Az NBA 2K sorozat immár több, mint egy évtizede szórakoztatja az amerikai kosárlabda liga rajongóit, a széria részei minden évben a legjobb sportjátékok közé tartoznak. És bár nagyjából fél év múlva érkezik a következő esztendőre szóló felvonás, én nemrégiben szereztem be az NBA 2K11-et, és nem mehetek el mellette anélkül, hogy ne méltatnám néhány szóban.
Amióta a SEGA útjára bocsátotta a sorozatot 1999-ben, az évek során már többször felmerült, hogy tudnak-e még fejleszteni rajta. A készítő Visual Concepts ugyanis olyan magasan tartja a színvonalat, hogy néha már elképzelni sem tudtuk, lehet-e ennél még jobb. A sorozat csúcspontjait számomra az ESPN NBA 2K5 és a tavalyi epizód egyaránt jelentette.
Ehhez képest amit az NBA 2K11-el műveltek, minden várakozást felülmúlt.
Kezdődik ott, hogy a címlapon minden idők legjobb kosárlabdázója, maga Michael Jordan feszít. A Chicago Bulls legendája sok éve nem (vagy talán sosem) kapott ekkora figyelmet, mint most. Vele együtt a játékban több korabeli klasszikus csapat is helyet kapott, illetve a játékban van egy kifejezetten az ő nevét viselő mód, amelyben karrierjének fajsúlyosabb állomásait élhetjük újra.
Ez azonban csak az első újítás. Számomra a legnagyobb meglepetést a prezentáció, a tévéközvetítéseket immáron tökéletesen másoló körítés jelentette. A kameraállások, a mérkőzések közbeni közjátékok, bejátszások, a kommentátori munka, de még a show részeként funkcionáló töltőképernyő is olyan profizmusról tesz tanúbizonyságot, aminek jeleit láttuk ugyan az elmúlt években is, de ennyire fényesre polírozott formában még sosem.
Hozzátesz ehhez a hardver határait nyilvánvalóan feszegető grafika is. Nemcsak a pályák, a játékosok kidolgozása elsőosztályú, de a hangulati elemek, az őrjöngő közönség, a pálya mellett álló bírók, takarítók, cserejátékosok, edzők, kabalafigurák, pompom lányok gyakorlatilag kitöltik a hátteret, ahol mindig van valami mozgás, animáció, élet. Az egész aréna él, zajong, a játékosok elképesztően élethű mozgással akcióznak a tökéletesen tükröződő parkettán, realisztikus izzadás és finom mélységélesség mellett - ebben a konzolgenerációban nehéz elképzelni ennél élethűbb látványt.
A sorozatra jellemző néhány gyenge vonás azért itt is felüti a fejét. Bizonyos átvezető jelentekben kidolgozatlan, elnagyolt részletek, összefüggéstelen animációk, egymásnak ütköző játékosok, kaotikusan mozgó kamera emlékezteti a tévé előtt ülőket, hogy azért még mindig "csak" egy játékkal játszanak.
Ez a "csak" játék azonban kétségkívül minden idők legjobb kosárlabdás programja. Az összes megszokott játékmód benne van, újdonság az áramvonalasított NBA Blacktop, amelyben néhány minijáték (3 pontos dobóverseny, zsákolóverseny, stb.) próbálható ki, de itt van a menedzserjátéknak is beillő Association, nyomhatunk egyéni meccseket, teljes szezonokat, van online játék, és akár saját magunk karrierjét is egyengethetjük a My Player módban. Aki szeretné, nemcsak élvezheti, de tanulhatja is a kosárlabda csínját-bínját.
Mindezek mellett egyik kedvenc NBA 2K11 funkcióm az NBA Today. Az integrált internetes szolgáltatás gyakorlatilag frissen tartja a csapatok mezőnyét, azonnal reagálva a valóságban történt játékoscserékre, igazolásokra. Sőt, a valódi szezon meccseit napról napra mi is lejátszhatjuk, közben még arra is figyeltek, hogy a negyedek szünetében a valódi mérkőzéseket reklámozza a játék. Elképesztően hangulatos, a sportjátékok egyik legélvezetesebb újításának tartom ezt, amely szintén nem idén debütált, mégis most "ért be" igazán.
És akkor ott van a játékmenet, az irányítás, amibe eddig sem lehetett belekötni, mégis minden évben valahogy jobb. Áramvonalasított IsoMotion, még élethűbb, személyre szabott mozgások, a valósághoz jobban igazított képességek minden játékosnál. A sokrétű beállítási lehetőségek nyomán egészen árkádosra is vehető a figura, de aki igényli, az kihasználhatja a valódi sportban rejlő összes lehetőséget, mind a mozgásokra, stratégiákra, szabályokra vonatkozóan. A gépi ellenfél pedig annyira béna vagy profi lehet, amennyire csak szeretnénk.
Az egész élményt pedig szépen kikerekíti a soundtrack, amelyben a fejlesztők szinte tévedhetetlenek. Nem elég, hogy a játék főcímdalát Snoop Dogg szállítja egy remek számmal, de a menükben hallható többi zene is felér egy párját ritkító válogatás lemezzel.
Mint már annyiszor, most is felmerült bennem a kérdés: Hová lehet még fejlődni? Michael Jordan a címlapon, azonnal frissülő, valós statisztikák, kiépített online rendszer, a jelenlegi konzolokon elérhető alighanem legszebb látvány, változatos kommentár, személyre szabható, realisztikus kezelés, játékmódok tömege. Az ember úgy érzi, innen nincs tovább. De ha mégis, ha a Visual Concepts idén ősszel mégiscsak rátenne egy lapáttal, én akkor is azt javaslom minden kosárlabda rajongónak, hogy tegyen egy próbát addig az NBA 2K11-el, mert ez a "csomag" felejthetetlen lesz, az biztos.
