Gondolom sokan tudjátok, hogy a 14.-én megjelenő Halo: Reach a trilógia előzményeit dolgozza fel, melyet az angolul is tudó "nagy" Halo rajongók jó eséllyel olvastak is már, így nagyon jól tudják mi is fog történni a Reach bolygón! Hála Tomtom játékos társunknak, önszántából elkezdte, picit átfogalmazva és összefoglalva lefordítani a The fall of Reach regényt, mindenki számára érthető formában, hogy a játék megjelenésekor mindenkinek legyen kellő háttérinfója a történésekről. Külön köszönet Tomtom, hogy itt is közzétehetem! Vigyázat, értelemszerűen erősen spoileres a fordítás (bár úgy is jól tudjuk mi lesz a vége).
Eric Nylund: A Reach bukása.
1. fejezet
Frederic
2552 augusztus 30. 06.22 perc
Az UNSC Pillar of Autumn hadihajó lassan közeledik az Epsilon Eridani rendszerben található Reach bolygó felé.
Feladat: Titkos.
Harci kés...
Tervezésénél figyelem bevették a használója adottságait, s csak a veteránoknak adatott meg a lehetőség, hogy elismerésül és kitüntetésként hordják, használják ezt a kuriózumot.
Frederic, a kést, szemmel szinte kivehetetlen sebességgel pörgette az ujjai között.
Bár testét és kezeit MJOLNIR páncél borította, a kés mégis stabilan, szinte előre megszabott úton járt anélkül, hogy akár egyszer is megingott volna.
Büszke volt e képességére.
Már fiatal korában kiemelte őt a többi "egyed" soraiból..
A hajó fedélzetének hangárjában tartózkodó személyzet egy része, munkáját abbahagyva, elsápadva szemlélte a mutatványnak is beillő gyakorlatot.
Csak kevesen maradtak, akik szemrebbenés nélkül tudták állni ezt a merev és rezignált tekintetet, s azok közül is csak a kiválasztottak voltak tisztában azzal a ténnyel, hogy amikor Ő, a 104-es Spartan előveszi a kését, általában valaki meghal. De most más volt a helyzet.
Most ideges volt, izgult.
A küldetés melyre önként jelentkezett maga volt az öngyilkosság, de mint Spartan, mint "foglalkozásának" elitje, megszokta, hogy többedmagával olyan feladatokat hajtson végre, amelybe más bajtársa belehalt volna. A parancs, mely a "bábmesterektől" érkezett, egyértelmű utasításokkal bírt. Őrült és kétségbeesett utasításokkal...de más lehetőség nem maradt.
A kés tovább táncolt, előhírnök volt az elkövetkezendő események halálos láncolatában és Fred vele táncolt. Mindig vele táncolt.
Körülötte mindenki megkettőzött erőfeszítéssel tette a dolgát, a katonák előkészítették a fegyvereket, felszereléseket, a harcmesterek kalibráltak, ellenőriztek, majd ismét ellenőriztek. Itt-ott néhányan imádkoztak. -volt miért-
Fred rögtön észrevette a körötte beállt változást. A lázas készülődés zaja, halk morajjá szelídült
A kapitány, két Spartan kíséretében, személyesen jött le az eligazításra, melyet rögtönzött módon a hangárban tartottak meg.
-Uraim?!- a kapitány itt szünetet tartott és megvárta, míg minden szempár rászegeződik.
Büszke, jó kedélyű ember volt, küzdelmes és dicső múlttal, s bár halántéka már őszbe fordult, ő még mindig tekintélyt parancsoló szürke szemekkel, egyenes háttal tekintett az embereire.-A fiai- gondolta, s szája szegletében a halovány mosoly tükrözte véleményét.
Közel két és fél éve lett kapitánya ennek a hajónak és ez idő alatt megismerte az állandósulni látszó "személyzetet". Megismerte gondjaikat, jellemüket, meg tanult bízni bennük és megtanította őket arra, hogy ez kölcsönös.
