Tele van már a hócipőd a Kinect-re megjelenő minijátékok sokaságával? Pedig már itt is a legújabb, mely ráadásul egyenesen a gagyi flessjátékok hazai pályájáról, a kicsi fehérről nyergelt át a Kinect-re. Ennek ellenére olvass tovább, megéri! A Carnival Games ugyanis magasra teszi a lécet annak, aki eztán keresni akar még valamit a műfajban. Ha a kölyköknek szeretnél valamit a nagyszobai ugrabugrához vagy a szombat esti partit fűszereznéd valamivel, ami akár alkohol nélkül is - persze azzal meg aztán különösen – szórakoztatja a jónépet, ne kutass tovább...
20 minijáték kapott helyet a vidámpark- és búcsúszimulátorban. A legtöbb feladat jó időzítésre, egyszerű mozdulatosorok pontos lemásolására, komoly megerőltetések nélküli szórakoztatásra épít, elvétve található csak izomláz garanciás kihívás. Aki fogott már a kezében kétes eredetű zoknilabdácskát, hogy egymásra pakolt konzervdobozokra dobáljon velük, janizott a csajok előtt az erőmérő fakalapáccsal vagy tekerte már meg a szerencse kerekét a főnyeremény reményében az tudja, mire számítson. A klasszikus falusi búcsúból jól ismert attrakciók mellett vannak letagadhatatlanul Kinect-re fejlesztett apróságok is. Kinyújtott kezeink jobbra és balra döntése űrhajót irányít, melynek jó néhány akadályt kell kikerülnie, míg eljut a Marsig. Másutt hullámvasút kocsijában ülve kezeinket a szélrózsa minden irányba kinyújtogatva kell aranytallérokat gyűjteni úgy, hogy közben más tárgyakba nem ütközhetnek a kezek. A sok rendkívül jó játék között akad egy zseniális is, amely bármely partit képes akár még jégermester nélkül is feldobni. Egy falra kivetített rajzon látható ábrát kell kitöltenünk úgy, hogy a sárga részekből minél többet, a feketékből pedig lehetőleg egyet se takarjunk ki. Garantálom, banánformát vagy egy éppen gátat ugró futó alakját - természetesen a gáthoz nem hozzáérve - pár szűk másodperc alatt felvenni még sokadszorra is jóízű röhögést fog kiváltani a házibuli összes résztvevőjéből, valószínűleg egyenes arányban az elfogyasztott szesz mennyiségével.
Ami igazán élvezetessé teszi a Carnival Games-t az a szinte tökéletes Kinect kód. Aki próbálta teszem azt a Game Party 4-et vagy akár a Sports Island Freedom-ot, az tudja, milyen az, amikor jó ötletek csúfosan leszerepelnek a silány megvalsósítás miatt. Ilyesmiről itt szó sincs. Minden mozdulatunkat úgy látjuk viszont avatarunktól – velük játszunk ugyanis a játékban – ahogy azt végrehajtottuk. „Lag” sincs, ha hibázunk, azt nem kenhetjük a mozgásérzékelés hiányosságaira. Még azok a feladatok is példamutatóan pontosan működnek, ahol gyorsan váltják egymást a pontosságot és gyorsaságot is igénylő mozdulatok.
A karneváli hangulatot a Rednex Cotton Eye Joe-ja mellett a minijátékokat kísérő hoppmester és vásári majma teremti meg. Szerencsére a látvány nincs a végtelenekig leegyszerűsítve, pedig ezt a hibát sok avatarok köré épített játék elköveti. A design passzol a vidámparkos témához, a színkavalkád azonban cseppet sem giccses, bárhol is járunk a játékterek és a háttér ízléses, profi munkáról tanuskodik. A feladatokban teljesítményünk alapján több-kevesebb vásári pénzmaggal gazdagodunk, amiből négy különböző bódé árukészletéből válogatva vásárolhatunk kiegészítőket avatarunknak. A kosztümök legtöbbje sajnos csak a játékon belül használható, ám a hoppmester szerkója es a kismajom megvásárlásakor avatar díjakat kapunk, így azokat később a Carnival Games-en kívül is avatarunkra aggathatjuk majd. Oliverio most egy időre levedlette a Final Fantasy-s kosztumöt, így akit érdekel, megtekintheti rajta a rucikat és a makit.
Acsivadászoknak sem rossz program a vidámparki kirándulás. Bár aki mindent meg szeretne nyerni, annak az összes feladatban a maximumot kell nyújtania. A legtöbb játékban ez tényleg csak a játékoson múlik, pár gyors reakció és hibátlan karlendítés hamar meghozza az eredményt. Van viszont néhány kihívás, ahol egyszerűen túl sokat bíztak a szerencsére. Ezekben legtöbbször csípőből kell apró labdákat vagy karikagyűrűket célba dobálni. Az irányítás itt is kivétel nélkül mindig valósághű, de ezeknél a próbatételeknél talán túlságosan is az. A kezünk lendítésének iránya és sebessége annyira döntően befolyásolja azt, hogy hol landol az elrepített tárgy, hogy az már néha frusztrál. Ez akkor is igaz, ha a repülés ívének kiszámolásakor a fizika összes alkalmazandó törvénye bekerült a képletbe. Persze, aki próbált már két-három méterről karikagyűrűt dobálni földbe szúrt farudakra, az anyázott eleget a szabad ég alatt is, de ettől még lehetett volna megbocsátóbb a virtuális verzió.
Ugyan a 20 minijáték elég változatosságról gondoskodik egy ideig, az egyes játékok elbírtak volna némileg gazdagabb tartalmat is. A legtöbbnek ugyanis csak egyetlen vagy jó esetben egy maroknyi különböző verziója van. Az űrhajóirányítás kinézetre például mindig ugyanazon a hat akadályon (két szatelliten, a holdon, egy nagy adag csillagon és egy UFO-n) keresztül vezet, csak azok mozgása tér el újabb indításkor. A testtel letakarandó formákból is talán két tucat, ha van. Ezek aztán hamar ismétlődnek, pedig biztos vagyok benne, pár fillérért rajzoltathattak volna akár több száz mintát is nyári munka keretében valami unatkozó egyetemistával... Mivel a játék főmenüjére pillantva szinte ordít róla, hogy legalább egy DLC mindenképpen várható, így a remény megvan, hogy utólag, de bővítenek majd a kínálaton.
A Carnival Games-en látszik, hogy nem kezdők keze munkája. A sorozat fejlesztői, a Cat Daddy Games a korábbi verziókkal már 7 millió eladott példány fölött jár. A Kinect nyújtotta lehetőségek és azok mintaszerű kihasználása pedig kifejezetten jót tett a kifulladni látszó márkának. Mindegy, hogy családi kikapcsolódásnak vagy házibulik fénypontjaként kerül a konzolba, nem fog csalódást okozni.
8/10
