Nehéz egy olyan játékról tesztet írni, amelyet az egész országban nagyjából egyedül vettem meg, pláne egyedül hajtottam ki maximális pontszámra. Az jár a fejemben, vajon érdekelni fog-e ez valakit, elolvassátok-e, hozzászóltok-e? Ahogy egy jobbfajta gagyi akciófilmben mondanák: Ezt csak egy módon tudhatjuk meg. Az én Virtual On: Oratorio Tangram értékelésem következik.
Háromféle játékos létezik: Aki játszott már Virtual On játékkal, és imádja, aki játszott vele, és utálja, és aki még csak alig hallott róla. Utóbbiakból van a legtöbb, a SEGA játéktermi robotos szériája ugyanis abszolút rétegjáték, a téma furcsa megközelítésével, még furcsább irányítással és játékmenettel. Az 1995-ben indult sorozat otthoni konverziókat kapott SEGA Saturn és Dreamcast konzolokon, és mindenhol igazán kultikus státuszt ért el. A SEGA most Xbox LIVE Arcade-en tett vele egy próbát.
A teljes nevén Cyber Troopers Virtual On: Oratorio Tangram Ver.5.66-nak hívott játékról azt kell tudni, hogy egy "1 vs 1" harcos játék, amelyben az egyetlen cél elpusztítani az ellenfelet. A menetek kisebb-nagyobb arénákban játszódnak, melyekben tereptárgyak nehezítik az ellenség bemérését és eltalálását. A robotok (melyeket ebben a programban Virtuaroidnak hívnak) tervező atyja nem más, mint Hajime Katoki, aki a Gundam és a Super Robot Wars sorozatokban is dolgozott. A Virtual On mechás megközelítése merőben eltér más játékokétól - világvége hangulat és katonazöld, leharcolt gépek helyett itt napsütés, vidám zenék és rikítóan színes robotok várják a játékosokat. A játékmenet sem hétköznapi, ebben a játékban a villámgyors akcióé, ugrabugráé a főszerep.
A játék Xbox LIVE Arcade verzióját személyesen a SEGA-rajongók istenei, az AM2 munkatársai portolták a Dreamcast változat alapján, amely az M.S.B.S. (Mind Shift Battle System) 5.66-os verzióját használja. Ebben számos játékmeneti finomítás, bugfix és új karakterek kaptak helyet, ám a fejlesztők nem elégedtek meg egy egyszerű konverzióval. A grafikát 16:9 képarány mellett HD-be húzták, valamint egy online játszható kétjátékos módot is tettek bele.
Játékmódokat tekintve egy szép kerek játékot kapunk a Virtual On személyében, az online és System Link multi mellett van ugyanis hagyományos Arcade, gyakorló mód, de visszanézhetünk elmentett ismétléseket, figyelhetünk "gép a gép elleni" meccseket, saját színpalettát adhatunk a robotokra, szóval van itt minden, mi szem-szájnak ingere. Az persze már más kérdés, kinek mi lesz a véleménye magáról az irányításról. Játékteremben a Virtual On egy úgynevezett kétkaros, "tank" irányítási formát kapott, amelyhez speciális irányító is társult. Annak idején Saturnhoz és Dreamcasthoz is kijött ilyen kontroller - Xbox 360-hoz nem. Bár a Microsoft konzoljának irányítóján is megvan a két kar, és választhatjuk ezt a metódust, szerintem kézreállóbb az alap gombkiosztás (amit egyébként gombonként testre is szabhatunk). A SEGA, bár gondolkodott a spéci "Twin-Stick" kontroller Xbox 360-as megjelentetésén is, elnézve az eladási adatokat szerintem hamar letettek erről.