Közvetlenül mellette, kétoldalt állt a két "bajtárs"
Ismerte őket. Testvérek voltak.
-Kelly...az egyetlen- hogy miért ez a megkülönböztetés, ez a jelző, azt ő maga sem tudja. Lehet, hogy a "módosítások" után, valamennyi megmaradt belőle, az igaz valójából, abból, ami valaha volt és e ként próbálja tudatni a világgal azt, hogy ő belőle nincs több, s, hogy Ő nem egy futószalagon előállított termék
Közel 25 éve már, hogy jelentkezőket kerestek a SPARTAN kísérletekhez. Akkor még sokan voltak. A cél az volt, hogy neurológiai, biológiai és fizikai módszerekkel létrehozzanak egy olyan "katonai testületet", amely képes megbirkózni egy komolyabb lázadással is.
75 "testvér"!. Ennyien maradtak, akik alkalmasnak bizonyultak a feladatra, de a módosítások után 30-an szinte rögtön meghaltak, 12-en megőrültek, lebénultak vagy egyéb szörnyű okból kifolyólag alkalmatlanná váltak, és csak 33 "ember" bizonyult megfelelőnek. A szerencsés maradékok... Csak így nevezték magukat.
Tekintete a kapitány jobbjára tévedt és a kés megállt.
Markolattal felfelé rezzenéstelenül pihent mutató ujja hegyén...
...2525 októberében azt a feladatot kapták, hogy járjanak utána a Harvest rendszerben történt eseményeknek. Frissek voltak, sikeresek, fiatalok, az akkori kapitányuk Veredi pedig egy seggfej, mindemellett istennek képzelték magukat. De ami az ott létesített kolóniákkal történt, az még nekik is sok volt.
Valami ismeretlen dolog félelmetes pusztítást vitt véghez. Az egész bolygóról eltűnt minden szerves élet s mire felocsúdtak volna, addigra a flotta fele porrávált.
A hajó, amin akkor szolgált, a Heracles, éppen csak megúszta. Rengetegen meghaltak vagy eltűntek, Ő is köztük lett volna, ha nincs az-az "ember" aki most ismét jelen van. Ez volt az első találkozása a Covenantal.
Második bajtársának páncélja "különleges" volt. Egyedi, személyre kódolt, genetikailag és biológiailag eltérő, idegen technológián alapuló.
Gondolatban mosolyra húzódott a szája. Az előtte álló "ember" maga volt a megtestesült becsület és igazság. Kedvelte őt és örült, hogy ismét együtt, egy csapatban szolgálhatnak
-John (Spartan 117)!...és az emlékek csak özönlöttek.
-Uraim!- szólalt meg a kapitány. -Hírszerzőink szerint egy Covenant flotta készül megtámadni a Reach bolygót. A védelem szempontjából a csapatot két részre osztom, melyek a piros illetve kék jelzőt kapják. A kék csapat Master Chief vezetésével kimenekít minden adatot a rendszerből, hogy azok ne juthassanak a Covenant birtokába.
A piros csapat feladata Dr. Halsey vezetésével a bolygón lévő támaszpont védelme. Kelly, James, önök a kék csapattal tartanak, Frederic!, ön és a maradék Spártaiak alkotják majd a szárazföldi egységet.
-A további instrukciókat megkapják a feletteseiktől, munkára emberek!-
Frederic kése újabb táncba kezdett, hogy aztán egy trükköt követően, halk szisszenéssel, megpihenjen a hüvelybe.
-Ennyit a tervekről- mormogta Fred és egy biccentés kíséretében csatornát nyitott a belső COM-ja segítségével.
2. fejezet.
Bonyodalmak
2552. augusztus 30. 11.06 perc
Az UNSC Pillar of Autumn hadihajó megérkezett a Reach bolygó körül keringő állomásra.
Feladat: titkos.
