha az élményt nem oszthatjuk meg másokkal.
Persze, amennyiben sikerül túltenni magunkat a multi hiányán, szinte semmibe sem lehet belekötni játék közben. A nevetségesen kis méretű – nincs 200 megabájt! –, 1200 pontért megvásárolható Torchlight zabálni fogja a játékórákat. Tipikusan az a csak még egy szintet ugrok, csak még egy szinttel lejjebb megyek a labirintusban, csak még egy boss-ig elverekedem magam, csak még egy enchant-ot rányomok a fegyverre élmény, ami könnyen vezet csak komoly erőfeszítéssel nyitva tartható szemekhez másnap a munkahelyen vagy a villanytan előadás közben. Ráadásul amikor olyan 30-as szint körül elérkezik az ember a történet lezárásához, még mindig marad motiváció a kalandozásra, hiszen – bár szerencsémre acsi nem jár érte – a karakterek 100-as szintig tápolhatók.Az egyetlen probléma, hogy tuningolt hősünkkel nem léphetünk be haverjaink játékába, nem dicsekedgethetünk szinte szétrobbanásig agyonturbózott fegyvereinkkel ésatöbbi. Bár, ha emlékezetem nem csal, akkor valami hasonlóról már írtam egy picivel feljebb. Eh!
Tommy_Angelo
Az XBOX Live Arcade House Party legjobban várt játéka fej-fej mellett a Beyond Good & Evil HD és a Torchlight volt számomra. Igazából nagyon nem örültem, hogy két ilyen nagy volumenű játék ennyire közel jelenik meg egymáshoz akkor, amikor alig van időm játszani. Végül mégis úgy döntöttem, hogy a "Fáklyafénybe" merülök el először, melyben a 4 napos hétvége nagy segítség volt. Ennek oka többek között, hogy anno Xbox-on a BG&E-t már egyszer végigjátszottam.
PC-n számomra teljesen kimaradt a játék, mert nagyon nem vagyok rajongója az ilyen stílusú játékoknak, sokkal hamarabb játszanám végig még kétszer a Baldur’s Gate II-t, mint, hogy egyszer a Diablo bármelyik részét... Ennek ellenére úgy éreztem, hogy a Torchlight Xbox 360-on tetszeni fog. Talán a sokat dicsért PC-s verzió miatt gondolhattam ezt, de végül nem tudtam magamat becsapni és a játékkal való pár óra játék után már éreztem, hogy ezt a stílust én még mindig nem komálom annyira.
Arthur nevű kutyámmal és GabeN nevű egykezes karddal és pajzzsal felszerelt harcos karakteremmel vágtam neki a nagy kalandnak és a soha véget nem érő bányának és ellenségeknek. A sztori már a legelején világos volt, hogy kis túlzással nullára redukál, de ez nem szegte még ekkor kedvem, mert a zenék, hangok és a mesés grafika (bár a képfrissítés néha zavaró módon meg tud zuhanni) és csodás színek ekkor még feledtették velem, hogy milyen játékkal is játszom. Milyennel? Monoton menj és ölj játékkal (akció-kaland)... Ahogy a legelső Diabloban, itt is van egy központi falu - melynek nevéről kapta a játék is a nevét - ahol vásárolhatunk, eladhatunk, kereskedhetünk és mellékküldetéseket fogadhatunk el, amelyek a menj el és öld meg vagy a menj oda és hozd el rendkívül "változatos" feladatokból állnak. A faluba legtöbbször csak eladni jártam a felesleges cuccaimat két mellékküldetés között, ha épp nem a kutyámat küldtem el erre a feladatra. Illetve néha azért "muszájból", ha nem is küldetés miatt, de vissza teleportáltam én is, leginkább a felszerelésem folyamatos képességekkel való felruházása miatt.
Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy engem egyáltalán nem kapott el a lootolás és az új fegyverek és képességek utáni folyamatos vágy, ami egy ilyen játéknak sokak szerint a lényege. De sajnos a játékot közepes fokozaton kezdtem és még így is annyira könnyűnek érzem az egészet, hogy tényleg csak az új fegyverek miatt megyek egyre mélyebbre. Egyáltalán nincs kihívás... A legtöbb főellenfelet is kb 10 másodperc alatt elintéztem pár csapásból. Bár leszögezném, hogy az acsik szerint, kb most járhatok a játék 70-80%-nál, ezért még van remény, hogy a végén majd jól megizzaszt a játék. De azért az elég sokat elmond, hogy eddig nem láttam még milyen, ha meghal a karakterem illetve a gyógyitalokat is rendszeresen eladásra kínálom. Sőt a kutyám – aki persze elég jó képességekkel van felvértezve – is csak egyszer halt meg és ő is csak azért, mert összepréselte őt két nagy kőtömb. Örültem volna, ha menet közbe is lehet még módosítani a nehézségi szinten...
De úgy érzem, a gond leginkább velem van, mert a játék jó, csak ahogy fentebb is írtam már, nem az én stílusom. Ezért aki szerette PC-n vagy szereti szimplán ezt a stílust annak azt kell, hogy mondjam, hogy KÖTELEZŐ! A kiváló irányítás már önmagában megér egy misét, nem gondoltam volna, hogy ilyen játék irányítható lesz normálisan konzolon. A jövőre nézve pedig bízom benne, hogy ha a második rész nem is változik túl sok mindenben, azért egy coop módot beépítenek majd a Runicos srácok! Könyörög érte a játék!
dreampage
Egy felülnézetes szerepjáték, úgynevezett dungeon crawler akkor igazán jó, ha a harc tempója és érzése kellően erőteljes. Ha érezhető a karakter fejlődése, támadásának ereje, ha nem elveszett kalandorként küzdünk az életben maradásért a barlangokban, hanem tárt karokkal, tápos varázslatokkal és hatalmas szablyákkal várjuk a ránk támadó tömegeket. A Torchlight azért fantasztikus, mert éppen ezt az érzést adja. Remek érzés harcolni benne, érezni az ütések erejét (melyben nagy szerepet játszik a kontroller rezgése is), a mozgás, a harc és a karakterfejlődés tempója is folyamatos, nincsenek üresjáratok, vagy elérhetetlennek tűnő célok.
Mindez persze még kevés lenne egy 2011-es Xbox LIVE Arcade játék esetében, szerencsére azonban a Runic Games tökéletesen elvégezte a házi feladatot. A konzolra optimalizált Torchlight kezelőfelülete egyszerű, játékosbarát, mégis megvan benne minden olyan szerepjátékos elem, ami miatt nem tekinthető "lebutított" akciójátéknak. Érdemes a tárgyakkal bíbelődni, a képességeket fejleszteni, kotorászni a végtelen mennyiségű zsákmány között, amiket az ellenfelek hagynak maguk után. A fejlesztők bebizonyították, hogy egy mai csúcskategóriás dungeon crawler nagyszerűen működik konzolon, ez sem a számítógépek kiváltsága többé.
Amiben jelenleg hiányt szenved a játék, az két dolog. Először is a helyi, illetve online ko-op lehetőség fájó pont sokaknak, hiszen ketten vagy többen még nagyobb élmény aprítani az ellenfeleket. Igaz, ehhez kellően átgondolt játékrendszer kell, hogy ne legyen belőle zsákmányszerző futóverseny, hanem megérje valóban együttműködve, taktikusan kalandozni. A másik dolog a történet, amelyből a Torchlight-nak elég soványka jutott. Ez a két dolog azonban, amiben a folytatás feltétlen fejlődést ígér, és mivel a Runic-nak már ott a kezében egy jól működő konzolos rendszer, joggal várhatjuk, hogy a Torchlight II is ellátogat majd Xbox 360-ra. Addig pedig az első rész is tökéletes szórakozást kínál, mindenkinek nagyon ajánlott letöltés.
Torchlight Xbox 360 hivatalos honlap
