A hétvégi látogatókat fogadó Games Convention-höz már volt szerencsém. Az egymás nyakát tipró tömeg és a leggagyibb cuccok megtekintéséhez is órás sorbanállás két éve egy életre elvette a kedvem a vásározástól. Legalábbis azt gondoltam egészen addig, amíg a Microsoft meg nem hívott az XBOX közösségnek rendezett exkluzív gamescom VIP partira. Délután négykor tehát az öltönyt és nyakkendőt pólóra cseréltem, irány a vasútállomás, hogy aztán pár óra múlva dióhéjban nektek is összefoglalhassam, mire érdemes várni az elkövetkezendő hónapokban.
Sajnos a kései érkezés miatt a vásár nyilvános részében egy órányi időm maradt körülnézni. Nehéz volt eldönteni, melyik játék bodegájában is töltsem el a méregdrága perceket. Az új COD felé vettem az irányt, pechemre pont 5 perccel csúsztam le az utolsó előadásról. Egy hirtelen ötlettől vezérelve aztán a nem messze tőle felhúzott Prototype 2 viskó sorába álltam be. A Radical Entertainment producere mellett a gameplayért felelős srác konferált fel először egy ínycsiklandó trailert, amit aztán húsz perces élesben öldöklés követett a vírusfertőzött New York – állítólag – eddig még sosem látott sárga zónájában. A Prototype 2 pre-alfa verziója annyit mindenképp megmutatott, hogy a második rész ott folytatja, ahol az előd befejezte. A sztori szorosan kapcsolódik az elsőéhez és ugyan új játszható karaktert kapunk, Heller – a fekete bazalt – korábbi hősünk, Alex Mercer által vált fertőzött gyilkológéppé és egy-egy bejátszás alapján nem feltétlenül hálás az új képességekért. Az íly módon sok irányba bonyolítható történet igazán ígéretes. A játék mechanikája, a harc –és missziórendszer sokat nem változott, a karakterfejlődés is hasonló szerepet játszik, mint korábban, de az összkép már ebben a korai stádiumban is kiforrottabbnak, átgondoltabbnak tűnik. Ráadásul idejük is lesz még finomítani a dolgot jövő áprilisig.
A pavilonból kifelé diszkréten visszautasítottam egy hungarocellből készült hatalmas, promó Prototype pengét, már csak azért is, mert picit odább már másra kellett koncentrálni. A Sega standja előtt rohangászó Sonic – dreampage-n kívül :) - csak nagy ritkán képes lázba hozni akárkit is, de a mellékelt fotó olyan pillanatot rögzít, amikor bizony nehéz levenni a szemeket a kék sünről. Bár Vampy Bit Me cosplay és egyéb adottságait nehéz überelni, azért ugye egyetértünk, hogy ez egy igényesen becsomagolt hátsó volt...
Ezután húztam csuklómra a – balszerencsémre - zöld karszalagot, a VIP parti „belépőjegyét”. Azért a pech, mert később kiderült, akinek narancsszínű jutott az kontrollerrel, akinek kék az pedig LCD tévével gazdagodott. Sőt, az egyetlen lila karszalag viselője Gears of War 3-as limitált konzolt kap majd a postástól ősszel.
A Microsoft standján, a hivatalos vásári nyitvatartás után rendezett zárt körű esemény tulajdonképpen egy stresszmentes lehetőség volt megnézni mindent, amit az XBOX teremtője érdemesnek tartott elhozni Kölnbe a vásári tömeg nyűgje nélkül. Ráadásul mindezt úgy, hogy az egyes húzócímeket egyenesen a fejlesztő cégek fejesei prezentálták.
Mivel mással is kezdhettek volna, mint a Halo 10 éves évfordulóján megjelenő jubileumi kiadással? A 15 perces gameplay bemutató tulajdonképpen a „back” nyomkodására épült. A régi-új Halo Combat Evolved-ban ugyanis ezzel a gombbal válthatunk a feltupírozott és az eredeti, 10 éves verzió között, mégpedig bármikor a játék közben. Rettentő látványos funkció, az eltelt évtizedben ugyanis bár a konzolok csak egyetlen generációt öregedtek, a játékok – külsőleg legalább is - elképzelhetetlenül nagyot fejlődtek. Bár az ötletet volt honnan lenyúlni, ennyire látványosan még senkinek sem sikerült újragondolni egy egyszer már elsütött címet.