Az Pillar of Autumn csendesen úszott kitűzött célja felé, fedélzetén a reménnyel, mely megakadályozhatja a Covenantot abban, hogy elérje végcélját, a földet.
A hajón lázas készülődés folyt s nem volt egy szeglet sem, ahol ne lehetett volna érzékelni a feszültséget. Mindenki tisztában volt a küldetés fontosságával.
John a 117-es számú Spártai, a legközelebbi COM panel beteges fényeit figyelte.
Ő felelt a küldetésért, melynek célja az, hogy Cortana segítségével kimenekítse a föld koordinátáit a támadó Covenant flotta elől.
Cortana a mesterséges intelligencia, akit Dr. Halsey idegpályái által alkottak meg, nagy segítség volt John számára.
A kijelző teljes terjedelmét Keyes kapitány, bizakodó ám feszült arca töltötte be.
Fred mozgást érzékelt a jobboldalán, odanézett, de nem látott semmit. Hirtelen a baloldalról észlelt egy kisebb ütést.
Kelly megnyitott egy COM csatornát Fred felé, majd pajkosan megszólalt. -öregszel, ha már így meg tudlak lepni.-
-értem- mondta Fred és hozzátette -bár azért más meglepetésnek jobban örülnék...-
Kelly jóízűen kuncogott.
Frederic minden figyelmét John mozdulatainak szentelte. Látszott rajta a változás.
Minden Spártai -egészen kicsi kora óta- a katonai tudományoknak szentelte az életét.
Minden beavatkozás, amit elvégeznek rajtuk, legyen az biokémiai, genetikai vagy kibernetikai, egyetlen célt szolgált. Minél hatékonyabban tudjanak védeni vagy támadni.
Nem is olyan régen, úgy másfél hónappal ezelőtt, mielőtt Frederic erre a hajóra került volna, egy küldetés alkalmával volt szerencséje tapasztalni a Mark 4-es páncél hatékonyságát.
Akkor még az UNSC Iroquis csatahajón szolgált. A Sigma Octanus rendszerbe belépve felfedeztek egy sunnyogó Covenant flottát
Keyes parancsnok -akkor még az volt a vén csataló- egy frappáns terv kiagyalásával becserkészte az összes mocskot. Végül is a kapitány ennek -és a furmányos tekervényeinek- köszönheti a kinevezését, továbbá a halhatatlanságát is, ugyanis a művelet, Keyes hurok néven, bekerült a tankönyvekbe.
Egy Spártai a módosítások után, a homokvihar közepén meghallotta egy lehulló gombostű csengését, és a szobában tartózkodó összes Spártai érdeklődött az iránt a beszélgetés iránt, amit Keyes folytatott Johnnal
Keyes kapitány összehúzott szemöldöke nem sok jót ígért.
Bár hangja nyugodt volt, ujjai elfehéredni látszottak a hidat övező korlát peremén.
Az Pillar of Autumn volt az egyetlen hajó, ami engedélyt kapott, hogy kiköthessen Reach körül keringő űrbázison. Innen koordinálták az adatok mentését, illetve megsemmisítését.
-Kényes szituáció- mondta a kapitány -ha most idetévedne egy Covenant hajó, könnyedén megszerezhetné az adatokat és birtokukba kerülnének a föld koordinátái. Ezt semmi esetre sem engedhetjük meg.
-Úgy hiszem, a Cote D’Azur-ról ellopott Reach koordináták segítségével a Covenant pontosan a dokkok mellé fog ugrani. Ez esetben nem tudjuk használni a félelmetes super MAC ágyúkat, ami távol tarthatná őket a stratégiai pontoktól.
-Master Chief?, mit gondol, mik az esélyeink a kimenekítéssel kapcsolatban?-
-Volna egy javaslatom uram- mondta John, s szünetet tartott, hogy megvárja a kapitány jóváhagyását a terv ismertetését illetően.
