2007-ben a Realtime Worlds nem váltotta meg a világot, ellenben megalkotta az egyik legszórakoztatóbb sandbox (nyílt világú és játékmenetű) akciójátékot ebben a konzolgenerációban. A Crackdown egyszerre volt katonás és szuperhősjáték, bemutatta a valódi vertikális játékmenetet, és megmutatta, hogy a földhözragadt, "élethű" játékok mennyire unalmasak tudnak lenni, a hangsúlyt abszolút a szórakoztatásra helyezte. Három év után itt a folytatás, nézzük, milyen lett!
Bár a második részre sokat kellett várni, az újonnan megalakult Ruffian Games-nek (nagyrészt az eredeti fejlesztők, a Realtime Worlds-ből váltak ki) igazából alig több, mint egy éve volt arra, hogy kifejlessze az új programot. Változatosabbá kellett tenni a játékmenetet, javítani a technológiai oldalon, és továbbvinni a kissé gyenge lábakon álló sztorit. A kérdés adott, hogy ilyen kevés idő alatt el lehet-e készíteni egy AAA címet.
A történet tíz évvel az első rész után játszódik. A helyszín továbbra is Békés Város, ugyanakkor ez már nem az a high-tech metropolisz, ami volt. Köszönhetően egy renegát Ügynökségi tagnak, a klónozási program befuccsolt, mutáns vírus terjedt el a városban, így éjszakánként szörnyek tömege özönli el a romos utcákat. A polgárok kiszorultak a vidéki területekre, az Ügynökség pedig egy évtized után először tud újra előállítani szuperügynököket. A cél adott: Visszafoglalni a várost a mutánsok, és a Sejt nevű terroristaszervezet elnyomása alól.
Ezt a célt pedig hogyan máshogyan is érhetnénk el, minthogy végiglőjük, üssük, és robbantsuk magunkat az ellenfelek tömegein. Az Ügynökség kifejlesztett egy fényalapú tömegpusztító fegyvert, amelyet üzembe kell helyezni, így a mutánsok örökre eltűnhetnek a városból. A Sejt ebben próbál megakadályozni - nappal tehát az emberekkel, éjjel jobbára az izomkolosszus mutánsokkal fogunk harcolni. Az egyes alcélok most változatosabbak, mint az első epizódban. Míg ott csak főellenségeket kellett likvidálni, most stratégiai pontokat kell elfoglalni, és ún. fénygyűjtő pontokat kell aktiválni, hogy az Ügynökség békefenntartói utcáról utcára visszavehessék az uralmat Békés Város felett. Ha három ilyen fénygyűjtő pontot aktiválunk, lehetőség nyílik lemenni mélyen a föld alá, ahol a mutánsok fészkeibe fénybombákat juttathatunk - ez pedig afféle "tartsd és védd a pozíciót" játék.
A küldetések változtak, az eszközök nem. Tulajdonképpen a Crackdown 2 sem csavar sokat a formulán, adott egy pont, rengeteg ellenfél, okozz káoszt, és ölj. Aki tehát elégedetlen volt az első rész játékmenetével, az most sem fog csettinteni. Az azonban biztos, hogy az akció és az Ügynök karakterfejlődése az a szilárd alap, amire bátran lehet építeni. Az ugyanis hibátlan - változatos fegyverekkel és járművekkel okozhatunk irgalmatlan pusztítást az ellenség sorai között, ezúttal már a levegőből, akár helikopterrel is, de szupererőnk segítségével a hatalmas ugrások, ütések erejét is kiaknázhatjuk. A fegyveres tűzharc egyetlen hibája, hogy a célbefogás néha nem azt a figurát fókuszálja be, amelyiket mi szeretnénk, egyébiránt sokkal jobb és kézreállóbb, mint más, manuális célzású sandbox játékokban. Szó szerint gyerekjáték iszonyatos káoszt és robbanásokat okozni, ehhez persze megannyi robbanékony tereptárgy is hozzájárul.
Tovább fokozza az élményt, hogy van négyjátékos online ko-op lehetőség is. Amíg ketten a földön harcolnak, addig a másik kettő járművekből osztja az ólmot, de a játszótér itt teljesen szabad, mindenki azt csinál, oda megy, abba ül be, amit, ahová és amibe akar. Mindig a házigazda játéka halad előre ilyenkor, de a különböző tulajdonságokat fejlesztő gömböket (orbok) mindenki magának látja és szedegeti. Ha egyedül a fél várost a feje tetejére állíthatjuk egy perc alatt, el lehet képzelni, mire képes két, három vagy akár négy erősen fejlett Ügynök.
