Imádom a női főszereplős játékokat. Még jobban rajongok értük, ha a főszereplő enyhén hajaz a kis feleségemre, így aztán már az első képek után előrendeltem a WET-et. Aztán amikor dreampage valahol a szokásos "igénytelenszemétsohanemtennémaboxba" kifejezések egyikével jellemezte, már tudtam, nem kell lemondanom az előrendelést, mert jó lesz ez nagyon... ;) Következzen a szokásos hat pontos élménybeszámoló.
A történet: A kis fekete Rubi Malone – ha rendesen megfizetik – tulajdonképpen mindenre rávehető. Mikor a történetbe csöppenünk, éppen lenyúlnak előle és helyette valami bőröndfélét és kezdetét veszi egy maratoni hajsza, amelyben a csaj képtelenebbnél képtelenebb pálpfiksönös jelenetekben találja magát, egyetlen célja pedig az életben maradás. Persze ennyire azért nem egyszerű a dolog, de őszintén szólva a sztori annyira lényegtelen, hogy csupán azért nézi meg az ember az akció közé beszurkált narratív tartalmakat, mert hiába tenyerelsz a kontroller bármelyik részére, nem átnyomhatók.
A grafika: Egy kis Stranglehold-Prince of Persia mix megspékelve Tarantino utánérzést keltő filmszerű ábrázolással, jól összekeverve fröcsögő vérrel és magát egy pillanatra sem komolyan vevő kutyaszorítós helyzetek extrém ábrázolásával és készen is van az igazán egyedi vizes (WET) koktél. Lopni mindaddig nem szégyen, míg a felhasznált összetevők összekeverve a saját kútfőből merített hozzávalókkal újat teremt, ami ugyan kísértetiesen hajaz több már jól ismert dologra, de mégis jóval több azoknál. Az A2M fejlesztői pedig igenis profi módon lopkodtak és toldoztak-foldoztak a zsákmányon... Azért a filmes megjelenítés szerencsére a beállításokban kikapcsolható, mert ugyan az első pályán még marha jól néz ki, de később egyre zavaróbb, magamfajta korosodó gamernél már-már fejfájást előidéző ez az effekt. Gyanítom a megjelenítés már csak azért is jött kapóra a fejlesztőknek, mert így sikerült elbújtatni a tényt, hogy a grafika bizony csupán erős közepes.
A muzsika: Nem véletlen, hogy tele vannak a fórumok gamerekkel, akik – egyelőre hiába – kérdezgetik, hogy honnan szerezhető meg a játékhoz tartozó soundtrack. Rikán esik meg ugyanis, hogy a zene nem csupán a játékhoz, hanem a játékmenethez is tökéletesen passzol. Különösen hatásos a keményből kőkeménybe váltó ritmus a véresebb, adrenalinpumpáló jelenetek közben. A szinkronszínészek ugyan semmi kiemelkedőt nem nyújtottak, de manapság már az is nagy szó, ha nem képesek tönkretenni már az első párbeszédek után a grafika és játékmenet építette pozitív képet. A hangok is illenek a karakterekhez. Ugyan a banális sztori miatt sok értelmes mondanivalója nincs a szereplőknek, de azt a keveset legalább hihetően és végtelenül lebutított figurájukhoz hűen tolmácsolják.
Ami tetszett: Végre egy shooter, ahol nem fedezékből fedezékbe bújkálva kell haladni, hanem az igazi jutalom a vakmerőségért jár. Minél kreatívabb módot választ Rubi az ellen kivégzésére, annál magasabb szorzóval jutalmazza a játék a killeket. A csaj csúszik, szaltózik, korlátról korlátra ugrándozik és a legképtelenebb akrobatikus mozgáskombinációkat mutatja be. Az egyetlen közös nevező, hogy minden mozdulatsor közben ujjunkat az RT-re tapasztva folyamatosan ólmot tudunk szórni mindenre, ami mozog. Lövés közben pedig belassul az idő és amellett, hogy kedvünkre gyönyörködhetünk a mozgásban, egyszerre két pisztolyt irányítva ritkíthatjuk az alvilági szemetet. Megunhatatlan. A lövöldözős jeleneteket két-három fejezetenként betegesen extrém akciószekvenciák tarkítják. Az autóról autóra ugráló üldözés vagy a repülő roncsai közötti szabadesés jó ütemben szakítja meg a golyózáport és egészíti ki a játékélményt. Ami nem jött be: A WET egyike a mostanában tömegesen piacra szórt rövidebb játékoknak, szerencsére azonban nem a Terminator, hanem inkább a 6-7 órás kategóriába soroz. Ha könnyű fokozaton ülsz neki és egyetlen célod végigrohanni rajta - amit elsőre én is tettem titkos tesztprofilomon :) -, akkor még ennyire sincs szükség. Ha véletlenül - és hatalmas mákkal - túljut az ember a két-három idegtépő pályaszakaszon, akkor a 3-4 óra sem lehetetlen. Talán másnak ez nem olyan probléma, de nálam bizony a folyamatos csúszás-mászás közbeni lövöldözés igazán próbára tette a kezeim és ma bizony alig bírom pötyögni a cikket a laptop-on.
Tippek acsivadászoknak: Hát igen, sajnos a rövidebb játékok némelyike a játékidőt az acsivadászat kárára tolja ki szemérmetlenül, a még elfogadható akár többszörösére is. A WET nem szégyelli a maximalistát négyszeres végigjátszásra kényszeríteni. A hard fokozat után két újabb - ultra hard és egy one-shot-one-kill - mód nyílik meg, valamint valószínű szükség lesz egy újabb körre is, amelyben a minél magasabb pályánkénti eredmény elérése a cél. Azért láttam, SATYATEX már bevállalta a játékot, szóval biztosan lesz ebből is magyar ezres... :) Az ilyen olcsó trükkökkel operáló fejlesztők persze nem hagyják ki a gyűjtögetnivalókat sem, itt egy fényképes guide a majmokhoz. (Nem a fejlesztőkről beszélek, a majmok a gyűjtögetnivalók.)
