Dante Alighieri valamikor a XIV. században írta az Isteni színjátékot, azt a művet, mely 700 év múlva a Visceral Games fejlesztőit kaszabolós akciójáték elkészítésére ihlette. Sajnos az ihleten és néhány leegyszerűsített utaláson kívül nem sikerült kihasználni az olasz gondolkodó teremtette világban rejlő végtelen lehetőségeket. Következzék beszámolóm az Electronic Arts szigorúan felnőtteknek készült pokolbéli utazásáról, a Dante’s Inferno-ról.
A sztori: Dante egy a keresztes hadjárat számtalan zsoldosai közül, akik Isten nevében átruccantak a Szentföldre karddal hittéríteni. Mielőtt lelépett volna vérrel keresztelni, hűséget fogadott kedvesének és persze beígérte, hogy annak bátyjáról sem veszi le majd a szemét a hitetlenek kaszabolása közben. Beatrice - így hívják a drágát – balszerencséjére bevette a dumát, sőt annyira biztosra vette a haza győzelmet, hogy a Lucifer fogadóirodában a lelkét tette fel arra, hogy Dante tartja majd a szavát. Nem nehéz kitalálni mi lett a vége. A hősszerelmes azért kell végigküszködje magát a poklon, hogy számtalan bűnével szembesülve elnyerje a feloldozást és kiszabadítsa kedvesét Lucifer karmai közül. A bűnök a banálisabb rabszolganővel hálástól a testvér elárulásán keresztül a húzósabb kereszt nevében elkövetett gyilkosságokig lefedik majdnem az egész spektrumot, amivel halandó beutalót szerezhet a pokol bugyraiba. Szegény Beatrice belehúzott rendesen.
A történetet gyönyörű renderelt filmecskékben valamint piros-feketében izzó képregényrészletekben tálalják a fejlesztők. Két okból sem érdemes őket átnyomni. Először is azért, mert nem is lehet (hehe). Másodszor azért, mert ezek az átvezetők nemcsak az amúgy kicsit lapos történetet dobják fel, de a kivitelezésük is mesteri. Olyan közel kerülnek a művészethez, amennyire egy videojátéktól ez egyáltalán lehetséges.
A grafika: A pokolban a vörös dominál. A bűnök ihlette pályákon vér csorog minden elképzelhető nyílásból. A változatosságot a helyszínek helyett inkább az ellenfelek jelentik. A bujaság platóin ugrálást kéjesen vonagló és nemi szervükkel támadó kárhozottak nehezítik, a falánkság bugyraiban hatalmas hájtömegek lassítják a haladást. Néhol felbukkannak apró csecsemők is, kezeik helyén méretes késekkel. Az ő bűnük csupán annyi, hogy még a keresztelő előtt tértek át a másvilágra. Talán lehetne az egész kicsit változatosabb is, de ami van, abba nehéz belekötni. A pályák végén a főhős családtagjai mellett (akik - anyucitól kezdve - természetesen egytől-egyig a pokolban ejtőznek) a történelem nagy bűnösei várnak ránk Minosz királytól a Marcus Antonius – Kleopátra szerelmespár kettőséig. A legtöbb boss komolyabb gondolkodás nélkül kivégezhető, így a harc mellett marad idő a beléjük ölt kreativitásban és aprólékos megvalósításban gyönyörködni.
A hangok és a muzsika: Kifogástalan klasszikus muzsika szól a háttérben, az angolul értők pedig jól elszórakozhatnak a pokol lakóinak kommentárjain. A szinkronhangok talán picit lehettek volna életszerűbbek is, különösen csalódást keltő Virgilus abszolút jellegtelenlensége. Az ötlet, hogy az Isteni színjátékhoz analóg módon ő szolgáljon a pokol idegenvezetőjeként zseniális, a megvalósítás azonban jóformán csak kívánnivalókat hagy maga után. Főleg azoknak, akiknek a Darksiders Vulgrim-ja még egészen friss élmény.
