Vajon maga a játék zsenialitása vagy a néhány boltnál megrendelhető epikus kiadásba rejtett Gears of War bétateszt meghívó adja el zsákszámra az Epic legújabb shooterét, a Bulletstorm-ot? Mit tesz isten, míg Alex Menrich a magyar EA-tól kapott egy példányt, addig nekem kedvenc webshopom küldte ki a megvásárolt játékot másfél héttel a megjelenés előtt. Aki két teszt után sem bír dönteni, az magára vessen! :)
A Bulletstorm egy rövid, ámde annál hatásosabb prelűddel kezdi a sztorit és tudja le egyben a tutorialt is. Két évvel a játék történései előtt egy – sokadik - bérgyilkos misszió kellős közepén hőseink rájönnek, hogy főnökük, Sarrano generális éveken keresztül ártatlan embereket végeztetett ki „tehetséges” kivégzőosztagukkal. Újságírók, politikusok, egyéb civilek vére tapad lapátkezeikhez. Persze nagyon begurulnak, mert attól, hogy valaki mázsaszám gyártja a hullákat azért még lehet akár erkölcsös is. Egy videójátékban legalábbis mindeképp. Féktelen dühükben hadat üzennek kenyéradójuknak és pár hónap elteltével valóban ott lébecolnak egy bolygó légterében előttük a generális hatalmas űrjárójával. Itt kicsit bebonyolódik a történet, legyen elég annyi, hogy az előjáték végére majd mindenki átlép a másvilágra, a cselekmény színhelye a bolygó légteréből átkerül a felszínre, az életben maradottak pedig elindulnak a kalamajkát szintén túlélő Sarrano felkutatására egy bolygón, melyen hemzsegnek az állig felfegyverzett agresszív mutánsok és kannibálok.
Mindjárt az első akciónk eredményeképp Grayson Hunt, az ex-bérgyilkos bandavezér kezére egy többfunkciós ostor kerül. Segítségével szinte bármit – és talán még fontosabb, bárkit – magához bír szólítani egy rövidke beszélgetés erejéig. Bónuszként pedig található benne egy programocska is, mely folyamatosan kiértékeli használója gyilkolászós képességeit. Voila, ezzel el is érkeztünk volna a Bulletstorm lényegéhez. Ostorunk ugyanis minden egyes ölést jutalmaz, minél stílusosabban küldjük el az ellent a másvilágra, annál több kredit üti a markunkat, amit aztán felhasználhatunk fegyvereink fejlesztésére és lőszer vásárlására. Pontosan 131 különféle kivégzésről (skill shot) tud az eszköz, az egyszerű fejlövéstől kezdve a kaktuszra szögelésen át a sniperrel végrehajtott herelövésig szinte mindenért pluszpont jár. A trükkös gyilkok első alkalommal végrehajtva jóval több pontot érnek, mint megismételve, így folyamatos a motiváció újabb és újabb módszerekkel öldökölni. Az új típusú kivégzések a sztori előrehaladtával, fegyvereink fejlesztgetésével válnak elérhetővé. Hogy mit hajtottunk végre és melyek az új feladatok, arról az ostor menüje tájékoztat, melyet a „select” menyomásával bármikor előcsalogathatunk . Persze magunktól is megpróbálhatunk rájönni, miért is járhat extra jutalom, de a játékmenet annyira gyors, hogy ezzel inkább rontjuk a játékélményt. A megtántorodott miniboss seggberúgása után a hátsó felébe eresztett tápolt gépfegyverlövedék (Fire In The Hole néven fut) olyasfajta kreativitást igényel, amire őszintén szólva egészségesebb, ha nem magunktól próbálunk rájönni... :)
Tanya Jessen, a producer.... A háttérben pedig egy torkonlövés skill shot. Angyalom!
Bár tényleg ez az ötlet különbözteti meg a Bulletstorm-ot tucatnyi versenytársától, azért szerencsére a People Can Fly lengyel fejlesztői mégsem gondolták, hogy ez önmagában képes lesz elcipelni a játékot a hátán. Az fps-rohangászást időről-időre megszakítja egy-egy rövidebb szekvencia, melyekben helikopterből tizedelhető a tömeg vagy éppen egy mechanikus dinoszauruszt iránytva osztható a halál. A koronát pedig néhány, sajnos túlságosan is kevés, ám annál látványosabb boss teszi fel az egészre. A végeredmény egy egészséges keverék, rendkívül pörgős akció, ami pillanatra sem fordul unalomba és szinte észre sem vesszük, milyen gyorsan elrepül a nyitó képek és a stáblista közti 8-10 óra.
Amire nem lesz szükség ez alatt az idő alatt, az a szürkeállomány. A Bulletstorm-nak sikerült szinte teljesen száműzni a gondolkodást igénylő feladatokat a játékból. Az A-ból B-be vezető utat akkor sem lehet eltéveszteni, ha szándékosan megpróbálnánk, a legkomolyabb fejtörő a karaktertől maximum három méterre elhelyezett, hatalmas „X – Use” („X-el használd”) felirattal ellátott kapcsoló. Ugyan van néhány gyűjtögetnivaló is, de mivel szinte alig lehet letérni az előre megtervezett útvonalról, így nehezebb őket nem megtalálni, mint fordítva. A Bullestorm nyíltan vállalja önnön primitívségét. Ezekkel a banálisan egyszerű „rejtvényekkel” lépten nyomon tudtunkra adja, menyire nem érdekli, mit csinál az agyunk játék közben. Szórakoztatni akar és ehhez csupán szinte végtelen mennyiségű töltényre, ezer felé szálló testrészekre és köbkilóméternyi vérre van szüksége.
