Háborúban állunk. Senki nem akarja bevallani, de az emberi faj támadás alatt van. Csak egy bizonyos ember állhat az emberiség, és rövid létezésünk eddigi legnagyobb fenyegetése közé. Ehhez viszont a legelszántabb, legkeményebb, leghalálosabb csapatra lesz szüksége. Ez az ember te leszel, a csapat összeállítása pedig a te feladatod - minden idők legnagyobb interaktív űreposzában.
Fel volt adva a lecke a BioWare számára, amikor nekikezdtek a Mass Effect 2 fejlesztésének. Át kellett ugrani a lécet, amit a fantasztikus első rész állított fel, felül kellett múlni, nagyobbra, változatosabbra, szebbre, jobbra kellett megcsinálni a második felvonást ebben a galaxist átívelő trilógiában. A kanadai illetőségű cég elvégezte a feladatot, és a valaha készült egyik legjobb Xbox 360 játékot tette le az asztalra.
Már a játék legelején eldönthetjük, hogy új karaktert indítunk, avagy a Mass Effect 1-ből hozzuk át régi főhősünket (aki természetesen nő is lehet). Én mindenképp az utóbbit ajánlom, sőt, a történet teljes megértéséhez és élvezéséhez meglátásom szerint nagyon fontos az első rész figyelmes végigvitele. Meg kell ismerni a fajokat, azok történetét, a galaxis berendezkedését, politikáját, helyszíneit, és át kell élni az első felvonásban lévő eseményeket és döntéseink súlyát ahhoz, hogy a másodikat tényleg új kezdjük el, ahogy az a történet szerint is adott: Veteránként, hősként, az univerzum ismerőjeként. Így hát azt javaslom, ha teljesen új vagy ebben a játékban, kezdd az első résszel.
A Mass Effect 2 története ráadásul pont ott folytatódik, ahol az első rész véget ért. Shephard parancsnok kis csapatával az SR-1 Normandy űrhajó fedélzetén elindul, hogy felszámolja a maradék Geth ellenállást. Nem tudja azonban, hogy a szintetikus lényeknél jóval komolyabb fenyegetésbe botlik. A botlás enyhe kifejezés, a játék úgy indul, ahogy a legtöbb más játék végződik: Hihetetlen, epikus és valódi WTF pillanatokkal. Innen ugrás az időben, majd körvonalazódik a játék alaptörténete. Emberi kolóniák tűnnek el nyomtalanul a galaxis pereméről, a mi feladatunk pedig, hogy kiderítsük, ki vagy mi áll emögött. Közben persze világokat fedezünk fel, új csapattagokat gyűjtünk magunk köré, hogy aztán együtt induljunk egy olyan küldetésre, amely minden önmagát komolyan vevő élőlény szerint egyenlő az öngyilkossággal. Szép kilátások.
A játék alapjai - szerencsére - nem változtak. Továbbra is egy shooter-RPG-ről beszélünk, amelyben egyenlő részt kap a felfedezés, beszélgetés, és a harc, ami ma már tradícionális fedezékbe bújós TPS-nek felel meg. Szándékosan kihagytam a felsorolásból a hagyományos szerepjátékos elemeket, ezek ugyanis jelentősen háttérbe szorultak a második részben. Pontosabban fogalmazva megvannak, de a BioWare jelentősen leegyszerűsítette a dolgokat. Nincs többé bonyolult Inventory képernyő, a különböző fejlesztéseket egyszerűsített formában és azonnal alkalmazhatjuk. Nincsenek különböző páncélok sem (kivéve, ha innen-onnan szerzett kódokkal le nem töltünk), helyette az alap N7 armor egyes alkotóelemeit cserélgethetjük különféle bónuszok reményében. Elérhető szintekből is kevesebb van (mindössze harminc), az ezekért kapott pontokat pedig kevesebb attribútumra oszthatjuk fel. Néhányakat talán elriaszt ez a látszólagos egyszerűség, azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy konzoljátékként egy ilyen rendszer gördülékenyebben és jobban működik, mint a bonyolult menük és játékelemek végeláthatatlan sora. A Mass Effect 2 ráadásul történetmesélésben is feljebb kapcsol egy fokozattal, tehát nem is baj, ha kevesebbet szöszölünk a felszerelésekkel.
Egyik alappillére a Mass Effect élménynek a helyszínek felfedezése és a párbeszédek. Ennek rendszere majdhogynem változatlan maradt. Továbbra is dinamikus és gyakran filmszerű beszélgetésekben vehetünk részt, választhatunk jó (Paragon) és gonosz (Renegade) döntések között. Újdonság, hogy párbeszédek közben néha felvillan a két ravasz gomb megnyomásának lehetősége. Ezzel félbeszakíthatjuk a beszélgetést valamilyen cselekménnyel, ami szintén lehet jó vagy gonosz, különböző végkifejletet eredményezve ezáltal. A rendszer továbbra is parádés, a karakterek ráadásul többet mozognak, gesztikulálnak, a többféle helyszínen pedig többféle karaktert ismerhetünk meg, új fajokkal is találkozhatunk. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy szánjon minél több időt a beszélgetésekre és a helyszínek felfedezésére, a játék hangulatának jó része innen származik.