Ami tetszett: Ez egy szó szerint “vérbeli” akciójáték. Ami némileg kiemeli a középszerűségből, az a rendkívül jól eltalált és belőtt harcrendszer. A kaszánk támadásait, melyek az X és Y-ra kerültek kiegészíti a B-n található végtelenül szórható kereszt valamint jó csomó varázslat, melyek az LB-vel aktiválhatók. A különféle képességek szent és ördögi irányban is fejleszthetők attól függően, miként bánunk el a pokol lakóival. A kegyes játékos valamivel több vásárlásra felhasználható pontot szerezhet, a kevésbé jólelkű brutális kivégzésekben “gyönyörködhet”. Időről-időre lehetőségünk nyílik egy hatalmas minotaurusz-szerű lényt meglovagolni. Manapság kimaradhatatlan a járműhasználat a játékokból, viszont ebben a pokoli környezetben nem lehetett olyan egyszerű valami alkalmasat találni. Szerenécsre azért sikerült és bár ezek a részek rém egyszerűek és hamar véget is érnek, mégis sokat adnak a játékélményhez.
Ami nem jött be: Kocagamer beállításon – Classic-nak hívják a játékban a leggyengébb fokozatot - bizony alig 7 óra alatt át lehet rohanni az egészen. Az ún. Gates of Hell mód, amely az első végigvitel után megnyílik további 25 percet vesz igénybe, plusz esetleg a B-t szpemmelő kezek borogatására szánt időt. Innentől egyedül az acsivadásznak marad kihívás, hiszen a kimaxoláshoz olyan másfél végigjátszás szükséges. Ez bizony kevés, még úgy is, ha az EA jó előre célba vette az MS pontkontónkat és már a megjelenés előtt bejelentette, hogy lesznek majd DLC-k szép számmal a Dante’s Inferno-hoz. Ebből a stílusból vannak mostanában jóval tartalmasabb alkotások is a piacon, Bayonetta-nak és Darksiders-nek hívják őket. Dante 13 évig írta az Isteni színjátékot. Rohanó világ ide vagy oda, pár hónap munka ráfért volna a konzolos verzióra is.
Az irányítás ugyan 90%-ban a helyén van, mégis a jobb analóg karra került dash-el sajnos nem bírtam megbarátkozni. A kamera ugyan nem mozgatható a játékban, mégis garmadával vannak helyszínek, ahol az ember reflexből körülnézne a rejtvények megoldását keresve vagy egyszerűen, mert gyönyörködni szeretne. Na ilyenkor kaptam rendszeresen a jobb analóghoz, majd kezdhettem is újra azonnal az utolsó checkpoint-ot, mivel körülnézés helyett Dante hatalmasat ugrott legtöbbször abba az irányba, ahol már csak szakadék vagy halálos vértenger volt.
Tippek acsivadászoknak: A Dante’s Inferno egy alapvetően könnyű ezres. A gyűjtögetnivalók tömege ezzel az immáron teljes guide-al összeszedegethető. Fontos, hogy célszerű az első végigjátszáskor mindet begyűjteni, ugyanis a második játékra csak a relikviák ("relic") maradnak meg. A kárhozottakat és az ezüst pénzérméket lehet kezdeni elölről keresgélni, ha csupán egyetlen is kimaradt. Némileg ijesztő lehet az elején, hogy egy sátáni 666-os kombót is be kell vállalni, ám a játék vége felé – VIGYÁZAT, némi spoiler – a tíz próbatétel egyikében, melyben a cél 8 mp-ig a levegőben maradni, ez is gond nélkül megcsinálható. Tegyetek be a kombózást és a kereszt használatát segítő relikviákat, aztán olyan 6-7 percen keresztül verjétek a B-t és a kereszt probléma nélkül összehozza a 666 ütést! Gratula Rewmac Icon-nak, aki elsőnek ezrezte ki a játékot, csak fél nappal ugyan, de megelőzött.
Röviden, a Dante’s Inferno amolyan 7/10-es játék. Ha elmúltál 18 éves, de még nem olvastad az Isteni színjátékot, inkább az igazi Dante könyvét vedd elő. A műveltséged mindenképpen szintet fog lépni és a kezeid sem fáradnak bele a B folyamatos ütlegelésébe :)
