Edina Zanzája mellett én is megpróbálok némi rendszerességet vinni a blogolásba. Havonta egyszer rövid tesztek, élménybeszámolók formájában összefoglalom nektek az elmúlt hónap történéseit, bemutatva lehetőség szerint mindent, ami az adott hónapban a konzoljaimban járt. Az egyes játékokban elért gamerpontok mellett egy - szigorúan szubjektív - verdikt is szerepel majd minden játék után.
Nemcsak a november, de talán az egész 2011-es év legnagyobb durranásával kezdem a naplóm. Igaz, csak röviden, mert a Rage azon ritka játékok egyike, amit „együtt” játszottunk dreampage-el. Sőt, kivételesen még egyet is értek a frappánsan összefoglalt véleményével. Az id Software ugyan annó eredetiségével tűnt ki a tömegből, legújabb produkciójukról inkább azt lehetne elmondani, hogy vérprofi módon lopkodták, majd gyúrták össze az utóbbi évek valamirevaló ötleteit. A kreativitás abszolút nemlétét csak azért vagyunk hajlandók megbocsátani nekik, mert cserébe viszont megkaptuk a konzol legszebb játékát. (GS: 1000/1000, Verdikt: 8/10)
A CodeMasters komoly reményeket fűzött az ősszel piacra került Bodycount-hoz. Hogy ezeket mire alapozták, azt valószínűleg csak ők maguk tudják. A Rage-től sem idegen módon innen-onnan összelopkodott ötletekből gyúrt shooter kollégájával ellentétben ugyanis megmosolyogtatóan gagyira sikerült. Bár a játékmenet itt-ott kifejezetten élvezetes, a lelődözött hullákból kipotyogó „i” betű -és lőszerikonoknak egyszerűen nincs helye az aktuális generáción. Mindezek ellenére a néhány hét leforgása alatt szinte fillérekért megvásárolható játék amolyan bűnös élvezetet nyújthat az FPS kedvelőinek. Legnehezebb fokozaton egy-két igazi kihívás is vár a játékosra köszönhetően az AI-nak, mely többnyire ugyan ordítóan ostoba, ám cserébe rendkívül agresszív, bárhol kiszagol és azonnal támad valamint néha bizony kihasználja a terep adottságait és nem szégyell némi séta után hátulról golyózáport zúdítani a nyakba. A Bodycountot online móddal is felszerelték, de a játéknak jutott négy nap alatt mindössze két játékossal sikerült találkoznom a lobbikban. A CodeMasters szinte meg sem várta az első hetes eladásokat és máris világgá kürtölte a hírt, hogy a cipész visszatér a kaptafához. Ebben az esetben ez annyit tesz, hogy szélnek eresztette a Boycount-ért felelős stúdiót, hogy minden erejével a sikeres(ebb) autós címekre összpontosíthasson (Dirt, Grid, F1). Mindenkinek jobb lesz így... (GS: 745/1000, Verdikt: 4/10)
Az FPS-ek között jól esik néha valami könnyed cuccal kikapcsolódni, ezért csíptem el az ebay-en hónap közepén egy Tintin-t. A nemrég moziba került filmhez kapcsolódó játék szokásos nyúlfarknyi – alig 5 órás - sztori módja után már majdnem újra az előbb említett piactérre került eladásra, mikor fiammal elindítottuk a Tintin and Haddock játékmódot. A co-op-ban is játszható platformer pályagyűjtemény ugyanis az utóbbi idők egyik legjobban sikerült ugrabugrája. A két és fél dimenziós, egyenként 10-20 perces pályákon hat különböző karakterrel lehet végigmasírozni és vadászni a gyűjtögetnivalókra. Akinek otthon van 7-12 éves kölyke, annak melegen ajánlom a kipróbálását. Gondolkodásra késztet és szórakoztató egyben anélkül, hogy bármikor is frusztrálóvá válna. Még a legnehezebb rejtvények is néhány perc alatt megoldhatók. Bár mindez talán picikét könnyűvé teszi az alapjátékot, aki a maximumra vágyik, arra azért jó néhány óra kutakodás vár, míg minden titkát felfedi a játék. Aki pedig picit szenvedni is szeretne, az a The Adventures of Tintin Kinect-el és kontollerrel is kipróbálható minijátékjaiban kedvére kitombolhatja magát. (GS: 625/1000, Verdikt: 7/10)
