Michael Jacksont nem lehet nem szeretni. Egyszerűen annyi tehetséget tömött a Jóisten a lábujjainak legvégétől egészen a feje búbján lobogó utolsó hajszálig minden porcikájába, hogy azzal bárkit képes volt elvarázsolni. A táncra – is - teremtett Kinect és a UBISOFT révén most nekünk is megadatik a pop királyának bőrébe bújni. Elő tehát a fekete bőrjackóval, a csilivili kesztyűkkel és a vakító fehér frottírzoknival! Megérkezett az egyik legígéretesebb Kinect-cím, a Michael Jackson – The Experience! Indulhat végre a holdséta és a lágyékok markolászása!
A ritmusjátékok piacán nagyot fordult a világ az elmúlt hónapokban. A Rock Band és Guitar Hero áradat helyét villámgyorsan vették át a táncjátékok. Bár ritmusra lejteni persze lehet nuncsakuval vagy akár dezodorral a kézben is, de az igazi platform, ahol a koncepció kiteljesedhet nekünk, dobozosoknak figyel a tévé alatt. Nem kell kényelmetlen kiegészítőket fogdosni, hiszen „Te vagy a kontroller”, a kamera és a Kinect szenzorok kombója pedig mindent lát és folyamatosan kiértékel.
A Microsoft technikájánál talán csak egyetlen tökéletesebb feltétel volt adva a konzoljáték elkészítéséhez, ez pedig maga a muzsika. A nemrég elhunyt Jacko életműve telis-tele örökzöld dalokkal, melyekről sokunknak már az első ütemek felzendülése után nemcsak maga a dal, de a kapcsolódó videó és a benne eltáncolt lélegzetelállító koreográfia is szinte azonnal beugrik. A 29-es tracklistában karrierje szinte minden jelentősebb dala szerepel. Reagálva a tavaly megjelent Wii verziót ért negatív kritikákra és persze kihasználva a hardver adta vadonatúj lehetőségeket jó néhány helyen belenyúltak a fejlesztők a játék koncepciójába, ami ettől persze továbbra is rém egyszerű maradt.
A The Experience úgy indul, hogy a Kinect kamera és érzékelői végigpásztázzák a játékost, majd kidobják a képernyő közepére. Aki játszott a You are in the Movies-al az tudja, milyen az, amikor a technika – esetleg a programkód - egyszerűen kevés vagy gyenge ahhoz, hogy a rögzített képről minden környezetet lecsupaszítva csak magát a játékost tegye valamilyen helyszín elé. Szinte félelmetes, itt ez mennyire hibátlanul működik. A sikeres scan után többé szinte nem is mozdul figuránk a középpontból. Bármilyen mozdulatot is hajtunk vége, mindig magunkat és ami még fontosabb, csak magunkat látjuk majd. A fotel vagy a fikusz a háttérben egyetlen pillanatra sem zavarja meg sem a képernyőn látható eseményeket, sem azok kiértékelését.
Az egyik legprofibban megtervezett és működő Kinect menüből néhány training videó mellett az egy- és többjátékos módok indíthatók. Szóló módot választva bekerülünk a dalok közé. Szerencsére az XBOX verzióban már különbséget tettek Jacko lassabb és dinamikusabb dalai között. Míg a balladákat – mint például a Heal the World vagy az Earth Song - csak a Kinect mikrofonját használó karaoke módban dolgozhatjuk fel, addig a pörgős számokat – Thriller vagy éppen a Smooth criminal - indíthatjuk training módban vagy akár élesben táncolva is. A legbátrabbaknak ezen felül ott van a „Master performance”-ra keresztelt kihívás, melyben táncolni és énekelni is kell egyben.
Az igazi Michael Jackson rajongók örömmel konstatálják majd, hogy a dalok hátterei a kapcsolódó videóklipeket idézik. A képi világ mellett az egyes számokban ráadásul rendszeresen visszaköszönnek a Jacko legendás klipjeiből megismert mozdulatsorok is. A Remember the Times egyiptomi táncfigurái gyökeresen különböznek a Beat It moonwalkjától. A táncban a játék kétféle módon próbálja vezetni a játékost. Figuránk mellett legtöbbször kettő, de néha akár 6-8 figura is ropja, akik mozdulatait megpróbálhatjuk leolvasni, de a képernyő jobb alsó sarkában apró ábrákkal is jelzi a játék, mikor és milyen figura következik. Sajnos utóbbi szinte csak a nagyon ritka szünetek alatt használható, folyamatos tánc közben nem ajánlott rápillantani. Ha mégis megtesszük, akkor pedig szinte lehetetlen gyorsan beazonosítani, melyik mozdulatot is próbálja nekünk előrejelezni. Szerencsére a mellénk vetített táncosok mozdulatait viszont gond nélkül lehet követni. Így ugyan gyakrabban kiesünk a ritmusból és ezzel rontjuk majd a végeredményt, de amit vesztünk a pontozásnál, azt bőven kárpótolja a játékélmény.
