Annak rendje és módja szerint elkezdődött az Xbox LIVE Arcade nyári dömpingje, amelyben elsőként egy nem mindennapi akció-RPG hibridet köszönthetünk. A Bastion rendkívül egyedinek ígérkezett, de vajon beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket, vagy csak egy újabb kihasználatlan lehetőség maradt?
Greg Kasavin az amerikai GameSpot videojátékos magazin szerkesztői állását hagyta ott, hogy a SuperGiant Games csapatának tagjaként egy új játékot alkosson. Volt is hümmögés több irányból, mondván akasztják a hóhért, egy exkritikus akar videojátékot csinálni. Válaszul Greg megtervezte és megírta az év talán legnagyobb hatású letölthető játékát.
A világot, amely egykoron csodálatos volt, elpusztította az egyszerűen csak Csapásként ismert esemény. A világ darabjaira hullott, az egyetlen túlélő pedig a Kölyök, történetünk főhőse, aki ágyában felébredve lesz tanúja a szörnyűségnek, és elindul a Bástya felé, hogy ott keressen megoldást a problémára. De vajon tényleg ő az egyetlen, aki túlélte a kataklizmát? Ki, vagy mi áll a Csapás mögött? Helyre lehet-e hozni a dolgokat?
Egy hagyományos tesztben most szépen végigvennénk a játékmenet, a grafika és a hang főbb ismérveit, ám a Bastion nem hagyományos játék. Az említett alkotóelemek szoros egységként összefonódva olyan élményt adnak, olyan hangulatot árasztanak, amit szavakkal leírni nehezen lehet.
Ahogyan az a képeken is látszik, egy izometrikus nézetű akció-szerepjátékról van szó. Az azonban már nem látszik, hogy HDTV-n tényleg mennyire gyönyörű a játék. 2011-ben poligonok nélkül a világ egyik legszebb virtuális látványát létrehozni nem kis teljesítmény, de a kézzel festett hátterek, a rajzolt figurák, a véget nem érő változatosság lehengerlő hatékonysággal kényezteti a szemeket.
Mindez persze még nem lenne elég az üdvösséghez, így a Bastion másik főszereplője gondoskodik erről: a Mesélő. A hang, amely végigkísér a kalandon, és valóban mesél. Nem egyszerűen kommentátor, hanem verbális helyettesítője intrónak, átvezető animációknak, általa értjük meg a történetet, a világ hátterét, sőt, sokszor az előttünk álló kihívásokra is reflektál.
A már említett egyedi hangulatot egy remekbe szabott soundtrack teszi teljessé, melyben egészen csodálatos dallamok szólnak. Vokális kivetülését ebben a tesztben is megtaláljátok egy link formájában. A Bastion lélegzetelállító szépsége, a történetmesélés egyedi formája és a mámorító zene együtt valóban megelevenedett mesekönyvvé varázsolja a játékot.
Bastion Soundtrack - Zia's Song
A címszereplő Bástya alkotja a központi elágazást, ahonnan útra kelhetünk az egyes pályákra. A Bástya a történet előrehaladtával folyamatosan épül, néha egész meglepő dolgokkal, épületeiben pedig a szerepjátékos elemek kerülnek előtérbe. A játék 11 fegyverét itt fejleszthetjük, fősőhünk passzív bónuszokat kaphat szintlépéskor, különböző totemek életre hívásával pedig növelhető a kihívás, egyúttal a szerzett tapasztalati pontok mennyisége is.
A fejlesztők szinte mindenre gondoltak. Nemcsak a történet szempontjából fontos helyszíneket érjük el, de minden fegyverhez megnyílik egy gyakorló pálya ajándék tárgyakkal, illetve van afféle "túlélő-aréna" is, ahol a Mesélő a főhős múltjából idéz fel történeteket, miközben mi a hullámokban támadó ellenfelekkel harcolunk. A játékmenet-hangulat egység soha nem törik meg, és csak rajtunk múlik, mennyit adózunk a "tápolás" oltárán, vagy rohanunk végig az egyébként meglepően húsos történeten.
Ha van a játéknak kevéssé magasztos pontja, az a harc. Bár a Kölyök irányítása tökéletesen ki lett alakítva, a különböző ellenfelek legyőzéséhez nem kellenek fondorlatos taktikák, általában "erőből" elintézhető minden helyzet. A Bastion háttérbe helyezte a harc egyediségét a diverzitás kedvéért.
Egyszerűen hihetetlen, hogy a játék egészen a kaland legvégéig folyamatosan adagolja az újdonságokat. Mindig kapunk valamilyen új fegyvert, minden helyszínen találkozunk új ellenfelekkel, pályaelemekkel, kihívásokkal, minden rész más és más, valahol futni kell a leomló padlózat miatt, máshol kapcsolókkal kell utat keresni, valahol pedig sűrű növényzetben kell a kivezető útra találni. Eltévedni nem lehet, az egyes helyszínek pedig negyed óránál nem hosszabbak, de sok van belőlük, és mind teljesen egyedi, ráadásul szinte garantálják a többszöri végigjátszást is. A szavatosságot nemcsak az Achievementek, de a játékon belüli kihívások is garantálják.
Az egyetlen valódi gyenge pont a mentési rendszer, amely - vélhetően hibás - működésével gyakorta megtréfálja a játékosokat. Tipp: Mindig egy történetet előrevivő pálya UTÁN lépjünk ki, a program ugyanis sem az arénák, sem a gyakorlópályák után nem ment, így csak akkor fejlesszünk valamit, ha utána legalább egy új pályát is befejezünk. Kellemetlenség, de megszokható, hogy a Bástya biztonságába történő visszaérkezéskor fejezzük be az adott játékidőt.
Mi a Bastion? Egyszerű lenne egy újabb hack 'n slash játékként, vagy szimpla akció-RPG-ként definiálni. A játék jóval több ennél, egy remekül megírt, minden ízében tökéletesen átgondolt, hihetetlenül változatos, egyedi, különleges kaland, fényesre polírozott termék, nagyszerű történettel, csodálatos látvánnyal és megismételhetetlen hangulattal. Az elmúlt években néhányszor beszéltünk már a művészet és a videojátékok kapcsolatáról. Ennek a kapcsolatnak a legújabb, és talán legszebb példája a Bastion. Végül a Mesélőt tudom csak idézni: "Szavakkal nem leírható, ami történt. De nekem csak ennyi van."
10