A kapitány sokat sejtető fél mosollyal előre dőlt parancsnoki székében...-Master Chief, hallgatom!-
-Nos, uram, a legnagyobb tisztelettel- kezdett hozzá John, - Ez egy roppant kényes küldetés, s mint ilyenekhez általában, ehhez is a bajtársaim segítségét fogom igénybe venni.
John végignézett az egybegyűlteken, majd megfontoltan így folytatta.
-Mivel a Reach koordinátáit ismerik, valószínűleg ellenőrzésük alatt tartják az adatcsatornákat is, így nem biztonságos ezek használata. Ezen az úton nem tudjuk elküldeni az adatokat.
Az egyetlen megoldás, ha a Cole-protokollt követve, az adatokat mi visszük el a hajón.
Cortana elismerő mosolya bátorítást adott a folytatáshoz.
-A Spártaiak közül hárman, egy tárolón, kézben fogják kihozni a lementett adatokat, miközben figyelnek arra, hogy az ne kerüljön a Covenant birtokába, ha a művelet alatt megérkeznének.
Miközben a Covenant minden erejével a bolygón fogja keresni az adattárolókat, nekünk lesz esélyük az ugrásra. uram.
Keyes kapitány hátra dőlt székében és elgondolkodott pillantást váltott Cortanaval.
- Lehetséges ez?... Cortana?- kérdezte a kapitány.
Cortana nem reagált. Mindig így tett, amikor elemezte a kapott információkat. Néhány pillanat elteltével, mintha csak a spártai húsgombóc kémiai összetevőiről alkotna véleményt, magabiztosan megszólalt.
-A terv kivitelezhető, uram, de mi lesz a bolygón maradt személyzettel?. Dr. Halsey szerint, érkezésünk után üzenetet kapott, melyben közölték, hogy a legutóbbi kutatások kimutatták egy ismeretlen eredetű építmény jelenlétét mélyen az ONI komplexum alatt!?-
A kapitány kérdőn nézett Johnra, majd kis szünet után megszólalt.
-A maradék Spártaiak is csatlakoznak a szárazföldi egységekhez, ahol felszerelik őket a továbbfejlesztett Mark V-ös MJOLNIR páncélzattal. A komplexum elleni támadásokat vissza kell verni, amíg meg nem tudjuk a titokzatos építmény eredetét es rendeltetését-.
-Sok szerencsét fiaim-. mondta a kapitány, és a kijelző elsötétült
Frederic olyan képet vágott, mint aki most mosott fogat egy marék homokkal.
-Nem tetszik ez nekem- morogta, és elővette a kését...
3.-4. fejezet:
A gépezet beindul.
E.N:HR
2552 augusztus 30. 16.34 perc.
UNSC Pillar of Autumn, első védelmi állás, hangár.
Az űr hatalmas vértelenjében az emberi haderő egy kicsiny morzsája, eszeveszett versenyfutásba kezdett az idő kérlelhetetlen folyamával szemben.
...egy Spartan élete javarészt azzal telik, hogy felkészüljön, és határait túlszárnyalva megpróbálja kijátszani a veszély nagybátyját, a halált.
Ezzel Frederic is tisztában volt. Az elmúlt órák mással sem teltek, minthogy elemezzék az öngyilkos terv részleteit. Mindent újra és újra gondoltak.
-...mi lehet a legrosszabb, ami történhet - gondolta.
-Az ellenség lep meg minket és nem fordítva?!- a bevetés sikeressége nagyban függött a meglepetéstől.
Frederic nem szerette a szárazföldi küldetéseket. -Itt legalább nincs gravitáció-gondolta, -bár az intel használhatatlan, legalább nem lesz koszos a lábam...-
Nem volt kérdéses, hogy melyik küldetést választaná, ha lenne esélye megváltoztatni felettesei döntését.
Keyes kapitány arca, ha lehet, most még gondterheltebb volt, mint az elmúlt időszakban.