Egyébként is, a The Experience olyan mint egy arcade shooter, amivel mindenki el tud pötyögni, de a golyózáport egyetlen érmével végigszenvedni csak nagyon keveseknek adatik meg. Lejteni is lehet pusztán szórakozásból, ám aki tökéletesíteni akarja a teljesítményét, annak rengeteget kell az egyes dalok koreográfiáit gyakorolni. Az első alkalommal jó, ha kettő meglesz az öt csillagból, de minden egyes újraindításkor egyre mélyebbre mászik a bugi a lábakba, közelít a produkció a tökéleteshez. Amire acsivadászoknak szüksége is lesz, ugyanis a játék szinte kizárólag (!) csak az ötcsillagosra előadott dalokat jutalmazza.
A Wii verzióról már volt szó. A kritikusoknál nagyot bukott, mert kamera nékül, nuncsukot markolászva megmosolyogtatóan primitív a koncepció. Látni semmit sem lát a konzol, érzékelni meg csak azt a kezet tudja, amelyikben a kontroller van. Bezzeg a Kinect minden mozdulatunkat nyomon követi, bonyolult mozgássorozatokról is képes azonnal véleményt nyilvánítani. Néha ugyan hibázik és hanyagul végrehajtott mozdulatra adja a „Perfect”-et vagy éppen egész jól sikerültet nyugtáz egy „Almost”-al vagy még rosszabb esetben értékeli nem végrehajtottnak, de ez csak azokat fogja zavarni, akik az öt csillagot vették célba. A nagytöbbség szinte teljesen belefeledkezik majd a dalokba és a táncba. A karaokés számoknak is akadnak apró hiányosságaik. Semmiképp sem ütik meg a Lips minőségét, de talán ezért is olcsóbban adják a sikerélményt. Mikor elsőre majdnem összeénekeltem az öt csillagot a Heal the World-ben kifejezetten büszkén nyúltam a következő dalhoz még akkor is, ha tudtam, hogy néha több ütemet tévesztve is „Perfect”-et kaptam. Az elvileg legnehezebb mód, melyben pedig táncolni és énekelni is kell azért csalódás picit, mert a táncos és dalos részek sosem párhuzamosan futnak, hanem egyszerre vagy énekelni vagy táncolni kell.
Az egyjátékos mellett változott a Wii-n tündöklő többjátékos mód is. Nehéz eldönteni, hogy vajon előnyére-e. Az XBOX verzió kooperatív módjában négyen rophatják. A dolog fifikája, hogy nem egyszerre, mint a Wii-n, hanem véletlenszerűen hívja a gép a játékosokat a színpadra, ahol szintén spontán derül ki, hogy táncolniuk vagy éppen énekelniük kell. Ugyan a közös ugrabugra élménye így ugrik, de a meglepetésszerű performanszokon a másik három játékos garantáltan jól szórakozik majd. Ez a mód valószínűleg bármilyen parti hangulatát képes pillanatok alatt feldobni. Jobban belegondolva önfeledt röhögésre cserélték az egymás akarva-akaratlanul is orrba-/szájba- és fültövönvágását, azaz összefoglalva nem is volt olyan rossz ötlet a többjátékos mód újragondolása. A casual közönségnek pedig kifejezetten jó hír, hogy minden egyes dal azonnal elérhető a menüből, nem kell teljesíthetetlen követelményeknek megfelelnünk ahhoz, hogy elénekelhessük kedvenc számunkat.
A Michael Jackson The Experience nem hibátlan játék, de van annyira jó, hogy nem csak a pop királya legnagyobb rajongóinak kötelező vétel (hangsúlyozom, nekik mindeképpen az), hanem helye van minden XBOX-es háztartásban, ahol rendszeresek a Kinect partik.
8/10
A tesztpéldányt az An-Tec Kft-től, a Ubisoft játékok magyarországi forgalmazójától kaptuk. Köszönet, hogy nem haboztak eljuttatni hozzám, a messzi Németországba sem. Mától egyébként ti is beszerezhetitek kedvenc viszonteladóitoktól. Ropjátok egészséggel!