A másik dolog, amely vastag cölöpként dúcolja alá a Mass Effect várat, az a harc. Az első részben ez jó volt, ám nem kiváló. A második epizód kiköszörüli a csorbát, a Mass Effect 2 fedezékes TPS (külső nézetes lövöldözős) rendszerét és irányítását nyugodtan oda lehet tenni akár a Gears of War mellé is, annyira kiforrott és izgalmas. Harc közben mindenképp fedezékeket kell találni, a két csapattársnak egyszerűen adhatók ki a parancsok, ők pedig teszik is a dolgukat. Néhány kivételtől eltekintve gépi segítőtársaink meglepően hatékonyan irtják az ellent, valóban segítséget jelentenek, nem pedig koloncot a nyakunkban. A harcokat most is lehetőségünk van megállítani, és fegyvert cserélni, illetve mindenféle biotikus erőt (= varázslat) bevetni. Ezeknek az erőknek és képességeknek a jól időzített használata jelentheti az élet és a halál közötti különbséget, úgyhogy érdemes begyakorolni őket. További újdonság a nehézfegyverek megjelenése. Ezekkel irtózatos pusztítást lehet végbe vinni, de ne féljen senki, az ellenfelek között is akad jónéhány, amely még az ilyen fegyverzet számára is komoly fenyegetést jelent.
A különböző harcterek is sokkal változatosabbak lettek. Az egyszerű folyosók helyett most már űrállomásokon, raktárakban, bolygók felszínén is folyik a harc, nem egyszer külső tényezők, például mozgó tárgyak bevonásával. Néhol az időjárás vagy éppen a perzselő napsütés jelent további kockázatot, sok helyen sokféle taktikát kell alkalmazni az eredményes hadviseléshez. Összességében azt lehet elmondani a Mass Effect 2 harcrendszeréről, hogy taktikus, izgalmas, technikai szinten pedig szinte tökéletesen működik.
További módosításokat is eszközölt a BioWare, hogy az élmény minél kellemesebb és változatosabb legyen. A hackelés és ajtók feltörése többé nem QTE rendszerben működik, hanem jópofa (és hosszú órák után sem unalmas) minijátékok keretében kell megoldani kisebb logikai feladványokat. Nem kell többé a Mako volánja mögött sem hosszú percekig bukdácsolni a kietlen bolygók felszínén - amelyik bolygóra le tudunk szállni, ott van is valamilyen egyedileg megtervezett pálya, egy létesítmény, és valamilyen konkrét feladat. Ez óriási előrelépés az első részhez képest.
A különböző upgrade-ek megvásárlásához erőforrásokra, ásványokra lesz szükségünk. Ezek kitermelése is változott. A négyféle ásványt egy érdekes szkennelő mechanizmussal gyűjthetjük be. Ha bolygó körüli pályára állunk, lehetőség van annak forgatására, és egy mutató jelzi, ha valamely pontján ásványt talált. Ide kell kilőnünk egy kis robotot, amely automatikusan elvégzi a kitermelést. Az ötlet remek, ám ez a bolygószkennelés csak ideig-óráig szórakoztató, a sokadik égitestnél már elképesztő módon unni fogjuk. Talán ez a Mass Effect 2 leggyengébb pontja, de nagyjából az egyetlen gyenge pontja is.
Grafikailag igen szépet fejlődött a program elődjéhez viszonyítva. Az Unreal Engine 3 gyökerek szinte már le is tagadhatók, a képernyőn hús-vér szereplők, igényesen megtervezett és tereptárgyakkal sűrűn teleszőtt belső terek, változatos, gyönyörű bolygók világítanak, hogy az űrkalandor játékosok látóidegeit kellemesen ingereljék. A játék külső és belső tereken is kiválóan működik, a képfrissítés immár sziklaszilárd 30 fps, az animációk kiválóak, a szereplők kidolgozása pedig egészen közelről is részletes és életteli. Nincs nyoma az első rész zavaró hibájának, a kései textura betöltődéseknek sem, ellenben fejlődtek a fényeffektek és az árnyékolás is. Nem túlzás a Mass Effect 2-t a jelenleg létező egyik legszebb grafikájú Xbox 360 programnak nevezni - nem túlzás, mert az is. Változatosságban, stílusban, művészeti irányban és monumentalitásban is csak nagyon kevés párja akad - ezt látni kell, méghozzá élőben, mozgásban.
Ugyanez mondható el a zenékről és a hangokról. A Mass Effect 2 egy igazi űreposz, minden zajával, fegyverropogásával, sivító repülő autóival és változatos idegen figuráival. A szinkron most is pazar, minden szereplőnek egyedi stílusa van, de legtöbb helyen az ambiens audió is magával ragad. A zene egyszerre epikus és izgalmas - talán nem üt akkorát, mint az első rész, de így is a videojátékok egyik legjobb soundtrackje, utánozhatatlan hangulattal töltve meg a szobát, és a benne ülők fülét, lelkét. Le a kalappal, ezen a szinten nincs versenytársa ennek az űroperának.
Kifejezett hibát találni ebben a játékban szinte lehetetlen. Gyenge pontjai persze vannak: A bolygószkennelés lassú és unalmas, a töltési idők még mindig hosszabbak a kelleténél, és a történet üteme sem kiegyensúlyozott - a csapattársak hosszadalmas megismerése után sokan úgy érzik majd, hogy a végső roham, az "öngyilkos küldetés" mintha egy szempillantás alatt véget ért volna, és már a készítők listáját bámulják. Ám nem kérdés, hogy mindez csak a harmadik rész felvezetése, amely alighanem a BioWare történetének leghatalmasabb játéka lesz. Addig is érezzük döntéseink tényleges súlyát, és újra meg újra meglátogatjuk az emlékezetes helyeket, mellékküldetéseket keresünk, és remélhetőleg DLC-vel is bőségesen el leszünk látva. Mert ez a trilógia a videojáték történelem legjobb sci-fi kalandja. Mert bár nem abszolút tökéletes, de a Mass Effect 2 közelebb került ehhez a tökéletességhez, mint a valaha készült játékok legnagyobb része. Aki kihagyja, az a jelen konzolgeneráció egyik, ha nem a legnagyobb élményétől fosztja meg magát.
9