Másodiknak egy harmadik rész következett. Bár a bemutatott misszió alapján történhetett volna minden akár Shepard korábbi kalandjában is. A Mass Effect 3 – nekem úgy tűnt – egyetlen dologban különbözik csak a második résztől, a főképernyőn kékben pompázó hatalmas 3-as számban. Ennek ellenére – vagy talán éppen emiatt – persze biztosan nem fog csalódást okozni. A látottak alapján azonban egy kis friss kreativitás ráférne a fejlesztőcsapatra. A Mass Effect után szépen kioldalaztam a színpad elől, hogy még véletlenül se lőjem le egyetlen pillanatát sem a Skyrim-nek. Ez az a játék, amiből egyetlen kockára sem vagyok kíváncsi egészen addig, míg ki nem veszem a limitált kiadás dobozából.
Helyette inkább tettem egy kört a kiállított gépeken. Az új Spiderman előtt másfél percig bírtam. Valami rémesen unalmas épületkomplexumban bolyongva kellett untig ismételgetni a korábbi verziókból már ismert mozdulatokat. Hamar átnyergeltem hát az A-gombnyomás-szimulátor második részére, de az is gyorsan kiderült, hogy a Final Fantasy XIII-2 hasonló kihívás elé állítja majd a jobb mutatóujjam. A kipróbált epizód ráadásul olyan iszonyatos hosszúságú töltőképernyők bámulására kényszerít, hogy innen is – sajnos – gyorsan vezetett tovább az utam. Az arcade szekcióban a korábbi Burnout-ok karambol-okozósdiját alapötletül vevő Burnout Crash foglalt le legtovább. Ugyan végtelenül egyszerű a koncepció, valahogy mégis úgy tűnik, hogy bár egyszerre csak max 30 percig képes szórakoztatni az ilyesmi, de ennyire bármikor újra meg újra elővehető lesz. Ráadásul Kinect-es támogatást is kapott, de azt már nem tudtam kipróbálni, mert folytatódott a show.
A Turn 10 kreatív igazgatója állt a porondon és ahogy vártam, pont annyira volt kreatív, mint maga a termék, amin ügyködik. A Forza 4 lapos, unalmas néhány perce a svájci Alpokban akár ki is maradhatott volna. Persze az autók gyönyörűek a játékban, az elhangzott pár mondat alapján a fizikáról is ódákat lehet majd zengeni, de a 60 eurómon inkább bérelnék a hétvégére egy 5-ös BMW-t, mint rójam végtelenül a virtuális köröket.
A következő bemutató történetét így foglalnám össze röviden. Két fiú és egy lány elindul élelmet keresni. Becsöngetnek az első útjukba kerülő házikóba, ahonnan annak rendje és módja szerint el is zavarják őket. Bár a kislány maradhatna, sőt, egy gerezd szalonnát is kapna a banda, ha egy-két korhatárhoz kötött mókával lepné meg a házigazdát. De nem, a hősök a zöldséges felé veszik az útjukat, átvágnak a játszótéren és... itt jön a meglepi... halomra lőnek egy falkányi locust-ot. Mike Capps, az Epic elnöke az egyik izomagyúval még egy csúszdán is lecsúszott az apokaliptikus környezetben. A Gears of War 3 egyszerűen gyönyörű lesz, ami azonban nekem külön öröm volt, hogy a szereplők holt időben egészen szórakoztató párbeszédekkel szinesítik a játékmenetet.
Ugyan lehet, hogy ezután még történt a pódiumon valami, nekem már csak arra volt időm és energiám, hogy a Star Wars Kinect-hez elrángassam Mollakát. Kicsit nehezen bootolt a gamescom-ra gyártott demó, a Kinectnek is akadtak gondjai a mozdulataim észlelésével, de a játékmenet szórakoztatónak tűnt. Ha sikerült pontosítani a Kinectre szabott irányításon, akkor először talán azt kapjuk majd egy Star Wars játéktól, amire számítunk.
Az élményekért hála köszönetképp elcipeltem még gyorsétteremfüggő Microsoftos szponzorunkat, Mollakát a vasútállomás Burger Kingjébe egy maxi menüre, felcsücsültem a vonatra, majd alig egy óra múlva - félig leragadt szemekkel, de - kiezreztem otthon a Beowulf-ot, bedőltem az ágyba es valószínűleg a Halo-val álmodtam... Hát van a videójátékoknál szenzációsabb hobbi ezen a világon???
További képeket az eseményről galériánkban nézegethettek, a tavalyi rendezvényről pedig itt lelhetitek meg beszámolónkat.
