Akik (végig)tolták, azoknak máig besajog a csukló-nagyujj kombójuk az emlékek hatására, de ha mégsem vágták ki 10 perc után a Ninety Nine Nights-ot a gépből, akkor azóta is remegve várják a folytatást. Japán gépemnek köszönhetően ismét exkluzív játékteszt következik, jó pár héttel az N3 második felvonásának szeptember közepi európai megjelenése előtt…
A sztori: Hasonlóan az első részből megismert koreográfiához, a Ninety Nine Nights 2 is ugyanazt a történetet meséli el, ám mindig az éppen aktuális főszereplő szemszögéből. Az alapszitu egészen banális, az Éjszaka Ura (Lord of the Night) ilyen-olyan praktikákkal meg egy fekete, szolidan tetovált, nagytüdejű bombázó segítségével ellopott valami bigyókat, aztán ha segítségükkel 100 nap alatt sikerül az egész világot uralma alá hajtani, akkor egy ideig nem kell félni a káros UV sugaraktól, mert frankón non-stop éjszaka lesz. Az öt főszereplő bár eltérő okokból, de a sötét tervek megakadályozásáért ragadott kardot, bunkót, varázspálcát. Ugyan mindez valóban eredeti megfűszerezése az egyébként sablonos sztorinak, ám mivel elengedhetetlen, hogy az öt történet néhol ne egy az egyben ugyanazt a szituációt dolgozza fel, így előfordul, hogy dejavu-nak álcázott unalom tör a játékosra mikor ugyanazt a pályát már a harmadik szereplővel kell végighentelnie. A karakterek tökéletesen megfelelnek a tipikus japán fantasy sztereotípiáknak. Játszható a sötét múltú harcos, a goblin bérgyilkos vagy a melák, kékre festett Shrek-utánzat, de tolható az N3II dögös elf macával, ráadásul mindjárt kettővel is. A középszerűségből talán az emeli ki őket, hogy így vagy úgy, de mindegyikükben van valami, ami miatt szerethetők. Ami pedig különdíjas húzás, hogy megúsztuk a nyafogó tizenéves kiskölyök klisét. Cuki óvodás jányka ugyan jutott a játékba, de szerencsére nem kell vele is ritkítani a sötétség hadait.
A grafika: A kategóriára nem éppen jellemző az állejtegetés, a Ninety Nine Nights 2 pedig elmodhatja magáról, hogy könnyedén veri a konkurenciát. Ez még akkor is szép eredmény, ha a Dynasty Warriors még valószínű PS2-re készült motorjával fejlesztett milliónyi klónját alázva még nem fog új fejezetet nyitni a videójáték-történelemben. A csatatér folyamatosan púpig van ellenfelek százaival, mégsem akadozik a megjelenítés. A vér literszámra fröcsög minden fegyverlendítésnél, a speciális támadások látványosak és bár hatásuk nem igazán különbözik (lévén mindegyik lesöpör majd mindent jó 20 méteres rádiuszon belül), mégis mindenki talál majd kedvencet. Az átvezető szekvenciák legtöbbje a karakterekre és párbeszédeikre koncentrál, legtöbbször sajnos szinte teljesen jellegtelen környezetben, semleges háttér előtt.
Ami tetszett: A Ninety Nine Nights 2 legnagyobb eredménye, hogy az eszement gombagyalás műfaját bevezette az online korszakba. Ugyan már a Dynasty Warriors-ok is bepróbálkoztak az egyébként co-op-ra termett kaszabolás netre vitelével, de igazán az N3II-ben lesz először – többféle online játékmódban – valóban páros élmény az ellenek ezreinek irtogatása. Öröm az ürömben, hogy a nem túl bíztató eladások és a különböző területi verziók inkompatibilitása (az ázsiai és amerikai verziók nem látják egymást) miatt marha nehéz partnert találni. A pályák között lehetőség van a karakterek és az összegyűjtögetett fegyverek és képességek fejlesztésére. A tuningolásért az ellenfelek legyőzéséért és többé-kevésbé elrejtett ládikók megtalálásáért kapott vörös valamikkel lehet fizetni (a‘la DMC). Mivel egyszerre csak egyetlen fegyver, négy harci és további négy passzív képesség pakolható a karakterekre, így mindenki kedvére fejlesztgetheti és rakhatja össze a neki legjobban fekvő felszerelést. Európa ugyan egyelőre várakozni kényszerül, mert jó három hónapos késéssel jelenik meg ideát az N3II, cserébe viszont az online shopok katalógusai szerint mi majd low-budget kategóriásként, azaz körülbelül féláron juthatunk majd hozzá.
Ami nem jött be: Az N3II – azon túl, hogy online is játszható – az égadta világon semmi újdonsággal nem szolgál. Ugyan a készítők megpróbálták néhány fejtörővel és ugrabugrás résszel színezni a játékmenetet, de ezek sajnos inkább erőltetettnek tűnnek, ráadásul utóbbi részek még ki is emelik a motor apróbb hiányosságait. Mikor csupán három oszlopról-oszlopra ugrást kell végrehajtani, de már tizedszer esik le az ember a másodikról, mert korán, későn vagy éppen egyáltalán nem ugrik el az idióta főhős, akkor még a ritkábban anyázó is kikapcsolja a mikrofont, hogy véleménye a fejlesztőkről rejtve maradjon a parti elől. Körülbelül húsz órás játékidő szükséges mind az öt karakterrel végigvinni a történetet és ez alatt bizony túl gyakran ismétlődnek egyes pályák. Nem biztos, hogy a többségnek elég motivációt nyújt majd a kíváncsiság a teljes történet megismerésére ahhoz, hogy befejezze az összes missziót. Ráadásul, míg az N3 a kitartókat a főhősnő bónuszküldetésével jutalmazta, a második részből kimaradt ez a főhajtás az unalmat relatíve jól bíró játékos előtt.
Tippek acsivadászoknak: A teljességre törők valahol 40-50 óra között érik majd el az 1000 pontot. Gyanítom, nem lesznek valami sokan. Bár az is igaz, hogy ez alatt az idő alatt csupán az unalommal kell majd megküzdeniük, mert lehetetlen acsit nem tartalmaz a lista. A többség a sztorik végigviteléhez, az egyes akciók 100x, 300x meg 500x való használatához valamint az online játékmódok teljesítéséhez kötődik. Minden karakterrel legnehezebb fokozaton is végig kell vinni a missziókat, ami tulajdonképpen egy második végigjátszást jelent, ugyanis elsőre bár elérhető a hard játékmód, de tápolatlan karakterekkel inkább érdemes hanyagolni. A fegyverek és képességek egyben a gyűjtögetnivalók is. Még nem készült átfogó lista róluk, de előbb-utóbb úgyis kikerül valami használható összeállítás a netre. Még akkor is, ha a legtöbbet nehezebb kihagyni, mint megtalálni. Legalábbis amennyiben sikerül leküzdeni a vágyat, hogy szimplán végigrohanjon az ember a pályákon.
Én aszondom 6/10, kizárólag a stílus kedvelőinek. A többiek - még a baráti ár ellenére is - el a kezekkel!
