Legnagyobbat mindig a pofonegyszerű ötletek durrannak. Már-már illetlenség ekkora közhellyel indítani, de a Fruit Ninja-ra annyira nagyon igaz az állítás, hogy csakazértis bevállalom. A mobiltelefonokon már sok millió letöltést maga megett tudó gyümölcskarate koncepció rátalált a Kinectre és a házasságból igazi csodagyerek született.
Az alapötlet – a mobilváltozathoz hasonlóan – a képernyőn felbukkanó gyümölcsök felszeletelése. Az ujjal vagdalkozást azonban a Kinectnek hála felváltotta az igazi, kétkezes hadonászás.
A játék indítása, majd pár másodperces Kinect kalibrálás után a háttérben megjelenik a játékos sziluettje és három és fél játékmód közül választva indulhat is a turmixolás. A klasszikusban a cél a képernyőre szórt gyümölcsök mindegyikét kettévagdosni úgy, hogy az időről időre felbukkanó bombák érintetlenek maradjanak. Gyümölcsből kettő még büntetlenül leejthető, de már az első bomba aprítása is azonnal game over-t eredményez. Arcade módban az idő szorít, 60 másodperc alatt kell a lehető legtöbb pontot összecsapkodni. A folyamatosan potyogó ananászok, almák és társaik között feltűnő színes bónuszbanánok kettévágásával pedig az események belassíthatók, pontjainkat duplázhatjuk vagy éppen hosszú másodpercekig tartó gyümölcsáradatot indíthatunk meg. Némi szerencsével a három extra ráadásul kombinálható is, természetesen achievement is jár a teljesítményért. A maximális koncentrációt igénylő, zen-re keresztelt játékmódban a cél minél több gyümölcsöt találni el egyetlen suhintással. Embert próbáló feladat a különböző méretű valamint különböző irányban és sebességgel felbukkanó tárgyakat optimális pillanatban kettéhasítani. Bár igazi partijátékkal van dolgunk, mégis kitaláltak valamit a fejlesztők, amivel a magányos karatékákat is hosszabb időre motiválni lehet. Az úgynevezett challenge mód a barátlistádon szereplők legjobb eredményei között turkál és kínál fel egyet-egyet megdöntésre. A Hot Pursuit-ból megismert módszer ugyan annyira nem pofátlanul agyfelhúzó, de férfiasan bevallom, addig nem nyugodtam, míg Grath classic és arcade rekordjait túl nem szárnyaltam.
Live-on ugyan nem, de párosban szerencsére játszható a Fruit Ninja. Az egymás ellen, de kooperatív módban is indítható hadonászással tulajdonképpen csak egyetlen probléma van, veszélyes. Hiába akár a nagyobb szoba, a játék annyira magába szippant, hogy szinte pillanatok alatt el lehet feledkezni a melletted állóról. Ennek pedig néhány óvatlan lépéssel vagy eltévedt ütéssel akár végzetes következményei is lehetnek. Gyerekkel játszva az urológusnál, felnőtt ellen pedig a baleseti sebészeten fejeződhet be a móka.
800 pontunkért rövidke, ámde újra meg újra elővehető és szórakoztatni képes játékot kapunk. A Fruit Ninja Kinect nemcsak rátapintott, mitől működik egy koncepció a mozgásérzékelős eszközzel, de sikerült is azt szinte hiba nélkül meg is valósítania. Negatívumként talán csak az róható fel neki, hogy folyamatosan kényszerít az egy helyben álldogállásra úgy, hogy közben csupán a kezeket mozgatja meg. Bizonyos kortól felfelé ez nem feltétlenül egészséges a hátnak. Igaz, ilyenkor a Kinect magától is reagál és figyelmezteti a játékost, hogy itt az ideje szünetet tartani. Gamerpontvadászokra villámgyosan kiszedhető 200 pont vár és a garancia, hogy ennek ellenére időről-időre elő fog kerülni a cucc, ha másért nem, hát a haverok megdöntésre váró rekordjai miatt.
