Cossboard 7. Megmondom őszintén nagyon sokat agyaltam, hogy miért pont 7. Utánanéztem az interneten és arra bukkantam, hogy a világ másik pontjain nem is Crossboard 7 a játék neve (talán nem véletlen), hanem Adrenalin Misfits. (Ezzel a névvel meg az a baj, hogy több óra játék után bennem nem az adrenalin szökött fel...) Na, de akkor most miért is hét? Ez lenne a játék 7. része? Nem. A Microsoft ide is odabiggyesztette a hetesét? Nem... Hét legyőzendő ellenfél van? Igen! Hát ezért hét a Crossboard 7.
Az igazat megvallva én sokkal nagyobb kreativitást vártam volna el a Konamitól első Kinectes játékuk címének kitalálásakor, de hát ez legyen a legnagyobb gond... Sajnos nem csak ez a gond, ahogy már a bevezetőben is utalgattam, de erre mindjárt részletesebben is kitérek.
A játék alapkoncepciója igen egyszerű és gyerekes, ahogy az egy 7-es PEGI besorolású játéknál lennie is kell. Le kell győzni hét különböző tulajdonságú ellenfelet - melyek úgy néznek ki, mint ha a Crash Bandicootból másztak volna elő - légdeszka versenyen, különböző pályákon és versenyszámokban. A versenyszámok között olyanokat találunk, a trial teljesítése után, mint a szlalom, sima verseny, ki tud nagyobbat ugrani verseny, ki tud több pontot összegyűjteni trükkökkel verseny és a ki tud több labdát összegyűjteni verseny. Minden megnyert verseny után elérhetővé válnak új pályák, deszkák és játszható karakterek. Tényleg nem bonyolult, de szórakoztató tudna lenni, már csak a remek körítés miatt is. Hangulatos zenék, szép színes karakterek és pályák és jól működő menü. Balra kitartott kéz balra léptet, jobbra kitartott kéz jobbra léptet, fel tartott kéz az "OK gomb", kitartott két kéz meg a "vissza gomb". Egyszerűsége és kezelhetősége már-már Dance Central szintű, dicséretes!
Na, de jöjjön a fekete leves. Az irányítás... Ez lenne egy Kinect játéknak a sava-borsa és a Crossboard 7 itt bukik meg, de nagyon! Ha előre dőlünk gyorsítunk, ha hátra dőlünk lassítunk - erre mondjuk szerintem semmi szükség, soha nem sikerült úgy felgyorsulnom, hogy késztetés érezzek használatára -, ha ugrunk értelemszerűen a karakterünk is ugrik, ha egyik lábunkkal dobbantunk akkor aktiváljuk a felvett power itemeket - amiknek szintén nincs sok értelme a játékba, mert elég erőtlenek és ritkák -, ha keresztbe állunk akkor teljesen megállunk, jobbra-balra dőléssel pedig irányítanánk a karakterünket. Igen, sajnos nem véletlen a feltételes mód. A játék során egyszer sem éreztem azt, hogy ura vagyok a helyzetnek és én irányítom a karakterem. Hibába dőltem jobbra vagy balra sokszor meg se mozdult a karakterem, vagy ha még is, akkor jó nagy késéssel. Pedig próbáltam én közben kalimpálni is a kezeimmel, hogy hahó, itt vagyok, de sajnos nem túl sok sikerrel... Sajnos ez a fajta irányítás teljesen megölte nálam a játékot. Oly annyira, hogy másnap már nem is nagyon volt kedvem betenni a lemezt a gépbe, bár aztán még is csak megtettem, mert gondoltam, hogy Albion királyaként majd nagyobb sikerrel járok - avatárunkkal is versenyezhetünk -, de a végeredmény ugyanaz volt... Persze, nincs kizárva, hogy én voltam csak a béna, és valami kis trükkre nem jöttem rá, de ha már nekem nem sikerült, akkor egy 7 évesnek, hogy fog? A Kinect lényege, pont az lenne, hogy könnyen, egyszerűen, testünkkel irányítsuk a dolgokat... Nálam marad a Kinect trónján továbbra is a Dance Central és a Sports. A Crossboard 7 10-ből pedig biztos nem kapna nálam 7 pontot...
Remélem a közeljövőben megjelenő Kinect címek jobbak lesznek az ilyen játékoknál és szép lassan kinövik gyermekbetegségeiket és a Steel Battalion már egy "10/10"-es játék lesz!
[4/10]
Üdv: Tommy_Angelo (GabeN306HUN)