Az elmúlt órák elemzései kiderítették, hogy a tervek számos ponton hibásnak bizonyultak, ezért újabbakat kellett kovácsolni
Keyes, miközben John újabb javaslatán morfondírozott, oly közel hajolt a com. kamerájához, hogy szemei szinte kitöltötték a képernyőt.
-...Nem Master Chief! Ez így túl rizikós...-
-Biztosra kell mennünk, hogy a Covenant nem kaparintja meg az adatokat. Ezért a dokkoló gyűrűt aláaknázzuk egy termonukleáris bombával, s ha szükséges, felrobbantjuk azt.
John nem szeretett ellenkezni, de most túl sok forgott kockán ahhoz, hogy a hibákat rá hagyja, és utólag módosítva hajtsa végre azokat.
-Uram!- mondta John.
-Amennyiben sort kerítünk a robbantásra, az EMP ki fogja égetni az orbitális elhárító ütegek szubkondukciós tekercseit.
Az Autumn of Pillar hagyományos fegyverei nem képesek végső csapást mérni a Covenant fregattokra, továbbá az adattárolók védelmi mechanizmusát ismerve, nem lehetünk biztosak abban, hogy a nukleáris robbanás elpusztítja az adatokat is.
Ha valamit elhibázunk, a Covenant könnyen megtalálhatja a tárolókat a roncsok között és védelmi rendszer nélkül nekünk esélyünk sem lesz visszaszerezni azt.-
-Igaz...- mondta a kapitány és nekilátott akkurátusan megtömni a pipáját...
Néhány füstfelhőbe burkolózó másodperc elteltével aztán ismét a kapitány ismerős arca kezdett el kibontakozni a megjelenítő paneljén.
-Nos, akkor az ön javaslataira támaszkodva fogunk eljárni és két irányból védjük meg a támaszpontot.
-Master Chief! Készítse fel a Spartanjait, és két leszálló egységet.- határozott.
-Mostantól ön a küldetés vezetője. Én még konzultálok Cortanaval, 5 perc és készen állunk.
-Értettem kapitány- mondta Master Chief -Annyi elég lesz...-
-Rendben, sok szerencsét- hallatszott a kapitány mély baritonja, és a kijelző fényei ismét kialudtak.
John tekintetét nem kerülte el Frederic sötét arca, miközben a Spartanok felé fordult.
Frederic előre lépett,...de Kelly megelőzte őt.
-Uram! -mondta Kelly. -Szeretnék jelentkezni a légiegységhez.-
John, Kelly felé fordult.
-A francba is...! Ő mindig gyorsabb.- morgolódott Fred. Igazából nem volt miért haragudnia, Kelly mindig határozottabb volt e téren.
John félrebillentette fejét és kérdőn Kelly felé fordult. -Amennyiben lehetséges és szüksége van még emberekre a kék csapatban,- kezdte mondandóját határozottan a nő, - úgy érdemes lenne megfontolnia a kérésem. Uram...-
-Nem lehet- mondta John, és szünet nélkül folytatta.
-Tartjuk magunkat a tervekhez. Linda, James, Ti velem maradtok.-
-Frederic! Tiéd a vörös csapat vezetése. Neked és Kellynek elég tapasztalatotok van ahhoz, hogy megálljátok a helyetek egy ilyen túlerővel szemben is,
továbbá Te vagy az egyetlen, akinek kellő taktikai érzéke van védelem megszervezéséhez.
Master Chief válasza meglepetésként érte Kelly-t, de ismerte már Johnt és elfogadta döntéseit.
-Uram!- szólalt meg Fred miközben előre lépett, de nem maradt ideje kifejteni mondandóját.
A készülődés heve, az emberek lelkesedésével teli és félelmekkel átitatott zsivaja, túlharsogott mindennemű próbálkozást, amit annak érdekében tett, hogy közölje észrevételeit.
Nem volt több idő felesleges kérdésekre, a feladat adott volt és neki ismét helyt kellett állnia a harc teremtette káoszban.
