Folytatódik a Microsoft kissé suta, de annál lelkesebb franchise-építése, az egyre népszerűbb Lips-ből immár négy kiadvány kapható. A Party Classics névre hallgató harmadik játék a házibulik legnagyobb slágereit kísérli meg összefogni egy lemezen. Lássuk, sikerült-e neki.
Ez a teszt jóval rövidebb lesz az átlagnál, ám az okokat nem a játék minőségében, hanem a milyenségében kell keresni. A Lips: Party Classics ugyanis nem új epizód, hanem egy kiegészítő, amely a Number One Hits által megásott alapra épít új dallistával. Minden egyéb változatlan, a menürendszer és a játékmenet is, csupán hangyafülnyi változtatásokat eszközöltek a fejlesztők.
Magáról a játékmenetről azonban illik írni néhány szót, az ugyanis még mindig remek. A Lips mögött álló technológia mindig is jól működött, a játék nem egyszerűen a hangmagasságot érzékeli, de a szöveget és a hangrezgetést is, illetve azt is, ha valaki saját szakállára hajlít, de teszi ezt úgy, hogy nem tér el a dal eredeti dallamától. Az egyes zeneszámok közben ráadásul nem csupán énekelni kell, de - kihasználva a remek, vezeték nélküli, gyorsulásérzékelős mikrofonokat - a szöveg nélküli üresjáratokban ritmusra "tapsolni", vagy éppen az Xbox LIVE Avatar által mutatott pózokat is fel lehet venni, ezzel még több pontot elérve. Érdemes minél konstansabb minőséget produkálni, ezt a játék ugyanis medálokkal, csillagokkal és kombókkal díjazza, vagyis tényleg remekbe szabott az a rendszer (még ha nem is teljesen újkeletű), amit az iNiS kidolgozott. A dallamok gépies visszaéneklése mellett magát a produkciót is díjazza, ezzel tovább fokozva a hangulatot.
Azt a hangulatot, amelyet gyakorlatilag a dalok adnak meg. A Party Classics jól válogat, sőt, nagyon jól: A negyven dalból a legtöbbet a hazai közönség is ismerheti, hiszen vagy igazi világslágerekről van szó, vagy a rádiók által agyonjátszott nótákról, amelyeket ha nem is ismerünk, biztos, hogy számtalanszor eldúdoltunk már. A legnagyobb bulihangulatot természetesen az olyan számok teremtik, mint az I Will Survive, a Y.M.C.A. vagy az It's Not Unusual, de biztos vagyok benne, hogy egy kellemesen alkoholmámoros estét a szerelmes sanzonok is kellőképp feldobnak. A dallista ezúttal semmi kivetnivaló nem hagy maga után, ez a dolog persze szubjektív. Akárhogy is, a Lips egyik legnagyobb gyengesége továbbra is a modern zenék hiánya, és sokkal inkább a régi klasszikusokra hagyatkozik.
Játékmeneti szempontból fontos megemlíteni, hogy a Lips már kompatibilis az egyéb zenei játékokhoz kapható vezetékes mikrofonokkal is, ám ezekkel nem tudjuk kihasználni a gyorsulásérzékelős funkciókat, vagyis csak szerényebb eredmények érhetők el. Feltétlenül ajánlott a gyári mikrofonokkal beszerezni a programot.
A prezentáció és a látvány mindig is rendben volt a szériában, itt sincs ez másként. Mivel kiegészítőről van szó, a menürendszer egésze, és a menükben hallható zene is ugyanaz, mint volt. Sajnos ez magával hozza a sorozat legnagyobb hibáját is: A központi szerverek elérése a tonnányi DLC dal miatt nagyon lassú, a címképernyőt tovább nyomva gyakorlatilag 1-2 percet is várni kell, mire ténylegesen használni tudjuk a játékot. Ez nagyon zavaró, ha online vagyunk játék közben, jobb lett volna a zeneboltot teljesen különválasztani a már meglévő daloktól. Játék közben már nincsenek ilyen zavaró tényezők, hacsak az nem, hogy a már említett régi nóták videoklipjei aligha HD felbontásban futnak, így aztán nem a Party Classics lesz az a játék, amellyel a haveroknak demonstráljuk a vadiúj plazmánk képességeit.
Énekelni jó, és ezt mindenki tudja, aki kipróbálta már ezt a játékot. Aki még nem, annak továbbra is csak ajánlható. Egy remek hangulatú, könnyű kezelhetőségű játékról van szó, a Party Classics pedig talán az eddigi legjobb dallistával bír. A nagy hibáját sajnos még nem javították ki, de ha bejutottunk a zenékhez, onnantól már nincs megállás. Új Achievementek és hetente érkező extra tartalmak gondoskodnak róla, hogy megunhatatlan legyen az élmény, így a Lips: Party Classics egy remek, üde színfoltja az Xbox 360 játékkínálatának.
8
