Egy filmlicensz soha, semmilyen körülmények között nem éri meg azt az árat, amit a zöld dobozra ragasztanak a megjelenés napján. Ha van is kivétel, akkor ... nem, bocs, kivétel nincs. A hétvégén azonban kezembe akadt egy különleges gyöngyszem, ami mikor majd harmadszor ragasztanak a dobozra új árcédulát, akkor melegen ajánlható lesz mindenkinek, aki szívesen átszaladna már egy könnyed platformeren.
Rango egy kaméleon, aki egy szerencsétlen baleset folytán terráriumából egyszer csak a sivatag kellős közepén találja magát egy hüllőkkel és apró rágcsálókkal benépesített vadnyugati világban. A film egy zseniális ötlet közepesen vicces megvalósítása, legnagyobb hibája a túlságosan is sablonos sztori mellett az volt, hogy nem tudta eldönteni, vajon gyerekeknek vagy felnőtteknek szóljon-e. Ami a vásznon nem, az a konzolba téve azonban remekül működik. A Rango – The Video Game egy gyerekjáték, amivel korosztálytól függetlenül jól fog szórakozni minden játékos.
A történet csak lazán kapcsolódik a film eseményeihez, Rango itt már Dirt városka seriffjeként lép akcióba. Választottja apjának megmentésére indul es ezzel egyidőben földöntúliak invázióját próbálja megakadályozni. A flúgos kaméleon 8 fejezetben meséli el nem kevés képzelettel megfűszerezett kalandjait, melyeket nekünk kell végigjátszani. A klasszikus ugrálós, falmászós, vékony fatuskókon egyensúlyozós, csöveken csúszkálós részeket időről-időre megfűszerezték pár egyszerű minijátékkal. Lehet struccon lovagolni, robbanó bogarakkal golfozni vagy éppen aranytöltényt célba irányítani. A platformelemeket időről-időre pisztollyal vagy puszta kézzel egyaránt megoldható csaták szinesítik.
Sem a küzdelem, sem az ugrabugra nem jelent komoly szellemi vagy ügyességi kihívást. Bevallottan kölyköknek készült a játék és ez alkalommal tényleg semmi nem került bele, ami miatt az apróságnak át kellene adni a kontrollert apunak. Utóbbi pedig felhúzhatja a nehézséget maximumra, hogy ne legyen csupán sétagalopp végigmasírozni a fejezeteken. Persze, a játék még így is egyszerű marad, hiszen a Rango tulajdonképpen majd mindent megbocsát a játékosnak. Fegyverrel szinte célzás nélkül húzhatók be a harcok, ha pedig a kaméleon el is patkol, az újjászületés után szinte mindig ugyanoda kerül vissza a karakter, ahol hibáztunk.
Az Electronic Arts nem sajnálta a Rango-tól a filmlicensznek ritkán kijáró szokatlanul hosszú, másfél éves fejlesztési időt. A végeredmény pedig megáért beszél. A történetet első osztályú szinkronnal ellátott, a film látványvilágához hű, szemet gyönyörködtető átvezetők mesélik el. Megkockáztatom, humorosabb beszólásokkal, mint a moziban. A játékmenet változatos színhelyekre kalauzol, a műfajra gyakran jellemző kameraproblémáknak nyoma sincs. Bárhol járunk is, legyen az a Red Dead Redemption előtt tisztelgő Zombie Apocalypse pálya vagy akár egy 8 bites játéktermi masina belseje, a design kreativitása és minőségi kidolgozottsága kalapemelintést érdemel.
Az egyetlen probléma a Rango-val, hogy míg 6-10 évesen valószínű eltelik majd 6-8 óra a záró képsorokig, egy edzettebb felnőttnek hardon is elég 4 röpke óra. Acsivadászok ezt megfejelhetik még kettővel, mert némi farmolás, pár pálya újrajátszása azért szükségeltetik az ezreshez, de 6-7 óra után ők is kipipálhatják a játékot. Nincsen co-op, online vagy challenge mód, a néhány kilokkolható extrát pedig pár perc alatt át lehet lapozni. Teljes áron tehát inkább felejtős, de néhány piaci korrekció után hirtelen kötelezővé lép elő. Aki addig nem bírja ki, az 5000 magyar forintokért berendelheti Albionból, itt például már megtörtént a korrekció.
7.5/10
