A Dead Space első részét megemlítve valószínűleg sok rajongónak ugrik be egy sötét, keskeny és természetesen vértől tocsogó folyosókból álló világ, ahol az életet és halált elválasztó határt gyakran egy nyamvadt kis plazmavágó jelenti. Nos, nekik pozitív hírrel szolgálhatok, azokat pedig, akik ezúttal egy kellemes kis hétvégi virágmezős kiruccanásra számítanak a folytatás személyében, el kell, hogy keserítsem; a Dead Space 2 továbbra is egy kőkemény horror játéknak ígérkezik, amely hű követője a „Nagyobb, Több, Szebb” féle doktrínának.
Az iménti kijelentés miatt azonban nem kell kétségbe esni, az általunk végigjátszott fejezetek (2,3,4) számos kellemes újítást tartalmaznak, amely alatt ráadásul -meglepő módon- elsősorban a környezet- és hangulatbeli változásokat kell érteni.
A történetről semmi olyan kiemelkedő információt nem tudunk meg, amiről eddig ne írtak volna; a játék az Ishimura incidens után játszódik néhány évvel, főszereplőnk pedig ismét Isaac Clark. Hősünk épp a Szaturnusz egyik holdján található Sprawl nevű űrkolónián tartózkodik, amikor azt a már jól ismert Necromorphok özönlik el és elszabadul a pokol. A játék eleje úgy tűnik, inkább a biztonságos pont eléréséről szól, mintsem a magasabb rendű lelki énünk felfedezéséről, de azért bizonyos korai hallucinációk, párbeszédek alapján sejthető, hogy Isaac belső küzdelme sem lesz elhanyagolva.
Kezdjük talán a legszembetűnőbb változással: Sprawl egy hatalmas élő, lélegző város (volt), ezzel a ténnyel pedig folyton-folyvást szembesítenek a készítők. Ennek következményeként, ha nem is teljes mértékben, de valamelyest visszaszorulnak az egyhangú fémes folyosók, helyüket pedig változatosabb, otthonos és olykor szájtátósan méretes helyiségek váltják fel. A legszebb az egészben pedig az, hogy a játék ennek ellenére egy fikarcnyit sem veszít horrorisztikus hangulatából, sőt, inkább annak egy, az előző részből teljes mértékben hiányzó oldalával szembesít minket.
A játékmenet alapvetően az első részből van átemelve, némi finomhangolással. Már a Dead Space 1-ben sem voltak komolyabb gondok az irányítással, a fejlesztők azonban ennek ellenére ráfeküdtek az apróbb ráncok kivasalására, az eredmény pedig a gyorsabb gombreakciók és úgy általában élvezhetőbb kezelésben nyilvánul meg.
A korábban említett hatalmas terek ellenére így is alapvetően lineáris az a néhány fejezet; célunk eléréséhez kivétel nélkül csak egy út vezet. Ezt némileg ellensúlyozzák az útközben elszórt, számos rejtett tárgyat, naplót, egyéb finomságokat tartalmazó kitérők, tehát a felfedező kedvű emberek vélhetően elég szépen meg lesznek jutalmazva erőfeszítéseikért.
Az ellenfelek ’kellemes’ időzítése amúgy is szinte teljesen észrevehetetlenné teszi ezt a hiányosságot. A Dead Space 1-ben tapasztalt kifulladásnak, monotóniának nyoma sincs. A fejlesztők látszólag pontosan tudták, hol kell meghúzni az egészséges ijesztgetés és a fárasztó hentelés közötti vonalat. Persze vannak nagyobb sereggel való összecsapások is, amelyekben gyakran -általában felkészületlenségünknek köszönhetően- mi húzzuk majd a rövidebbet. A sereget szó szerint kell érteni; az első részből ismerős ’rohamokat’ jóval átgondoltabban kell elhárítani, karakterünk képességeinek, valamint a környezeti adottságok maximális kihasználásával.
Audiovizuális szempontból gyakorlatilag semmilyen kivetnivalót nem lehet találni, egyszerűen lenyűgöző. A játék alatt dübörgő grafikus motor minden sarkon talál valamilyen ürügyet erőfitogtatásra. Legyen szó vibráns színvilágú nyílt terekről, vagy a főszereplő ruhája, fegyvere által megvilágított sötét folyosókról, van okunk bőven az elégedett csettintésre. Az ehhez társított ’húsos’ hangeffektusok (bármilyen morbidan is hangzik, mindig öröm volt szétbokszolni/darabokra taposni az ellenfelek holttesteit), finom suttogások, vészjósló zajok, valamint mesterien megkomponált, néha kellemes, nosztalgikus érzést árasztózenék tesznek róla, hogy ne maradjon el az a bizonyos zabszem effektus. További kellemes bónusz, hogy Isaac Clark ezúttal nem néma, így jóval több személyiséggel felruházva karakterét.
A rendelkezésünkre álló fejezetekből kiindulva bőven van okunk a bizakodásra. Felismerhetően Dead Space, mégis tartalmaz pont annyi újdonságot, hogy ne sóhajtsunk fel unottan az első fél óra után. Ha az elejétől végig tartani tudja az általunk megtapasztalt lendületet, kötelező vétel lesz minden horror rajongó számára.
Ezúton szeretnék köszönetet nyilvánítani az Electronic Arts Magyarországi képviseletének, amiért lehetőséget adott a Dead Space 2 Preview verziójának kipróbálására.
