Az új POP olyan, mint egy egyéjszakás Jessica Simpson kaland, gyönyörű külső, sztori címen eladni próbált butácska hablatyolás és egy 1000 pontos villámfutam alig pár óra alatt az előjátéktól a fullos beteljesülésig. Az egyetlen apró különbség talán ott van, hogy míg előbbivel a dolog valószínű tetszés szerinti gyakorisággal újra meg újra bevállalható, addig a herceg a Game Over után a kutyának sem kell még egy körre.
Melőtt tehát kiadnátok érte az e havi játékra szánt lóvét, kérdezzetek körbe, hátha a haveri társaságban már megtette ezt valaki. Ha igen, akkor mindketten jobban jártok valami addkölcsönpárnapraegyezresért-szerűséggel. A Prince of Persia ugyanis 6-7 óra alatt végigvihető és ehhez még a ritkaságszámba menő és igazából abszolút érdektelen sztoriszekvenciákat sem kell átnyomkodni. Hála a gamestore-nak, egészen elfogadható áron sikerült beszereznem a példányomat a launch party előtt pár órával, így nem zavar annyira, hogy két nap múlva már a használtpiacon keresi új gazdáját a cucc. De nézzük, mi is kell az gamerpont-maximalistáknak…
Először is nem árt kinyomtatni a 21 darab gyűjtögetnivaló pontos lelőhelyét. A missziók nem játszhatók tetszés szerint újra. Ha valami kimarad, akkor elkerülhetetlen a komplett újrajátszás. Márpedig a fejlécben felállított egyenlet („Prince nem egyenlő Jessica”) miatt ezt ajánlatos elkerülni.
Ezen kívül egyetlen acsi bukható, ez pedig a főboss-al való első találkozás során eshet meg. A játék feléhez érve a trónteremben támad először ránk a démon. A támadást bárminemű sérülés nélkül kell túlélni a pontokért. A küzdelmet két checkpoint osztja három részre. A taktika egyszerű: mindegyik pontot addig újratöltögetni, míg sikerül hiba nélkül abszolválni. Nagy segítség persze a rövid ideig sérthetetlenséget biztosító Stone Armor skill. Mondanom sem kell, ezt célszerű már a játék legelején megtanulni. A finisben természetesen ismét meg kell küzdeni fent említett démonnal. Szintén acsi jár a hiba nélkül zárt csatáért, a különbség annyi csupán, hogy ha nem sikerül, a befejezés után a főmenüből a folytatásra kattintva ismét újrapróbálható a dolog.
Ugyan akad még pár trükkösebb feladat, de igazi kihívást egyik sem jelent és bőven találhatók pályarészek a történet során, ahol ezek is erőfeszítés nélkül kiszedhetők. Például mindjárt a második percben ellenünk küldött tucatnyi katona ellen megszerezhető a 30 katona fejéről fejére ugrálás vagy az 50 katona taccsra tétele anélkül, hogy meg bírnának ütni. Utóbbihoz három-négyszer újra kell tölteni a checkpoint-ot.
Valami nő ebbe a részbe is kellett, de Razia sajnos nem több mint a POP univerzum Kiszeltündéje. Jelentősen kedvezőbb adottságokkal, már ami a külsőt illeti, de egyébként ugyanolyan felesleges és túlságosan is erőltetett.
Hát ennyi volna a POP, pár órás kellemes ugrabugra, ami sajnos messzire bőrlehúzás szagtól bűzlik. Az előző rész elindult valamerre, hogy az a helyes irány volt-e, arról lehet vitatkozni (én imádtam a gyönyörű látványvilágot és a könnyed játékmenetet), de a Forgotten Sands szépen visszacsoszogott jó pár lépést egészen odáig, hogy a herceg ismét ott tart, ahol annó a Sands of Time megjelenése előtt. Valami nagyon kreatív újjáélesztési kísérletre van szüksége… a relatív könnyű 1000 gamerpont kevés lesz.
