
Szerencsére a kiadók egyre ritkábban kockáztatják meg manapság a kontinensünk konzoltulajai lekezelésének minősülő késleltetett európai játék-megjelenéseket. Ha mégis, akkor a régiózár gyakori hiányának köszönhetően van még esély az importra. Amikor pedig minden kötél szakad, itt vagyok én és a japán konzolom, ami ugyan első szériás, de 2005 óta pörgeti hálásan az NTSC only játékokat, hogy időről-időre exkluzív beszámolóban írhassak Nektek róluk.
Egy jó haver tegnap Miamiból hozott nekem egy példányt a Fűrész filmsorozat ihlette horror kalandból. Következzék hát - így pénteken, 13-án - kedvcsináló a november 20-ára beharangozott SAW-hoz!
A történet: A Fűrészből megismert eszement antihős, Jigshaw lesz virtuális játszótársunk a konzolváltozatban is. Na jó, fordítva, igazándiból ő játszik majd velünk. Irányítani legfrissebb leendő áldozatát, David Tapp felügyelőt fogjuk, akire még az első mozifilmből emlékezhetünk. A nyomozót egy majdnem végzetes mellövés után Jigsaw kigyógyítattja sebeiből és elhelyeztet egy kulcsot a mellében. Célunk pofonegyszerű, életben maradni Jigshaw rejtvényekkel és csapdákkal tömött őrültek házában úgy, hogy időről-időre további, Fűrész-filmekből visszaköszönő áldozatok bőrét is menteni próbáljuk. A dolgot nehezíti, hogy a létesítmény egyéb lakói, akiket leginkább a Condemned-sorozat inspirált, saját Jigsaw túlélő-tesztjüket próbálják abszolválni. Az ő győzelmük feltétele pedig nem más, mint a Tapp mellébe implantált kulcs megszerzése, természetesen nem felköhögés útján.
Üdvözlet Jigsaw birodalmában! Az a medvecsapda a fejeden kerek 30 másodperc alatt csinál pacalpörköltet a kobakodból.
A grafika: Az Unreal motor igazán otthon van ebben a sötét, nyomasztó környezetben való settenkedésben. Szűk folyosók, lerobbant helységek, mocskos klozetok váltják egymást az elsőtől az utolsó akcióig. Egy idő után kicsit egyhangúvá válnak, de hát egy elmegyógyintézetben nem lehet a végtelenségig variálni a helyszíneket. A sztori ugyan határokat szab az ellenünk felsorakoztatható figurák ábrázolásának is - lehetetlenné téve a konkurenciára jellemző húskülönlegességeket (gondolok itt a Resi zombijaira vagy a Silent Hill piramisfejére) -, de ezt a viszonylagos monotóniát bravúrosan sikerült pótolni Jigsaw csapdáinak látványvilágával.
A hangok és a muzsika: A játékot angolul játszók kellemes meglepetésben részesülnek majd, ugyanis Jigsaw-t filmbéli megszemélyesítője, Tobin Bell kelti életre a játékban is. A pályákon rafináltan elszórt monitorokon újra meg újra feltűnő, tanácsokat, tippeket osztogató Jigsaw valamint a háttérben csendesen brummogó, ám az élet-halálra menő fejtörők közben megélénkülő zene frankón nyomasztó hangulatot teremt. Mindez természetesen sötét szobában és kellően feltekert hangerővel élvezhető igazán. Egy horrort amúgy sem szabad délben tolni, nemdebár?
Ami tetszett: A Silent Hill sorozatban – és ezzel automatikusan a műfajban is - egyre laposodó és amerikai aggyal is könnyen megfejthető rejtvényeket sikerült a Saw-ban újradefiniálni. Jigsaw Fűrész filmekből is ismerős csapdái változatos módokon kényszerítik gondolkodásra a játékost. A feladványok mindegyikét időre kell teljesíteni, és a sikertelen próbálkozás látványos kipurcanással tetőzik legyen az shotgunlövés 20 centiről vagy méreg általi halál (66 századmásodperc múlva a bal oldali képen is szomorú véget ér a jelenet). Eme időfaktor kifejezetten jót tesz a játékmenetnek, hiszen pozitív értelemben tartja nyomás alatt a játékost és kényszeríti gyors gondolkodásra és tettekre. Igaz, az utolsó feladatok némelyikében már túl sok az ide-oda rohangászás és túl kevés a rendelkezésre álló idő. Ha nincs kéznél némi birkatürelem, ennek kiadós szitkozódás lehet a vége.
Ami nem jött be: A rejtvények – legyenek bármennyire is egyediek – önmagában képtelenek egy horrorkalandot egyedül életben tartani. Az elengedhetetlen harc azonban a Saw egyik nagy mankója. Az egy kaptafára készült ellenfelek csak viszonylag körülményesen küldhetők a másvilágra. Az itt-ott fellelhető fegyverek hamar törnek és egyikük használata sem igazán „kényelmes”. Még jó, hogy a hangsúlyt inkább a feladványokra, mint a harcra helyezték.
Már-már nevetséges viszont, hogy a Konami, aki visszalépett a Six Days in Fallujah iraki háború ihlette túlélő horrorjának kiadásától, szívfájdalom nélkül dobta piacra a Saw-t. Valljuk be, a Fűrészben ránk kényszerített céltalan erőszak már-már a Manhunt mindeddig mindent alulmúló „színvonalát” közelíti. Nincsenek gátlások, nincs morális lecke, csak ölés pusztán az ölés kedvéért. Az egyik rejtvényben egy hulla gyomrába rejtett kulcsot kell kihalásznunk négy áldozat valamelyikéből. A dolog szépséghibája, hogy a négyből három delikvens még életben van, így alapvetően máshogy reagálnak, mikor szikével rajtuk próbáljuk megnyitni a kulcskeresős mini-játékot…
Tippek acsivadászoknak: A Saw egyike a gyors ezreseknek, szinte elrontani sem lehet, ugyanis az egyes fejezetek tetszés szerint újrajátszhatók, így a még hiányzó pontok bármikor besöpörhetők. Nincsenek időigényes gyűjtögetnivalók és a műfajra jellemző újrajátszásokat követelő befejezések. Befejezésből ugyan kettő is van, de spoiler nélkül leírhatom, hogy elég az utolsó checkpoint-ot betölteni és egy alternatív kijáraton elhagyni a létesítményt és újabb 100 pont kerül a számlára. Az egyetlen tanács, amit adhatok, célszerű minden útba eső fegyverrel (ollóval, asztal lábával, pisztollyal ésatöbbi) azonnal ölni, ezt a fajta kreativitást ugyanis egyenként 10 ponttal jutalmazza a játék.
Jó szórakozást az Európában november 20-án piacra kerülő játékhoz! Szigorúan 18 fölött. Egy-másfél hét múlva újra találkozunk, ha a hong-kongi posta is úgy gondolja, a BAYONETTA-t mutatom majd be Nektek... ;)