Most megint felejtsétek el picit az agyonhájpolt „Év játéka” cuccokat! Valami olyasmi következik, ami - részben pont miattuk - a novemberi dömpingben legtöbbetek figyelmét valószínűleg elkerülte. Szerencsére még nem késő, a januári megjelenési lista úgyis elég soványka. Így talán ti is tudtok majd némi időt szakítani a Majin and the Forsaken Kingdom-ra, az egyik legkellemesebb meglepetésre, amit a tavalyi év a klasszikus videójátékok kedvelőinek nyújtani tudott. Nem fogjátok megbánni...
Q‘umarkaj-ban a Sötétség – így, nagybetűvel - átvette a hatalmat. A legenda úgy tartja, megszabadulni tőle csak egy különös élőlény, a Majin segítségével lehetséges. A misztikus Majin - neve is van, Teotl - egy hatalmas zöld hús(esetleg föld vagy kő)tömeg, aki töri az emberi nyelvet, karjain és hátán növényzet burjánzik, intelligenciája Kiszel Tündéjével vetekszik, ráadásul egyfolytában éhes. Hősünk, a kezdetben névtelen ifjonc tolvaj azért indul a Majin felkutatására, hogy aztán együtt nekifogjanak a világ megmentésének. A sztoriért nem jár irodalmi Nobel díj, de a fejlesztők tökéletesen és mostanában szokatlan odafigyeléssel adagolják az újabb és újabb részleteket a kezdetben amnéziás Teotl visszatérő emlékei segítségével. Az első - bevezető – fejezetben kiszabadítjuk a képességeitől megfosztott, legyengült Majint a Sötétség fogságából és persze megtanuljuk, hogyan élheti túl a furcsa páros a rájuk váró feladatokat. Kezdetét veszi az utazás.
Aki játszott valaha a PS2 egyik legjobb játékával, az Ico-val, annak nem lesz idegen a koncepció. Irányítani közvetlenül csak a fiatal srácot, Tepeu-t fogjuk. Pár sorral feljebb azt írtam, a kölyök névtelen. Mielőtt belémkötnétek, legyen elég annyi, hogy hamar megkeresztelődik. A behemót Majin-nak azonban jóval több szerep jut, mint anno az Ico Yorda-jának. Ugyan itt is feladatunk ügyelni társunk életére, de a Majin közel sem védtelen és passzív, sőt, a kaland majd minden percében szükség van erejére és képességeire. Tepeu az RT-re előhívható parancsokkal utasíthatja várakozásra, követésre, támadásra vagy bizonyos tárgyak, szerkezetek használatára. A harcban az RB-re tett és a játék során folyamatosan gyarapodó támadások használatára buzdítható a Majin. A tényt, hogy teljes felelősséggel tartozunk a hatalmas zöldségért, szokni kell. Az elején bizony lemarad majd a drága, mert elfelejtettünk szólni neki, hogy kövessen, ami bár dühítő, de a játékos hibája. Mivel azonban az irányítás rendkívül gyorsan elsajátítható, az első néhány óra után ilyesmi már nem fog hátráltatni a haladásban.
A játékmenet egy „szobákra” osztott világban elhelyezett rejtvényekre épül. A duó feladata a továbbhaladás valamint a pályákon található, Teotl és Tepeu képességeinek fejlesztésére való gyümölcsök és ládikók meglelése. Bár közülük csak néhány elkerülhetetlen a kivezető út megtalálásához, nem árt mégis megpróbálni mindent megkeresni, mert jól jön majd a segítség a Sötétség katonái és a négy plusz másfél boss legyőzéséhez. A gyűjtögetnivalók számáról a térkép részletesen informál és a terepen is kitűnnek, ha a látóterünkbe kerülnek. A keresgélés így mindig csupán egy kisebb területre koncentrálódik és egyetlen pillanatra sem frusztrál. Le a kalappal, nagyon játékosbarát!
Míg Tepeu létrákon mászkálva, platformokon ugrálva, katapultból kirepülve fedezi fel a behemótnak túlságosan is szűk tereket, addig Majin lehelete tüzet és viharos szelet gerjeszt, kristállyá változtat vagy éppen elektromosságot csihol, erejével pedig rácsokat feszít szét, mázsás ajtókat emel fel. A fejtörők legtöbbje némi felfedezés után viszonylag egyszerűen megoldható. Ha a játékos gyorsan megbarátkozik a kétkarakteres mechanikával, akkor nem nagyon kell leírás után kutatni majd a neten. Talán kicsit olcsón adja a játék a sikerélményt, de annyira illik hozzá ez a könnyedtség, hogy ezt semmiképp sem nevezném negatívumnak.
