A kisállattartó-szimulátoroknak nagy előnye, hogy úgy kötik le az apróságot, hogy közben nem kell tonnaszámra venni a viszkaszt, amiért aztán hálából órákig lehet majd kaparni a macskaszart a padlószőnyegből. Nyaralás előtt pedig nem kell apróhirdetésben keresni, hogy ki szórjon be kétnaponta néhány döglött szöcskét a kaméleonnak, hogy cserébe az hazaérkezéskor is ugyanolyan bambán álljon a terrárium sarkában, mint azelőtt. A kifejezetten jól sikerült Kinectimals után pár napja fantasztikus háziállatokat is babusgathatunk Kinect-el felszerelt konzolunkon.
A Fantastic Pets szó szerint a nagyszoba közepére varázsolja a virtuális négylábúkat. A sztori szerint nagybácsink egy igazi gyűjtő, háza telis-tele furcsa kutya-, macska-, póni- és gyíkszerű kedvencekkel, melyekből a játék folyamán néhányat örökbe fogadhatunk. Ilyenkor a kiválasztott kedvenc a Kinect kamerája által pásztázott szobánkba költözik. Ezzel el is érkeztünk a játék legszenzációsabb, jobban belegondolva egyetlen újításához. A lábunk körül futkosó, kanapé mögé bebújó, csillár körül repkedő kisállatok mosolyt csalnak minden kölyök arcára még akkor is, ha kergetésük, simogatásuk még az erre legfogékonyabbaknak is maximum 10 perc után dögunalommá válik. A játék innentől kezdve olyan szinten nem mutat semmi újdonságot a Kinectimals-ban már láttotakhoz képest, hogy az már könnyfakasztó. Ráadásul bármit csinálunk is, a Kinectimals mindenben fényévekkel a FP előtt jár.
Mindössze 12, azaz tizenkettő, keményebben fogalmazva nevetségesen kevés minijátékra vehetjük rá háziállatainkat. A sablonos fésülgetés és mosdatás mellett van egy-két kreatívabb is a felhozatalban (pinyátacsapkodás), de maximum két óra elteltével bármit csinálunk is, azt már legalább kétszer biztosan láttuk előtte. Ezen még az is csak picikét lendít, hogy egynémely játékot párosban is ki lehet próbálni. Az iszonyatosan sovány kínálatot valószínű a fejlesztők is gondnak érezhették, mert megpróbálták erősen korlátozni az egy nap alatt játszható/látható tartalmat. Így például naponta csak egyszer vihetjük el kedvencünket az öt minijátékból összeállított tehetségkutató versenyre, a megszerzett díjakból maximum kétszer vásárolhatunk kiegészítőket nekik és a drágakövekben mért pénz is dinamikusan csökken minden egyes játék versenyen kívüli újrapróbálásakor. A trükk egész fifikás ötlet arra, hogy a játék ne szinte azonnal a használtpiacon landoljon, de a naponta csak egyszer játszható verseny még a 4 -7 éves célközönségnél is szinte azonnal kicsapja a biztosítékot.
A kamera használata amellett, hogy jó ötlet, sok-sok munkaórát spórolt meg a grafikusoknak. A minijátékokén kívül nem kellett háttereken agyalni, ha szegény játékos valami újat szeretne látni a játékban, minden csak rajta múlik. Elég, ha picikét átrendezi a nagyszobát és máris teljesül a kívánság. Ódákat zengeni a maradék grafikáról sem igazán lehet, az egész egy erősebb mikrohullámú sütő kijelzőjén is reccenés nélkül elfutna. Némi kreativitás egyedül a kisállatokon látszik. Kedvünkre szinezhetjük őket, szarvakat és szárnyakat aggathatunk rájuk, de a lehetőségek túlságosan is behatároltak. Ugyanazon állatfaj két modellje között csupán minimális különbségek érhetők el, azok is jóformán csak a színeknek köszönhetően.
A minijátékok alatt könnyen felejthető muzsika zümmög és minden akciónkat - a lakásban csakúgy, mint a minijátékok közben - egy szuperszámítógép bicskanyitogatóan idegesítő női hangon megszólaló kommentárjai festik alá. Utóbbi – bár nem is ismétli magát olyan sokszor, mint az egy hasonló kaliberű produkciónál lenni szokott, de mégis - annyira idegesítő, hogy erősen ajánlott a hangot egyszerűen kikapcsolni.
Az egyetlen játékostípus, akinek melegen ajánlhatók a virtuális háziállatok, az achievement-vadász. A Fantastic Pets egészen 950 pontig könnyen adja magát, csak a monotonitást kell valahogy legyőzni hozzá. Aki azonban fullos maxolásra készül, arra igazi kihívás vár. Az egyik minijátékban oldalról támadó és felülről potyogó buborékokat kell kikerülgetni és az aranyéremhez egyetlen szappangömbhöz sem érhetünk hozzá. A Kinect ugyan simán megbirkózna a mozdulatok követésével, de sajnos a programkód ebben a játékban is csupán erős közepes, így szinte lehetetlen perfektre hozni a feladatot. Ha már megemlítődött az irányítás, fontos kiemelni, ha nem is mintaszerű a Kinect-kezelés, de semmiképp sem rontja a játékélményt. Ugyan az olcsó Kinect fejelsztésekre jellemzően a legtöbb mozdulat „helyettesíthető” némi eltúlzott karlóbálással is, a legtöbb minijátékban nagyjából szinkronban vannak mozdulataink a képernyőn történtekkel.
A Kinect eladásai az utóbbi hónapokban megtorpanni látszanak és bár az eszköz világrekord sebességgel fogyott az első hetekben, a hozzá megvásárolt játékok száma szembetűnően alacsony. A 10 millió körüli összesített Kinect játékeladások nagyjából egyetlen játék per eszköznek felelnek meg. A Fantastic Pets tökéletesen demonstrálja, miért. Egy-két üde kivételen kívül nemhogy nincsen az az igazán gyilkos must-have cím a kínálatban, de sajnos elég nagy számban képviseltetik magukat a hozzá hasonló silány fejlesztések. Ugyan a cikk címének az ég adta világon semmi köze sincs a játékhoz, arra remélem, elég volt, hogy felhívja azoknak a szülőknek a figyelmét, akiknek húsvéti nyúlismerőse elgondolkodott a Fantastic Pets megvásárlásán. Ezek a tapsifülesek most biztosan megspróroltak 10 ezer forintot. Vegyenek belőle Kinectimals-t! Kellemes húsvéti ünnepeket mindnyájatoknak!
4/10
