Mostanában nem új anyagokkal játszom, hanem visszanyúltam régebbi, eddig nem, vagy nem annyira megismert programokhoz. Dante pokoljárása mellett sikerült lecsapnom egy vadonat új, sok helyen viszont már nem fellelhető JRPG-re, a Blue Dragon-ra. Megjelenésekor, 2007-ben nem volt rá időm, most azonban jobban elmélyedtem a világában.
Bár még csak néhány órám van a kalandban, így tesztet ne várjon senki, de benyomásaimat a játékról, szereplőiről, harcrendszeréről, hangulatáról szívesen megosztom. Szívesen, mert a Blue Dragon az egyetlen JRPG Xbox 360-on, amit én, mint a stílus nem valami nagy rajongója, legkönnyebben meg tudok emészteni, igazán tudok szeretni.
Kevés olyan játék van, amelynek címe annyira összeforrt készítőinek nevével, mint ez. Gyakorlatilag minden tesztben elhangzott, hogy a karaktertervező Akira Toriyama (Dragon Quest, Chrono Trigger, Dragon Ball), a zeneszerző Nobuo Uematsu (Final Fantasy sorozat, Chrono Trigger), a történet atyja pedig maga Hironobu Sakaguchi (Final Fantasy sorozat, Vagrant Story, Kingdom Hearts). Ez a három név összeállva egyfajta álomcsapatot alkotott, és elkészítették első Xbox 360 exkluzív játékukat, ami a Blue Dragon lett.
Szögezzük le az elején: Ez a játék semmit nem újít, nem forradalmasít, nem csinál a világon semmi olyat, amit előtte sok más zsánerbeli alkotás nem tett le az asztalra. Viszont nincs is rá szükség. Amit a Blue Dragon tesz, azt gyönyörűen csinálja. Minden a helyén van - van itt több főből álló csapat, remekül működő körökre osztott harcrendszer, tárgyak, képességek, kiegészítők, varázslatok, kasztok, szintek... Vagyis tényleg minden, ami kell egy tradícionális szerepjátékba.
Ami viszont nincs, és ezért örök hálám: Véletlenszerű harc. Sok JRPG-től engem a "random battle" riaszt vissza, vagyis amikor haladnánk, de egyszer csak a semmiből hirtelen harcolnunk kell. Ebben a játékban legtöbbször előre látjuk az ellenfeleket, eldönthetjük, akarunk-e harcolni velük, egyszerre többet is "kihívhatunk", sőt, akár egymás ellen is ugraszthatjuk őket. Ez számomra sokkal könnyebben fogyaszthatóvá teszi a kalandozást.
Természetesen ennek a JRPG-nek is ugyanaz a váza, mint a többinek, vagyis a harc. Pontosabban harc, harc, harc. A tápolás elengedhetetlen, bár a játék egész stílusa, környezete egyértelművé teszi, hogy itt nem a vérnehéz kihíváson van a hangsúly. Ettől függetlenül kell az XP, a főellenségekhez megfelelő szint, varázslatok és taktika kellenek, mindehhez pedig hosszú órák harcai, máskülönben az ember soha nem ér a három DVD-n terpeszkedő játék végére.
Engem mégsem ezek a klasszikus, ámde nagyon profi és kiforrott mechanikák fogtak meg legjobban, hanem a történet, a szereplők, a világ. A látvány nem rajzfilmszerű, inkább az animációs filmekhez áll közelebb, még mai szemmel is nyugodtan szépnek nevezhető kidolgozottsággal, speciális effektusokkal. Körökre osztott harcrendszer lévén még az is belefér, hogy legyen némi képfrissítési és v-sync hiba a nagyobb jeleneteknél. A CG átvezetők látványosak, az egész játék nagyon színes, kedves, szerethető. Külön kiemelném még a játék zenéit, melyek egytől egyig csodálatosak, remek hangulatot nyújtanak minden helyszínhez.
Sokan gyerekesnek tartják a Blue Dragon-t, hiszen az is: Szó szerint gyerekek a főszereplői, akik a "gonosz" Nene (és jobbkeze, Szabo!) ellen kénytelenek küzdeni, a saját árnyékukból kiemelkedő kék sárkányokkal. Egyértelmű, hogy a történet sem okoz meglepetést, de én kiválóan el tudok merülni egy ilyen, az átlagnál talán könnyedebb szerepjáték-világban.
Az utóbbi években megfigyeltem, hogy a JRPG egy olyan stílus, amihez "mindenki ért". Elég csak megnézni néhány idevágó hírt, a beszélgetéseket, hogy a "melyik a legjobb FF" témájú eszmecserékről már ne is beszéljünk. Én magam nem kívánok (nem is tudnék, de ennek örülök) belefolyni ebbe a témába - a Blue Dragon-t is érte megannyi pozitív és negatív kritika, az Xbox 360 japán megmentőjétől kezdve az újítások hiányáig minden témakörben. Számomra mindez mellékes, ugyanis ez az a játék, amit leginkább kedvelek az említett zsáner résztvevői közül. Szerethető, emészthető, profin kivitelezett játék maguktól a "nagymesterektől", egy olyan kaland, amihez minden nap jó visszatérni. Nekem ennyi elég, és ajánlom is a játékot mindazoknak, akik hasonló igényekkel viseltetnek.