Az agytorna mellett minden pályán ellenfelek is várják a két hőst. Elpuszításukra temérdek módszer áll rendelkezésre. A harcban Tepeu támadhat lopakodva, halálos szúrással vagy a magasból, az itt-ott elhelyezett bombákat szórva a Sötétségre, de választhatja a szemtől-szembe küzdelmet is. Előbbi esetben a Majint célszerű valahol a háttérben várakoztatni, a settenkedést nem neki találták ki. Közelharcban viszont elengedhetetlen a szörny jelenléte, izmai és extra képességei nélkül ugyanis hamar jön a „Try again” képernyő. A harc csupán pár mozdulatra, gombnyomásra épül, cserébe azonban különböző ellenfelek garmadáját kapjuk, melyek ráadásul napszakonként is változnak. A páros természetesen együttes erővel is képes irtani a Sötétséget. Néhány sima támadással kimaxolható a kombóméter, majd a B jól időzített megnyomásával a Majin – például - a levegőbe hajítja Tepeu-t, aki földet érve kivégzi a megbénított ellent. Minél több kombót hajtunk végre, a Teotl és Tepeu közti barátság annál szorosabbá válik, ami aztán növeli a támadások erősségét, felgyorsítja a kombóméter telítődését és újabb kivégzéseket tesz elérhetővé.
A Majin egészségére nekünk kell figyelni és ha nagy ritkán veszélybe kerül, egy kék gyümölccsel meggyógyítani őt. Saját energiánk visszatöltéséről hálából a szörny fog gondoskodni. Ha ugyanis a közelében álldigálunk, akkor automatikusan elkezd minket gyógyítani. Minimális figyelmet igénylő, nagyon jól működő megoldás. Ritkán, de előfordul, hogy egy-két lény szokatlanul idegesítő módon a magasból teszi pokollá az életünk. Nyilaik, bombáik hangos szitkozódáshoz vezethetnek. Ilyenkor célszerű mély levegőt venni és inkább körülnézni a pályán, mint tovább rambózni abban a reményben, hogy majd csak kikerüli az ember őket valahogy. Mindig vezet egy út a platformra, ahonnan hősködnek. Többet ésszel....
Minden nagyobb pályarész egyéni stratégiát követelő boss-okkal végződik. Legyőzésükhöz szinte kivétel nélkül a Majin picivel korábban megszerzett képességére lesz szükség. A trükkre ebből kifolyólag hamar rá lehet jönni, a kivitelezés pedig ezután gyerekjáték. Így a harc kellős közepén arra is marad némi idő, hogy megcsodálhassuk a nem mindennapi látványvilágot. A grafikusok kétség kívül a boss-ok megjelenítésébe fektették kreativitásuk és tudásuk legjavát, a legemlékezetesebbre pedig stílusosan a végső küzdelem sikerült. Igazi katarzis befejezni a Majin and the Forsaken Kingdom-ot, amit még az is tetőz, hogy megismerhetjük az egyik leghelyesebb kiscsajt, akit az iparág valaha is megálmodott. Kár, hogy Toci nem játszható karakter. Bár a főmenüben azért van egy reménykedésre okot adó „downloadable content” menüpont...
A fináléhoz 15-20 óra játékidő után lehet elérni. A kimaxoláshoz az utolsó szekvencia előtt szükség van még egy körre a térképen, hogy az immáron fullos képességarzenál segítségével az összes gyűjtögetnivalót megszerezzük. Backtracking annak rendje és módja szerint, mégis garantáltan nem unalmas, inkább szomorú, hiszen sajnos túl közel már a befejezés. Erre a körre már csak azért is szükség van, mert az acsik nagy részét az utolsó pár órában dobálja az acsivadász szlengben könnyű ezres játék. Ha még ez sem elég, akkor elárulom, hogy a maximalistákat egy a normáltól jelentősen eltérő, igazi befejezés (True Ending) várja.
A Majin and the Forsaken Kingdom persze nem tökéletes. A grafikán például lett volna mit csiszolni és néhány ugrabugrás rész is idegölőre sikerült, mert Tepeu túl könnyen esik le a platformok és egyéb tárgyak szélén lavírozva. Teotl, a Majin karaktere is eléggé szerencsétlen választás. Lehet szeretni, de a behemót külseje és primitív módon előadott szövegei („Majin szeretni emberek, akarni hercegnőt megvéd”) sokaknál pont az ellenkező érzelmeket fogja kelteni. Akiknek azonban kicsit hiányzik már a Darksiders-re, Zelda-ra vagy éppen a klasszikus Ico-ra hajazó játékmenet, azok észrevétlenül siklanak majd el a játék apróbb hibái felett és vesznek el ebben a kicsit régimódi, headshot vagy hordamód nélkül is imádnivaló világban.
8.5/10