A Virtual On irányítása hatalmas kettősséget hordoz magában, ugyanis egyszerre gyors és nehézkes. A robotok képesek ezerrel végigturbózni a pályákon, lendületesen szórni egymásra a különböző fegyverek áldásait, ám fordulni, ugrani csak rendkívül nehézkezesen képesek. Ez messze nem a manapság megszokott TPS kezelés, itt komoly gyakorlásra és technikai tudásra van szükség, különben a gép, vagy a tapasztalt emberi ellenfelek egy pillanat alatt pozdorjává aprítanak. Bár a játéktermi játékok kezelése többnyire a "könnyű elkezdeni, nehéz kitanulni" formulát követi, a Virtual On esetében már az elkezdés sem feltétlenül gyerekjáték. A látszat ellenére viszont a játékban jó adag taktika is van, többféle fegyver, speciális támadások, mozdulatok jól időzített összefűzése is alkalmazható, sőt, magasabb szinteken elengedhetetlen. A Virtuaroidoknak sokféle mozdulatuk van, de az ezek előhozására tett kísérletek emlékeztetnek arra, mennyire kevésbé érzékeny ez a játék, mint a legtöbb mai akcióprogram. Ez aztán a potenciális vásárlók 99%-át el is riasztja, a SEGA üdvöskéje pedig továbbra is megmarad erősen kultjátéknak.
Említettem az online módot, ezzel kapcsolatban van egy jó, meg egy rossz hírem. A jó hír, hogy a LIVE-on történő csatározások 100%-osan lagmentesek, az akció pontosan olyan, mintha a gép ellen játszanánk. Két játékos között persze egyszerűbb jó teljesítményt elérni, de láttunk már erre rossz példákat is. Ez tehát dícséretes. A rossz hír viszont, hogy a lobbyrendszer nehezen használható, ellenfelet találni pedig még nehezebb. Ez persze nemcsak a játék hibája, annak is betudható, hogy alig játszanak a programmal, néhány nappal a megjelenése után szinte már csak vérprofi rangú japán játékosokkal lehetett találkozni, akik pedig nincsenek túlságosan sokan...
Az Xbox LIVE Arcade verziós Virtual On: Oratorio Tangram a sorozat eddigi legszebb darabja, köszönhetően annak a pluszmunkának, amit az AM2 fejlesztői végeztek rajta. A HD utómunkának köszönhetően a kép sokkal simább, a texturák pedig élesebbek, mint Dreamcaston, a képfrissítés teljesen folyamatos 60 fps, amely kizárólag ismétléseknél és nagy robbanásoknál lassul le alig észrevehető mértékben. Ettől persze ez még egy majd' egy évtizedes Dreamcast/Naomi játék, vagyis senki ne számítson lehengerlő látványra a mai, elkényeztetett szemével. A design, a színek, a formák viszont ma is tökéletesen a helyükön vannak, a robotok animációja kellemes, kinézetük összetéveszthetetlen, így akinek bejön ez a stílus, annak mindenképpen kedves lesz a kép.
Zene és hangok tekintetében erősen szubjektív, mit gondol az ember. A hangeffektek kissé alacsony bitrátájúak, de ezt a SEGA legtöbb játéktermi játékában megszoktuk már (Virtua Fighter 5, valaki?). A robotok turbóinak süvítő hangja egy menet alatt nagyjából 6973-szor szólal meg, úgyhogy ez egy kissé idegesítő. Zeneileg, mint azt már feljebb említettem, igencsak vidám és idealista a játék, a színes látványvilághoz kiválóan illő dallamos, szinte már dúdolható számok szólalnak meg (ezt mi sem mutatja jobban, hogy a Saturn (!!!) verzió első pályájának zenéjét a mai napig kívülről dúdolom). Ezek összességében megadják azt a hangulatot, amitől a Virtual On igazi személyiséget és stílust kap - lehet szeretni vagy nem szeretni, de hogy egyedi a játék, ahhoz kétség nem fér.
A Virtual On Achievementjei relatíve könnyűek, igaz, az alap módot a mai napig csak egyszer sikerült végigvinnem. Ha megvan a 200 Játékospont, onnantól a játék szeretete vagy az online harcok jelentik a szavatosságot, bár tény, hogy hosszú távon valószínűleg csak elenyésző számú játékos fogja nyúzni ezt a korosodó klasszikust. A játék próbaverziója ingyen letölthető. Akinek nincs ínyére a stílus, az utálni fogja. Annak a pár embernek viszont, akinek bejön, minden apróbb hibája ellenére is kedves játék lesz, és azokra az időkre fog emlékezni, amikor még a SEGA uralkodott a játéktermekben, és sok otthonban egyaránt.
8
A Virtual On: Oratorio Tangram letöltése (webes Piactér)