A Crackdown 2 végülis ez: Egy magát nem túl komolyan vevő, teljes szabadságot nyújtó szuperhős-játszótér, amelyben szinte mindent könnyebben megtehetsz, mint más játékokban. Ahol tényleg az akció és a karakterfejlesztés nyújtja a szórakozást, nem pedig nehezen mászó narratíva. Ahol autóba ülve nem az a kérdés, tudsz-e eléggé vigyázni, hanem hogy hány száz ellenfelet tudsz kinyírni padlógáz és kézifékes fordulók közben. Hogy megszerezd azt az utolsó gömböt is. Ahol az élvezet fele még bőven hátravan, amikor a 8-10 órás kampány véget ér. Ez a valódi sandbox, amelyhez Békés Város tökéletes helyszín, az Ügynökök pedig tökéletes főszereplők.
Grafikában első látásra semmiféle fejlődés nem érhető tetten - és másodikra sem. A sorozat egyedi, képregényszerű látványvilága szerencsére maradt, ám kidolgozásban nincs fejlődés. A rendelkezésre álló időt a motor javítására fordították a fejlesztők, aminek meg is lett az eredménye. A látótávolság gyakorlatilag végtelen, megfelelő magasságból az egész város belátható egyik végétől a másikig, dinamikus fényekkel és napszakváltással együtt. A másik elért eredmény a képernyőn mozgatott karakterek száma. Ha azt hitted, a Dead Rising-ban sok a szereplő, menj ki Békés Város utcáira éjjel. Többszáz, vagy tán többezer mutáns, akiket korlátozás nélkül lehet gyilkolni, robbantani, és akiket akár nagy magasságból is jól látni. A 30 fps képfrissítés mindössze több egyidejű, nagyerejű robbanás esetén röccen meg, minden más helyzetet sziklaszilárdan kezel. A Crackdown 2 nem néz ki jól képeken, annál drámaibb panorámára és látványra képes mozgás közben. Messze nem a csúcs, de "akcióképregényből" nem fogsz jobbat látni. Ehhez pedig még vegyük hozzá a töltési idők teljes hiányát, mindössze belépéskor tölt a játék 8-9 másodpercet, és annyi. Érthetetlen.
Zeneileg a játék kicsit sötétebb, elkeseredettebb lett az első résznél, melyet az átvezető ambiens szólamok mutatnak igazán. Van hivatalos soundtrack is, mely számokat a terroristák és civilek autóiba ülve hallgathatunk. A hangok sem változtak, a fegyverek ütnek, a robbanások rombolják a mélynyomót, a rajongók számára pedig örömteli, hogy a "szent hang", a mozgékonysági gömbök hangja ugyanaz maradt. A magyar szinkronról ezúttal sajnos le kell mondanunk, az Ügynökség hangja eredeti angolban szól hozzánk (viszont teljes magyar feliratozást kapott a játék, amiért hatalmas plusz pont).
Ha végeztünk a kampánnyal, marad a gömbök gyűjtögetése, a maradék ellenfelekkel való - szó szerinti - játszadozás, illetve a visszatérő és új ügyességi feladatok teljesítése. A játékban jó adag Achievement sorsa függ ettől, de kérdés, kit mennyire köt le mindez. A történet befejezése után ugyan méginkább kinyílik ez a csodálatos szuperhős-játszótér, de lényegi célok híján kérdéses, hogy hosszú távon is leköti-e majd a játékosokat. És talán ez a legnagyobb baj a Crackdown 2-vel. Hiába bűnösen szórakoztató, látványos és őrült az akció, miután győztesen állunk a világ tetején, vajon mi marad? Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Addig is viszont ez a játék továbbra is a generáció egyik legszórakoztatóbbja, a ko-op sokat dob rajta (az egymás elleni multi szóra sem érdemes), így aki valami különlegesre, jól kezelhető irányított káoszra vágyik egy jobb sorsra érdemes nagyvárosban, ennél jobb alternatívát továbbra sem talál.
8