Ha november és remake, akkor remélem, mindenkinek a Halo ugrik be azonnal. Pedig volt ilyesmiből még egy a hónapban. James Bond-ot azonban – köszönhetően valószínűleg annak, hogy az eredeti verzió Nintendo platformon őshonos - jóval kevesebb hype előzte meg, mint Master Chief idei színre lépését. A GoldenEye újragondolása ennek megfelelően a Wii tulajokat hozta inkább lázba. Míg a Wii-n szinte egyszemélyben uralhatja majd a játék az FPS trónt, addig az XBOX-on az őszi shooter-kavalkádban szinte fű alatt kellett megjelenjen. Ennek megfelelően óvatosan csupán kölcsönöztem a Daniel Craig fémjelezte 007-es kalandot. A szingli kampány első missziójában kellemesen csalódtam, a filmet hűen követő, látványos akció csinos külsővel, a lopakodást és lövöldözést jól vegyítő játékmenettel egy végigjátszásra mindenképp ajánlható. Az igazi meglepetés a többjátékos mód elindításakor ért. Ugyan a modern shooterek karakter- és fegyverfejlesztési lehetőségeihez hasonló rendszer kicsit lebutított formában került megvalósításra, de az online csaták mégis roppant élvezetesek. Jó néhány különböző játékmód áll rendelkezésre. A lobbikban a legnagyobb tolongás a megszokott deatmatch-ek után a Golden Gun játékban volt. Az aranypisztoly minden lövése talál, viszont szigorúan újra kell tölteni lövésenként. A jól eltalált pályákon kifejezetten izgalmas csaták alakultak ki, ahol kezdőként is elég könnyen juthattam sikerélményhez. Utóbbi persze egyben azt is jelenti, hogy a fejlődés-rendszerből nem sokat érezni a játékba tett órák után. Játszható karakter is van tucatnyi, de szinte teljesen mindegy kit választunk, mert a játékmenetre minimális befolyásuk van csak a James Bond univerzum hírességeinek. Gamerpontmániásoknak pozitívum, hogy egy viszonylag könnyű 2 és egy 3 pontos achievement-nek köszönhetően a GoldenEye hamar rendbehozza a suta gamerpontszámot. A játék három nap után visszakerült a kölcsönzőbe. Megvenni egyelőre nem fogom, de a budget kategória elérése után biztosan a polcra kerül majd. (GS: 45/1000, Verdikt: 7/10)
Az adrenialinbombák mellett egy relatív gyors és meglepően szórakoztató „ezrezésre” is jutott némi idő. A CSI tévésorozatból készült epizódok egy szakállas, mára kicsit kifakult stílus, a kattingatós kalandjáték egyik utolsó képviselői. A Deadly Intent a három részes sorozat másodikjaként jelent meg és büszkélkedik a mindeddig leghízelgőbb metacritic-es átlaggal. Már amennyire a gyenge közepes eredményre valaki is büszkeséggel gondol a fejlesztők közül. A bűntények helyszínei, gyanúsítottak lakásai valamint a halottasház és a labor között játszódó keresgélős, kattingatós játékmenetet nyomozós minigémek teszik színessé (például gén –vagy ujjlenyomatvizsgálat). Az egyenként öt epizódot feldolgozó játékokat mindössze a történetek és persze a sorozatból megismert licenszelt szereplők különböztetik meg egymástól. A Deadly Intent Las Vegas-i gyilkosságai kivétel nélkül furfangosak, érdekesek ahhoz, hogy a nyomozások befejezésére motiváljanak annak ellenére, hogy a lassú és körülményes játékmenet felett valószínűleg tényleg eljárt már az idő. Bár manapság nem divat az ilyesmi, de mielőtt bárki is a CSI Deadly Intent-re adja a fejét – beleértve ebbe a tévé elé terpeszkedést is – olvasson inkább mondjuk egy Tíz kicsi négert Agatha Christie-től. (GS: 1000/1000, Verdikt: 6/10)
A szintén novemberi PowerUp Heroes-ról Kinect Center-ünkben, a Halo Combat Evolved Anniversary kiadásról pedig Master Chief születésnapján olvashattatok már részletesen. Ha valaki belepislant a profilomba, az persze szinte azonnal észreveszi, hogy két játékról kimaradt a beszámoló. A Kung Fu Panda 2 (GS: 910/1000, Verdikt: 5/10) egyike azon Kinect cuccoknak, amikről jobb, ha diszkréten hallgatunk csak. Egyetlen pozitívuma a filmek világába egész ügyesen beültetett sztori, ám természetesen nem készült magyar szinkron a játékhoz. Bár a fiam egész jól elszórakozott vele, az otthoni 6-10 éves célközönség így megszólíthatatlan. A másik kakukktojás az amerikai konzolomon futó SkiDoo Challenge (GS: 420/1000, Verdikt: 2/10), ami nálam alig másfél óra után végleg kiverte a biztosítékot. Van valami furcsa sármja a low budget racereknek, de ez a SkiDoo-kon ide-oda csúszkálósdi teljesen élvezhetetlen, sőt egyszerűen idegesítő volt.
Hát ennyi volt oliverio novemberje. Remélem, adtam nektek néhány hasznos tippet, gamerpontvadászoknak és a különböző stílusok kedvelőinek egyaránt. Játékokban gazdag decembert kívánok mindnyájatoknak!
