Eljött hát a nagy pillanat, a várva várt Alan Wake hozzám is elérkezett. Alan pedig jött, álmodott, írt, lőtt és győzött, olyan élményt hozva ezzel a játékok világába, amit vétek lenne kihagyni.
A történet nagy vonalakban egy sikerkönyv szerzőről szól, akit elért az írói válság, így barátnőjével kikapcsolódni érkezett Brightfalls-ba, ettől a kiruccanástól várva a nagy áttörést. Több szót nem is ejtenék róla, maradjunk annyiban, hogy parádésan halad, hála az epizódikus tartalomnak és a sztori zsenialitásának.
Maga játékmenet tökéletesen megtalálta az egyensúlyt az akció, a kaland és a horror témakörök közt. Kellőkép van időnk megijedni, keresgélni és akciózni anélkül, hogy bármelyik elem unalomba fulladna idő elött.
Ugyan a harcból fog akadni bőven, de pánikra semmi ok, hisz Alan irányítása egyszerű, a harc kivitelezése pedig ötletes, s ennek köszönhetően taktikát és kihívást nyújtó.
Kihívást bizony nem csak reflexeinknek, hanem bátorságunknak is. Ugyanis a játék kegyetlenül játszik elménkkel is. Rádtör a nyugodt pillanatokban, szorongásba taszít, s arra késztet, hogy alig várd a következő fényforrást, ami csak pillanatnyi nyugalmat hoz számunkra. A végén pedig alig várjuk az unalmas hétköznapjainkra virradó napot.
A jó a rossz, meg az Alan:
- Hibátlan világ, remek történet, magába szippant és nem enged
- Grafika, irányítás, hangok és az egész megvalósítás egyszerűen pazar
- Rengeteg kérdés
- Tökéletesen kiegyensúlyozott
- Kevés ellenféltípus (Lehettek volna pl. állatok?)
- Sokat kellett rá várni
