Vége. Nincs több várakozás, se találgatás, se reménykedés, sem aggodalom. Tegnap óta letölthető és számtalanszor végigjátszható a Resident Evil 5 új 
DLC-je a Lost In Nightmares.
Az igazi, törzsgyökeres rajongóknak innentől nagyon nem is érdemes tovább olvasniuk a tesztet, elég ha annyit tudnak: pontosan azt kaptuk, amit vártunk, mégis olyan apró mégis különleges fordulatokkal, amiket méltán emlegethetünk majd még nagyon sokáig.
Itt hívnánk fel a spoilerektől rettegők figyelmét, hogy a cikk elolvasása komoly kárt tehet a lelki világukban, ugyanis a DLC átfogó bemutatás gyakorlatilag lehetetlen anélkül, hogy egy-két meglepetést le ne lőjünk.
Valami elveszett
Hát akkor vágjunk is bele. Minden a negyedik résszel kezdődött. Ekkor vett a Resident univerzum egy olyan fordulatot aminek következtében a horror kezdett háttérbe szorulni, miközben a látványos és pörgős akció nagyobb teret nyert a játékmenetben. Majd jött a folytatás, és a fórumokat megtöltő várakozás ellenére az ötödik részben folytatódott a tendencia. A game nem lett rossz, sőt. De azok a rajongók, akik betéve tudják a játék történetét, ismernek minden egyes részt, nem tudtak szabadulni a keserű szájíztől. A co-op játékban szerzett élmények sem feledtethették, hogy ez már nem ugyanaz a Resident Evil amivel „annak idején" játszottunk.
Lost In Nightmares, a visszatérés
És most? Most kaptunk egy DLC-t amiben ismét visszatér a régi Resident Evil feeling, az első képkockától egészen az utolsóig. Nincsenek hordában rohamozó ellenfelek, hatalmas tűzerejű fegyverek töménytelen lőszerrel vagy akciógombokkal megfűszerezett látványos jelenetek. De nem is hiányoznak. Onnantól, hogy megkapjuk az irányítást máris elkezd hatalmába keríteni a régről ismert borzongás...
A sötét, régi, zajos kúriában ugyanis nem attól félünk, amit látunk. Miután megtaláljuk Spencer kivégzett testőreit folyamatosan attól rettegünk, amit csak sejtünk. Miközben egyre mélyebbre hatolunk a hátborzongató épületben régi deszkák ropognak hőseink bakancsai alatt. A síri csendet fura neszek, zajok törik meg, újra és újra súlyos lépteket hallunk a felettünk lévő szintről.
Igen, ez a régi Resident Evil. Mikor még nem találkoztunk egyetlen ellenféllel sem, egy lövés sem dördült, és mégis félünk benyitni a következő ajtón. Ezek után talán mondanunk sem kell, hogy mindehhez a régi játékmenet is társul. Ezúttal zárt ajtók fogadnak, amikhez a kulcsot nem két lépésre találjuk tőlük. Rövid és egyszerű, mégis minden elemében a régi részekre emlékeztető feladványokat kell megoldanunk, amik közé olyan igazi csemegék is vegyülnek, mint a Moonlight Sonata Jill által való előadása, vagy az ajtókon FPS nézetben való belépés, megemlékezendő az első részek töltés képernyőjéről.
Szinte megdöbbentő, de annak ellenére, hogy már a rövid intró alatt tudjuk, hogyan is fog végződni Chrisék bevetése, mégis végigizguljuk a DLC minden egyes pillanatát. Összeugrik a gyomrunk mikor betörik mellettünk az egy ablak ott ahol az első részben vérszomjas Cerberusok vetették ránk magukat, a szívünk pedig kihagy egy ütemet mikor az egyik oldalfolyosóról visszatérve a hatalmas előtérbe meghalljuk, hogy valaki zongorán játszik a ház egy eldugott sarkában...
Az „extra játékmód"
A régebbi részek egyik különlegessége volt, hogy a fejlesztők apró kis meglepetéseket rejtettek el a játékmenetben, amiket csak a különösen szemfüles rajongók találtak meg. Ilyen volt például a második részben, hogy ha egyetlen lövés nélkül jutottunk el a rendőrségre, találkozhattunk Brad zombival, akitől megszerezhettük az öltöző kulcsát.
Nos, a Lost In Nightmares-ben is van egy ilyen kis finomság, ám felfedezéséért ezúttal nem egy apróságot, hanem valami egészen megdöbbentőt kapunk cserébe. Nincs más dolgunk, mint rögtön kezdés után megvizsgálni párszor a bejárati ajtót. Harmadik próbálkozásra az akciógomb mellett egy kérdőjel jelenik majd meg. Nyomjunk rá bátran...
Igen, ez bizony pontosan az, amire gondoltok. Rögzített kamerák. Pont úgy, mint az első részben, a nagy elődökben, pont úgy, mint az igazi Resident Evil-ben. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy még az is, aki fél tucatszor esett neki az új chapternek, ezzel a kis turpissággal úgy érzi majd egy teljesen más játékkal játszik. Amit a képernyőn láttok kőkemény, hátborzongató túlélő horror, ezúttal HD-ben.
Összegzés
Ezek után már csak egyetlen nyitott kérdés maradt. Micsoda a Lost In Nightmares? Egy végső és méltó mementó? Egy sírkő, ami emlékeztet arra mi is volt régen a Resident Evil, hogyan vált kultusszá, hogyan teremtett egy teljesen új műfajt a játékok világában? Talán a Lost In Nightmares végső tisztelgés azon rajongók előtt, akik mindig is a „régi resit" sírták vissza? Egy korszak vége?
Vagy pont ellenkezőleg? Talán a Lost In Nightmares az első lépés vissza az igazi Resident Evilhez. Visszatérés a kőkemény, rettegéssel teli túlélő horrorhoz. Zombikkal, sötét folyosókkal, kevés lőszerrel, néhány másodperc megnyugvást kínáló „mentő szobákkal".
Egy biztos. A Capcom megmutatta, hogy még mindig képes megteremteni azt az atmoszférát, ami egykor végigsöpört az egész világon. Így, most újra felsejlik egy homályos jövő képe, amiben a 6. résznek nem csak „némi köze" van a nagy elődökhöz, hanem méltán és büszkén viselheti a Resident Evil címet.
