Néhány éve még nem úgy tűnt, hogy én valaha is fogok Need for Speed játékkal játszani. Amennyire imádtam a legelső részt, az Electronic Arts annyira tönkre is tette a sorozatot, és nagyon sokáig úgy tűnt, a képzeletbeli sírból nincs kiút. Tavaly azonban a Criterion tett egy kísérletet a sorozat feltámasztására, majd' egy évvel a megjelenés után pedig én is megvettem a programot, részben a nyári uborkaszezon, de méginkább a kíváncsiság és a rendkívül vonzó videóanyagok hatására.
Gyakran az a hír járja rólam, hogy ha egy autós játék nem Forza Motorsport, akkor az nekem már nem is tetszik. Az állítást ezennel visszautasítom, élek-halok az igényes játéktermi, illetve divatos szóval élve "félárkád" autóversenyes programokért is. A hangsúly azonban az "igényesen" van, több évnyi Project Gotham Racing tapasztalat után pedig nehéz olyan könnyed játékot találnom, amely irányítás, változatosság, hangulat terén meg tud felelni az ízlésvilágomnak. Éppen ezért nem kis kockázatot vállaltam azzal, hogy egy igen vegyes demo-benyomás után mégis a Need for Speed: Hot Pursuit megvásárlása mellett döntöttem. Talán megéreztem valamit.
Van, aki ezt Criterion faktornak hívja. Nevezhetjük így is, bár nem kenyerem a faktorozás - a különbség az én véleményem szerint inkább az, hogy míg mások leginkább csak a hatásvadászathoz értenek (rátok mutatok, Slightly Mad Studios és Codemasters), addig a guildfordi alakulat nemcsak az úgynevezett gyökerekhez tért vissza, de összeraktak egy olyan autós játékot, amely a parasztvakítás helyett elsősorban a játékmenetre, a tervezésre helyezte a hangsúlyt, és csak utána jött a látvány, a hangulatkeltés, ez utóbbi ráadásul mértékletesen, épp a kellő mennyiségben.
Ja, ha eddig nem lett volna világos: Tetszik a játék, nagyon is. Bár nem mondhatnám, hogy szájhúzás nélküli minden perc, amit (eddig) vele töltöttem. Merthogy részben a Hot Pursuit is az irányításon csúszik el - szó szerint. Alapvető hibának tartom, hogy sok autó esetében nem érezhető egyfajta kapcsolat a kormánymozdulatok és a jármű mozgása között. Annyira "laza" a kezelés, hogy némely esetben jelentős a csúszás, ami épp a forgalomban való manőverezést teszi szinte lehetetlenné. Egy ilyen gyors játékhoz szűkre szabott, pontos irányítási modell kellene, ez pedig sok autónál nincs meg jelen esetben. A többségre is inkább a "megszokható" kifejezést használnám, de a versenyek kimenetele a forgalom miatt így is gyakorta pusztán a szerencsén múlik.
Ezen a kényelmetlenségen, és az ebből fakadó kiszámíthatatlanságon túljutva azonban ez kétségtelenül minden idők egyik legjobb félárkád autóversenye, és talán a legjobb Need for Speed a legelső rész óta. A rendkívül változatos tájaknak, időjárási effekteknek köszönhetően piszok látványos, még akkor is, ha a csupán 30 fps képfrissítés ellenére is kissé csiszolatlan a kidolgozás mind az autók, mint a terep tekintetében (ez legfőképp a fotómódban látható). A hatalmas sebesség, a rendkívül erőteljes hangzás és a folyamatos izgalom, lélegzetelállító akciójelenetek miatt azonban az utóbbi évek egyik legjobb autós játékának nevezhetjük a Criterion mesterművét.
Az Autolog remek funkció, kiváló közösségi szolgáltatás, amely most, 2011-ben sajnos egy feltörekvő jelenségre mutat rá. Ha az éhes méhkasra hasonlító közösség szétszéled a játék körül, és egy újabbat dong körül, akkor barátaink tevékenységének nyomai mindössze élettelen mementóvá válnak a cybertér mezején. Az Autolog szigorúan közösségfüggő, esetemben ennyi idővel a megjelenés után már nem közösségi háló, csupán megdermedt időtáblázatok sora - legalább néhány Achievementtel.
Érdemes azon gondolkodni, hogy a jövő játékai közül sok ugyanerre a sorsra juthat. Az élvezeti érték, a szavatosság egy részét maga a közösség jelenti majd, de ha úgy döntünk, mi csak jóval a megjelenés után szerezzük be a terméket, az aktív társak lemorzsolódásával ezek az értékek is kivesznek a játékból. Nem beszélve arról, hogy egy-egy program terméktámogatása is rendszerint csak egy-két évre szól, ráadásul az EA záros határidőn belül a szervereket is lelövi.
Jelen pillanatban azonban ez nem jelent akkora problémát. Bár nem egyszer frusztráló, a Need for Speed: Hot Pursuit egy igazán izgalmas, minőségi játék, akár versenyzői, akár rendőrségi oldaláról is nézzük. Bizton állíthatjuk, hogy ott van a jelenlegi konzolgeneráció nagyjai között, de ha további csiszolásnak vetik alá, és az irányítást, valamint a szintidőket helyenként kicsit barátságosabbá teszik, és tovább egyensúlyozzák a karriert, talán a szívem csücskében is bebetonozott helye lenne.
Ha valaki még nem próbálta, és nem riasztja el az esetenként trial-and-error játékmenet, valamint a közösség "elmúlása" okozta űr, annak szívből ajánlom a játékot, stílusát, tartalmát, hangulatát tekintve nem lehet mellélőni. Számomra pedig kifizetődött a kockázat.
