Sziasztok! Guybrush Threepwood vagyok. Mondom THREEPWOOD. Egy év után visszatértem, hogy meséljek nektek a második kalandomról, mert az aztán még az elsőnél is nagyobb volt. Gyertek! Gyertek ide a tűz mellé, hadd kezdjek bele. Szóval az úgy volt...
Szóval az úgy volt, hogy a LucasArts emberei éppen a The Secret of Monkey Island: Special Edition sikereit ünnepelték, amikor eszükbe jutott, hogy miért ne varrhatnák fel második utazásom ráncait is. Én természetesen hozzájárultam eme nemes tetthez, így egy évvel a csodálatos első rész után itt a második. És micsoda történet lett belőle! Képzeljétek, a gonosz szellemkalóz Le Chuck visszatért! És bosszút forralt, ellenem! Én közben erről mit sem tudva éppen a Big Whoop hatalmas kincsét kerestem. Ez a legnagyobb kincs, melyre kalóz valaha is vethette fél szemét. De én Guybrush Threepwood vagyok, és fejembe vettem, hogy megtalálom.
A játék egyébként, amely feldolgozza ezt a száz százalékig igaz történetet, nem sokat változott az első rész óta. Ugyanaz a jólismert és közkedvelt point 'n click kalandjáték, mint volt sok-sok éve. A fejlesztők azonban eszközöltek néhány javítást és módosítást, figyelve a rajongók szavára. Így most már kétféle irányítás közül választhatnak a játékosok. A főszereplőt, azaz engem, a hagyományos kattintgatós módszerrel is lehet irányítani, de lehetőség van közvetlenül a bal karral is mozgatni engem a képernyőn. A tárgyakkal való interakció némileg bővült, ám a menürendszer és a kezelés pont annyit egyszerűsödött, hogy kényelmes legyen a játék, és ne azon kelljen gondolkodni, mivel mit csinálok.
A Monkey Island 2: Special Edition játékmenete nagyon furfangos. A logikai feladványok megtornáztatják a szürkeállományt, ráadásul most már nem is teljesen lineáris a történet. De nem ám, képzeljétek, volt, hogy egyszerre három sziget között is kellett hajóznom, mindegyiken más és más feladatokat végrehajtanom, hogy összegyűjtsem... de erről inkább egy szót se. Hanem a lényeg, hogy ha az egyik szigeten találtam valamit, azt talán egy másik szigeten használhattam fel. Vigyázz, ki itt belépsz, kő kövön nem maradsz! Ha először játszol a játékkal, még a bicskád is beletörhet. Okos játékmenet ez. A kalózok nem fedezékről fedezékre bukfenceznek, és közben nem hörögnek artikulálatlanul egymásnak. Itt elsősorban a logikádra, a memóriádra, a józan eszedre, és néha az időzítésedre van bízva minden. Kellemes felfrissülés a sok... nos... fedezékbe bukfencezés után.
Elakadni szerencsére nem igazán lehet a programban, hiszen visszatért a készítők három szintű segítségnyújtó rendszere. Ez nagyon tudományos volt, igaz? Arról van szó, hogy ha megnyomod az "X" gombot, megjelenik egy tanács, hogy mit kéne tenned. Ha ez nem elég, az újbóli megnyomásra egy részletesebb tipp jelenik meg, harmadszorra pedig kerek perec a képedbe nyomja a játék, mit csinálj. Így könnyebben végigvihető a történet, de vigyázz, ilyenkor nem jár acsipacsi! Vagy minek hívják azokat az izéket...
Maga a sztori négy fejezetből áll, melyek közül a második a leghosszabb. Na igen, azok a szigetek... Viszont ha már ismered a dörgést, jól tájékozódsz a tengeren, és beretvaként vág az eszed, néhány óra alatt végigvihető. Többjátékos móka pedig érthető módon nincs. Na ja, az én időmben még hajlékony lemezeken forgalmazódtak a játékok, nem volt Green Ray lemez, vagy minek hívják! Az esemény annyi amennyi, a relatív rövidsége ellenére viszont annál nagyobb élményt nyújt.
Minek tagadjam, már az első történetben is remekül néztem ki. De most még jobban! A grafikusok nem tétlenkedtek, a klasszikus játék minden egyes jelenetét HD-ben újrarajzolták, a háttereket sok helyen animálták, így a látvány dinamikus, színes, élettel teli. Természetesen bármikor átválthatsz a klasszikus nézetre, klasszikus zenével (Back gomb). A nagyfelbontásítás (milyen ásítás?) most még jobban sikerült, mint egy éve, a főbb karakterek kinézete és mozgása is jobb, simább, látványosabb. Bizony, a Monkey Island 2 szebb, mint valaha.
A hangokra sem lehet panasz. Visszatért az eredeti szinkron gárda, így minden karakter ugyanazon a hangon szólal meg. A párbeszédek így még viccesebbek, élvezetesebbek, főleg az enyéim, hiszen én vagyok a nagy kalóz, Guybrush... na hol is tartottam? Ja, igen! Nemcsak szinkron van, meg remek környezeti hangok, de az eredeti játék készítői is stúdióba vonultak, hogy audiokommentárt vegyenek fel a teljes játékhoz. Szinte minden jelenetnél belehallgathatsz ebbe (RB gomb), ami jelentősen emeli a játék fényét. A zenék pedig nem különben brilliánsak, a főcímzene még most, ennyi idő után is ugyanazt a fantasztikus kalózos kincskeresős hangulatot árasztja, de szinte minden helyszínnek megvan a maga egyedi dallama és hangszerelése.
Beszéltem egy játéktesztelő figurával, valami Cream Paige, vagy mi. Na ő azt mondta, hogy a Monkey Island 2 egy kiváló játék. Nemcsak látványvilágában, zeneiségében, de játékmenetében is hiánypótló, mert ez a stílus, főleg konzolokon, gyakorlatilag halottnak tekinthető. El lehet veszni a világában, lehet értékelni az apró részleteket, a szereplők valódi egyediségét, az időtálló humort, ez valóban egy klasszikus, örökzöld kalandjáték, amit nagyon jó érzés XXI. századi formában is átélni. Legalábbis ezt mondta, miután elmeséltem neki a történetet. Ami egyébként egy teljesen igaz történet, minden szava! Nem hiszitek? Járjatok utána bátran! 800 Pontért nagyon megéri!
9