-Megint egy koszos porfészek..., hogy én mennyire utálom ezt.- mondta Fred, és késével játszadozva elindult, hogy rendbe szedje a csapatot.
-Mindenki készüljön, nincs több időnk!- mondta Master Chief, majd elindult, hogy elfoglalja helyét a picinyke ám annál ütőképesebb harci gépezet élén
Szavára katonák százai lendítették tisztelgésre kezüket, csak a Spartanok tekintete maradt kifürkészhetetlen.
Amint elhaladt Kelly mellett, vetett még egy pillantást a láztól égő szemekbe. "ég veled testvér," formálódtak a néma szavak, majd figyelmét ismét a környezete felé fordította.
- Hallották uraim!, mindenki készenlétbe!- hallatszott Kelly kiáltása, majd méltóságteljes ciánkék páncélzatában csatlakozott az élen haladó "testvéréhez" Frederic-hez.
Frederic visszafordult, és így szólt: - Mozgás Spartanok, szeretném látni, ahogy a gépezet kilencven perc múlva mozgásba lendül...mozgás!
5. fejezet
Az összecsapás.
E.N.H5
2552 augusztus 30.19.41 perc.
UNSC Pillar of Autumn, első védelmi állás.
Frederic próbált határozott és erélyes hangot megütni, s bár még soha nem raktak ekkora terhet a vállára -nem tartotta magát vezető típusnak-, azért ebben a státuszban is igyekezett helytállni.
-Joshua!...Engem nem érdekel hogyan- dörmögte a com.portba Fred, -de öt percen belül legyen készen az az átokverte helyzetjelentés a landolási zónáról.-
A kapcsolat másik végén, statikus recsegés közepette, egy hang próbált kibúvókat keresni, de Frederic nem hagyta, hogy befejezze.
-Nem érdekel, hogy milyen az időjárás! Az sem érdekel, ha te magad szállsz le arra a fracos sárgolyóra és készítesz képeket a zónáról.-
-A fotók most kellenek, de ha kilencven perccel ezelőtt adtad volna, már akkor is késő lett volna.
A vonal túlsó végén engedelmes szó csattant -Igen uram!-, majd megszakadt a kapcsolat.
-...ha az ámokfutás lesz a jövő sportja, akkor itt mindenki aranyérmes olimpikonná válik- morgolódott Fred, és elviharzott a termináltól.
Nem sokkal később a Vörös csapat mozgásba lendült.
A lázas fejetlenséget felváltotta az összehangolt cselekedetek sora, mindenki tudta hol a helye és Fred is kezdett megnyugodni.
Hamarosan kiléphet ebből a szerepből és ismét azt teheti, amihez igazán ért, minden rendben haladt...
Mitchell őrnagy a repülésirányító teremben, hátrazuhant a hirtelen támadt lökéshullámtól, amely sztatikus szikrák kíséretében végigszáguldott a hajó baloldalán.
Impulzus nyalábok ezrei töltötték túl a reduktor tekercseket, melyek az iszonyatos túlterhelés miatt, a biztonsági panelek egy részét elpárologtatva, méteres lyukakat olvasztottak a védőfalakba
Vörösen izzó, olvadt fém spriccelt a Pelikán leszállóegységének talpai mellé, épphogy elkerülve az azok működéséért felelős hidraulikus vezetékeket.
A Covenant flotta közvetlenül előttük lépett ki a hipertérből...
-...hogy az a...!- mérgelődött Mitchell, és villámgyorsan parancsok osztogatásba kezdett.
Egy kékes-szürke energianyaláb cikázott át a hangáron és vágódott közvetlenül
Egy tartópillérbe a Pelican mellett.
Mitchell szemei elkerekedtek miközben hátra fordult a felszálló rámpán.
-A dokkoló zsilip nyitószerkezete- suttogta maga elé, majd szédületes iramban elkezdett rohanni. -Mindenki befelé!...- ordította, és vaktában rácsapott a kapcsolótáblára.