Ez a skill shot nem tartozik a bonyolultabbak közé
Meg persze egy Unreal motorra, mely a kölykét rendszeresen bérbeadó szülő kezében valahogy mégis jóval többre képes, mint mostohaként. Az Epic nemcsak pontosan tudja, mit bír el terméke, de szerencsére a motorban rejlő erőt maximálisan át is ülteti a gyakorlatba. A Bulletstorm egész egyszerűen gyönyörű. Egyik ámulatból a másikba esik a játékos ahogy váltogatják egymást a különféle helyszínek. A máshonnan már jól megszokott Unreal-szabvány sötét bányák, alagutak, borongós épületbelsők mellett azonban fantasztikusan megrajzolt, a szivárvány összes színében pompázó szabad ég alatti részeken is átvezet az utunk. Igazi orgia a szemnek a szűzies tájak látványa csakúgy, mint a másodpercekkel később vértől csöpögő, széttrancsírozott testekkel díszitett verzió.
Bár meglepő, de pár mondat erejéig érdemes visszatérni a sztorihoz. Nem arról van szó, hogy messzire sugárzik róla az eredetiség, de tény, hogy négy hősét zseniálisan rángatja kénye-kedve szerint. Van benne egy csipetnyi barátság, nagy adag bűntudat, gonoszság, átverés és bosszú, két formás cici (lásd balra) és pár jól elhelyezett csavarintás is. Játszani ugyan csak a bosszúvágytól fűtött bandafőnökkel tudunk, de mindig van melettünk valaki, akinek elhullajtott megjegyzéseiből szép lassan kiegészül a történet. Ezeket a gyakori párbeszédeket csupán azért is érdemes figyelemmel követni, mert a szövegek és a szinkronszínészek munkája is kimagaslóra sikerült. Ahogy az agyatlan erőszaknak, úgy a folyamatos káromkodásnak sem igazán vagyok híve, de a Bulletstorm úgy bazmegol, hogy közben mosolyog a bajsza alatt. A dialógusok nagy részén jókat lehet röhögni, ha az ember picit otthon van az angol szleng világában. Csupán a fákkjút vágni ugyan édeskevés, de akinek több nem megy, annak is marad azért tréfa. Például, mikor a training misszió vége felé elérünk az életmentő kapszulához, melyben benne figyel a generátor, amiért elindult a felderítő csapat. Hősünk ekkor megjegyzi, hogy akkor most fel kellene venni a generátort, mire társunk – kikacsintva a játékosra – sértődötten válaszol, hogy még jó, hogy kiveszi, nem akkora ökör, hogy azért caplat kilómétereket ellenséges talajon, hogy aztán elfelejtse, miért is jött. Ha valaha is játszottál olyan játékkal, mely hosszú perceken erőlködött megtanítani neked, hogy az LT-vel zoom-olsz, az RT-vel meg lősz, akkor át fogod érezni a szitut. Megjegyezném az én verzióm "picit" szalonképesebb, mint az eredeti szöveg.
Az egyjátékos sztori mellett egy Wet/The Club-szerű challenge mód is van a játékban. Az Echo-ban (visszhang) a kampányból kiragadott rövidke pályarészek játszhatók újra. Az egyetlen cél minél több skill pontot összeszedni. A 4-5 perces kalandok során úgy kell átrohanni a pályákon, hogy közben különböző és ha lehetséges minél nehezebb skill shot-okkal takarítsuk el az ellent és mindezt persze a lehető leggyorsabban. Van néhány pálya, ahol a háromcsillagos eredmény elérése nemcsak gondosan átgondolt stratégiát, de némi szerencsét és jópár újrapróbálást igényel.
Az Echo-kon kívül online is lehetőség van kipróbálni a szingli kampányban szerzett öldöklési ismereteket. Az anarchy játékmód (anarchia) tulajdonképpen egy négy játékosos horda mód, melyben a cél nemcsak a hullámokban érkező ellenfelek eliminálása, hanem ezzel egyidőben a megszerezhető skill pontok maximalizálása. Minden hullám utolsó célpontját csapatmunkával kell kivégezni. Az előre megadott feladat - például az első játékos becsúszik, majd a második szitává lövi az ellen lágyékát - sikeres végrehajtásáért természetesen extra jutalom jár. Az egyes hullámok közti rövidke időben a megszerzett kreditekből a játékosok vagy a fegyverek tulajdonságai fejleszthetők, felvértezve azokat az egyre nehezedő feladatokra. Sajnos mivel egyelőre csupán nagyon kevesek gépében pörög a tiszta verzió, így haverokkal nem - csak egyedül - próbáltam. Ha az EA szerverei kivételesen már megjelenéskor úgy működnek, ahogyan illene, akkor azonban biztosan tudom, mivel fogjuk tölteni az estéinket az elkövetkezendő napokban... :)
Hogy végül mégis a Gears of War 3 bétateszt meghívója adja-e el a játékot, az megjósolhatatlan. Ami biztos, az az, hogy a Bulletstorm-nak elvileg nem lenne szüksége a nagy testvér támogatására, mert köszöni szépen, egyedül is meg tud állni a lábán. Persze az ötlet ettől még fenomenális és ha másra nem, arra jó lesz, hogy az elég aljas módon nyitva hagyott történetnek hamarosan jöhessen a folytatása. Egyetlen dolog miatt keserű picit a szám. A készítők itt élnek pár száz kilóméterrel tőlünk északra, Varsóban. Mikor lesz nekünk is olyan kreatív, magas színvonalú, minőségi munkát végző stúdiónk, mint a People Can Fly?
9/10 és ráadásnak itt vannak még a Bulletstorm-torta hozzávalói:
