Jó adag szkepticizmussal, de még több kíváncsisággal lépdeltem a Microsoft Magyarország székháza felé, hogy percekkel később kipróbáljam a forradalminak ígért mozgásérzékelős Xbox 360 kiegészítőt, a Kinect-et. (Na jó, igazából végig Edinának csaptam a szelet, de kellett egy drámai kezdés a cikkhez.) Percekkel a megérkezésünk után már nyakig voltam a válaszokban és az élményekben - sok hónapnyi kérdőjel tűnt el a fejem fölül néhány óra alatt.
Meg kell hagyni, a Microsoft továbbra is ért a fogadtatáshoz. Csinos, Kinect-felsőbe öltözött hostessek, masszázs, kávé... Ezek nyilván inkább a sajtónak szóltak, mint a VIG-eknek, de mi is kaphattunk belőlük, ha akartunk (a hostessekből nem). A hely pedig, ahol a próbakör zajlott, igazi játékbarlang a szó jó értelmében, a grafitizett falak között valószínűleg minden gamer le tudná élni a fél életét. Ilyen körülmények között válhattunk kontrollerré, hiszen a Kinect erről szól.
Maga a kütyü szép darab, nem túl nagy, de nem is kicsi, ugyanolyan lakkfekete borítása van, mint az új Xbox 360-nak, vagyis tökéletesen illik egymáshoz a két eszköz. A szenzorból egyetlen vezeték jön ki hátul, ami egy "Kinect csatlakozóban" végződik. Ha új konzolod van, csak ezt kell bedugni, és minden megy a maga útján. Régi masina esetén ehhez hozzá kell dugni egy elosztót, aminek két vége egy USB portba, illetve a hálózati áramba megy. Elegáns megoldás, nincs szó kétféle kiszerelésről, aki megveszi a Kinect-et, az bármilyen Xbox 360-al használni tudja majd.
Elsőként megismerkedtünk a Kinect "lelki szemeivel", vagyis azzal a rendszerképernyővel, ami bemutatja, hogyan lát minket az eszköz. Tény: A szenzor sokat tud, jóval többet és jobban, mint azt a nyitócímek prezentálják. Akár négy játékost is érzékel a két infravörös kamera, és bár ujjakat nem, minden mást 3D-ben leképez a rendszer. A végtagok, a törzs és a fej alapján "csontvázat" készít a játékos alakjából, ezt pedig innentől bármilyen játék bármilyen szereplőjére rá lehet húzni. Van még benne RGB kamera fényképezéshez és video chathez, és egy térmikrofon, hogy a Kinect ne csak lássa, de hallja is, hogy hol tartózkodunk a szobában. Kicsit már olyan az egész, mint Arnold a Terminator 2-ben, ahogy szkennelte az áldozatokat - szerencsére a játékok még nem tartanak itt.
Azt mindenesetre megtudtuk és láttuk, hogy a hardverben nagyon sok a potenciál, melyeket még senki nem használ ki, a következő években azonban egyre gyorsabb, pontosabb játékok érkeznek majd, amelyek valószínűleg olyan módokon használják ki az érzékelő képességeit, amikre ma még nem is gondolunk. Ezen a napon azonban négy nyitócímet próbálhattunk ki, amik a novemberi megjelenéskor biztosan a polcokon lesznek.
Kinect Joy Ride
Avataros autós játék, amelyet eredetileg Xbox LIVE Arcade-re szántak, sok személyre szabhatósággal és MMO elemekkel. Ebből sajnos semmi nem lett, és nekem épp ezért keserű volt a szám íze. A Joy Ride egy látványos, jópofa játék, de a Kinect irányítás miatt drasztikusan leegyszerűsödött. A gáz és a fék automata, a játékos dolga mindössze a "légkormányzás". Ha hátrahúzod, majd gyorsan előrelököd a kezeidet, nitrózni tudsz, a méretes ugratások során pedig trükköket lehet bemutatni különböző kéz- és testmozgásokkal. Poénos még a driftelés, hiszen ha eléggé bedőlsz a kanyarban, vagy "oldalra dobod" a feneked, az Avatar látványos farolásba kezd.
Az irányítás nekem nem volt túl kényelmes, nagyobb kormánymozdulatok esetén sem éreztem elég érzékenynek az autót, viszont meglepően finom módosításokra van lehetőség. Engem igazából nem kötött le - nem fárasztó, mégsem éreztem elég fajsúlyosnak ezt a programot így, ebben a formájában. Igaz, ez csak demo volt, ha a teljesben változatosabb pályák és sok-sok verseny lesz, valamint online játék, az jelentősen emelni fog az értékén.
Kinect Adventures
Ez az a játék, ami alapból hozzá lesz csomagolva minden Kinect szenzorhoz, vagyis ezzel mindenki játszani fog. Azt kell mondanom, jó választás volt. A Kinect Adventures nemcsak szórakoztató és nagyon változatos, de kifejezetten jól is néz ki. Mind az akadálypálya, mind a vadvízi csónakos kaland remek, főleg utóbbi, ami tényleg piszok látványos, és sokszori újrajátszásra sem válik unalmassá. Két játékos esetén igazi kooperációra van szükség, hogy merre dőljünk, mikor ugorjunk. Az akadálypálya egyetlen hátránya a lag volt, itt érződik leginkább a hátránya. Mivel sűrűn jönnek az akadályok, te próbálsz jó reflexekkel mozogni, lehajolni, ugrani, de az Avatar ezt csak késéssel hajtja végre, ezért sok a pontlevonás. Kár.
A harmadik kipróbálható "kaland" a labdás-falbontós mulatság, ami igen pontos, érzékeli nemcsak az ütések, rúgások irányát, de erejüket is. Ha megfelelő erővel suhintod meg a labdát, az lángolva rombolja szét a falat, persze így is pattan vissza... Jópofa, de a folyós zubogás élményét ez sem közelíti meg. Az Adventures összességében egy profin összerakott, látványos, szórakoztató játék, nekem nagyon tetszett, remek választás volt ezt tenni a kamera mellé.
Kinect Sports
A Rare első Kinect játéka gyakorlatilag a "kötelező" formula, mindenféle sportágakban tehetjük próbára magunkat. A demo változatban a gátfutást és a bowlingot nézhettük meg, mindkettő kiválóan sikerült. A sokat emlegetett lag itt nem jut szerephez, egyszerűen nincs jelentősége, a fejlesztők vizuális jelekkel érték el, hogy akkor ugord át a gátat, amikor kell. Gátat futni iszonyatosan fárasztó, én néhány menet után leizzadtam, de szinte azonnal előjött mindenkiben a "döntsük meg egymás rekordját" érzés.
A bowling fantasztikusan sikerült, nemcsak az érzékeny és pontos kezelés miatt (lehet célozni, csavarni, minden a te mozgásodon múlik), de a hangulata miatt is. Avatar közönség szurkol, Strike esetén jófajta (licenszelt) zenék és lézerjáték kápráztat el, vagyis rendkívül jó bulihangulata van a dolognak. A rekorddöntögetés itt is nagy vonzerő, ez csak jó jel lehet a szavatosságot tekintve.
Leginkább az tetszett a Kinect Sports-ban, hogy kívül-belül roppant igényes. A főmenü egy hatalmas stadiont formáz, mely tele van Avatarokkal, jók a zenék, a visszajátszások, az egész hangulat, és minden színes-szagos, ehhez továbbra is nagyon értenek a fejlesztők. A többi sportágat (foci, ping-pong, röplabda) ugyan nem próbálhattuk ki, ennyi engem mégis meggyőzött, ez a játék nagyon sikeres lehet.
Kinectimals
Előzetes képei és videói alapján erre voltam leginkább kíváncsi, a benyomásaim végül vegyesek lettek. A Kinectimals-ban egy szabadon választott kisállatot nevelhetsz, simogathatsz, játszhatsz vele, illetve különböző ügyességi akadálypályákra viheted. A játék elképesztően jól néz ki, igazán színes, aranyos, az állatokról meg sem lehet mondani, hogy valójában poligonokból épülnek fel. Nemcsak kinézetük, de az animáció is "állati", ilyen magas cukiság faktort Xbox 360 játékban még nem láttunk. Van kistigris, kisoroszlán, kisgepárd, de lehet majd kapni valódi plüssállatokat is, amiknek a nyakában lógó Kinect vonalkódot beszkennelve az adott állat (például feketepárduc) azonnal megjelenik a játékban is.
Mindegy, milyen kölyköt választasz, az szeretni fog téged, beletüsszent a kamerába, felugrik rá, nyalogatja, utánozza amit csinálsz, persze kis esetlen módon, esik-kel szegény. Ha akadálypályára viszed, te irányítod. Neked kell helyben futni, ugrani, egyensúlyozni és leguggolni az akadályoktól függően. Közben öröm nézni a kis szarost, ahogy szaladgál, nem utolsó sorban a tényleg remek grafikának köszönhetően.
Nekem mégis az volt a bajom a Kinectimals-szal, hogy nem láttam benne a játékot. Mert bohóckodni jó, meg futkosni a pályákon, de meddig? Lesz-e benne további motiváció, fejlődés, online versenyek, vagy csak ennyi az egész? Kérdéseim viszont mit sem számítanak: Ezt a játékot minden gyerek imádni fogja. Ha a kicsik megtapasztalják, hogy a kisállatokkal így lehet játszani, visítani fognak egy Kinect-ért. A szülők pedig nyugtázhatják, hogy ezek az állatok nem harapnak, szobatiszták, sem etetni, sem sétáltatni nem kell őket.
A Kinect nem más, mint egy gyökeresen új vonal az Xbox 360 számára. Ne keressük benne a hardcore elemeket, a tisztán kontrollermentes játékok másoknak szólnak. Később lesznek majd keményvonalas programok, amik kiegészítőként használni fogják az érzékelőt, ezek "Better with Kinect" matricával lesznek ellátva. De most, a termék bevezetésekor nem ezekre van szükség, hanem fárasztó sportolásra, vadvízi kalandokra, nyalakodó cuki állatokra.
És hogy van-e potenciál ebben az egészben? Kérem szépen, az este folyamán bejött a "játékbarlangba" egy csoport öltönyös-nyakkendős komoly "üzletember", meg kiskosztümös, ízlésesen kisminkelt "üzletasszony", el tudjátok képzelni. Én nem tudtam, mit akarhatnak ennyi játék között. Na kérem, pár perc múlva arra lettem figyelmes, hogy a komoly aktatáskás úriemberek meg a konzervatív "kosztümhölgyek" visítva-röhögve ugrálnak a tévé előtt, egymást váltják és szurkolnak egymásnak, óriási hanggal és óriási jókedvvel, fülig érő vigyorral. Na, nekem akkor esett le, hogy ebben a Kinect-ben van valami olyan, ami semmi másban nincs. Lehet a monitor mögül fikázni, mégis tud valamit: Megszólítani egy közönséget. Ez nem távirányító-lóbálás. Ez valóban mozgásérzékelés, ez tényleg egy teljesen új élmény. Nem mindenkinek fog tetszeni, de nem is mindenkinek szól. Visszaemlékezve az ugráló-visító "üzletasszonyokra" viszont felmerül bennem a kérdés: Vagy mégis?