Öt másodperccel később elszabadult a pokol.
A Covenant fregattok első támadása értelemszerűen a műholdakat érte, melyek sorra robbantak szét az idegen fegyverzet csapásai alatt, szivárványszín, csillogó törmeléket hagyva maguk után.
Találat érte a Pillar of Autumn kommunikációs rendszerét is, így a többi cirkáló osztályú hajóval is megszakadt az összeköttetés. Magukra maradtak.
-Talán jobb, ha várunk egy kicsit- mondta, majd inkább magának, mintsem másnak még hozzá tette - hamarosan társaságunk érkezik...-
Kérdő és értetlen pillantások kereszttüzében figyelte a kijelzők adatait és a video panel által küldött képet.
-Mindenki maradjon csendben- közölte a belső rádión, majd lekapcsolta a comportokat.
Szinte el sem hangoztak e szavak, és máris energianyalábok tucatjai szaggatták a dokk belsőzsilipéinek lamelláit.
A Covenant szállító hajó, pióca módján tapadt a Pillar of Autumn, zárt és sérült dokkolójához, s mint a kifakadó fekélyes sebből előtörő élősködők az ép bőrt, úgy lepték el a hajó dokkját a Covenantok
Taktikusan, lépésről-lépésre haladtak, miközben próbálták elfoglalni a stratégiailag fontos pontokat.
Mozgásukon meglátszott a precíz tervezés, s hogy nem vaktában haladnak.
Pontos ismeretekkel rendelkeztek a hajó felépítését, gyengéit illetően.
A hangár néma csendbe burkolózott.
Nem hallatszott más, csak a nem emberi nyelven elhangzó kurta parancsszavak...és egy reccsenés.
A Zsilipajtó előzőleg meggyengült szerkezete, hangos robajlással adta meg magát az űr hatalmának, kiszippantva mindent, ami nem volt rögzítve.
Hirtelen meglódult a világ és a betolakodók földöntúli rikoltásai túlharsogták pusztulás színfoniáját.
Mielőtt bárki is felocsúdhatott volna, Mitchell parancsa, áthatolva a káosz keltette tomboláson, határozottan csattant a comporton.
-Indulás!- ordította, és kacagva kapaszkodott az életéért.
A Pelican motorjai felzúgtak, miközben a terjedelmes szállítóhajó teste, sziklaként zuhant a Reach felszíne felé.
A Pillar of Autumn biztonsági rendszerét úgy tervezték meg, hogy hasonló "baleseteknél" a vezérlő, automatikusan lezárja a hibás fedélzetet.
Mitchell számított erre. Arra viszont nem, hogy ennyi vadász veszi majd őket üldözőbe.
-Bravo-egy, penge kettő-hat-nak!- recsegett Mitchell hangja a comporton.
-Elkélne itt egy kis segítség-...
Mitchell jó pilóta volt, pláne, ha egy Pelican került a keze ügyébe.
Először egy bonyolult manővert hajtott végre. Elkerül egy olyan roncsdarabot, amely egy, a Covenant megérkezésekor leszakadt cirkáló vezérsíkjából maradhatott, majd egy hatalmas, leszakadt meghajtó egységet.
-Bravo-egy, penge kettő-hat-nak!- ismételte.
-Támadó egység balról! Hol a pokolban vagytok!?- ordította...
Mitchell észrevett egy megperzselt hasú UNSC cirkálót, melyet erősen támadott a Covenant flotta.
A Hatalmas "büszkeség", épp a szeme előtt adta meg magát.
Mitchell mogorván tekintett maga elé...
Ígérem, ha Tomtom elkészíti a regény folytatását én is közzé fogom itt tenni! Addig is jó játékot kívánok mindenkinek, azt hiszem ennél jobb kedvcsináló nem is kell!
Üdv: Tommy_Angelo (GabeN306HUN)
