Violette Szabó a második világháború egyik igazi hősnője. Élete és harca a náci birodalom ellen ihlette a német Replay Studios fejlesztőit a lopakodós játékok műfajában valami szokatlant létrehozni.
Pár napja kipörgettem a Velvet Assassin-t. Olvassátok, miért is tartom mindenképpen érdemesnek a vásárlásra...
A történet: Violette Summers egy angol kémnő, aki a második világháború vége felé magára hagyatottan fekszik egy kórházi ágyon és küzd az életéért. A csinos gyilkológép a képzelet és valóság közt lebeg és újra átéli saját külön háborúját a náci birodalom ellen. A tizenkét küldetés során a legkülönbözőbb autentikus helyszínekre kísérjük el Violette-t egy Gestapo-s börtöntől kezdve a lángokban álló kis francia falucskáig.
A grafika: Ugyan megakadozgat néha, de a grafika így is a játék egyik csúcspontja. No persze nem azért, mert kihasználja mindazt, ami a konzol erejéből kitelne, hanem inkább mert a pályák elképesztően jól teremtik meg a settenkedéshez, csendes kivégzésekhez kellő veszélyes, sötét és nyomasztó hangulatot. Az éjszakai missziók kékesen szürkék, a nappaliak pedig extrém narancsárgával utalnak arra, hogy Violette képzeletében járunk.
A muzsika: A zenéről így pár nap távlatában már semmi nem ugrik be, szóval, ha azt írom, hogy felejthető, akkor nem járok messze a valóságtól. A szinkron azonban kivételesen jóra sikerült. Violette fülbemászó angol akcentussal meséli a történetet, ad tippeket a missziók során, de az igazi telitalálat mégsem ő, hanem a dudorászó, fütyülgető és egymással beszédbe elegyedő náci katonák. Párbeszédeik néhol mulatságosak, néhol pedig fájdalmasan egyszerűen mutatják be a világháború kegyetlenségét. Egyik-másik csevely végighallgatása után kifejezetten jólesik pokolba küldeni a társalgókat.
Ami tetszett: Eddig nem igazán játszottam hasonló settenkedős játékkal, így nem tudom hasonítgatni, de az biztos, hogy a rengeteg shooter között üde színfolt ez a bújkálós, türelemre játszó játékmenet. A csendes kivégzések nemcsak látványosak, de nagyon változatosak is, megéri minden katonát megpróbálni csendben a másvilágra zavarni (acsi is jár érte..). A pályákon található morfiumot megoldhatatlannak tűnő helyzetek megoldására használhatjuk. Az ugyanis pár másodpercre befagyasztja az időt, mi pedig egy gyönyörű hálóinges animációval kísérve a megdermedt célhoz rohanhatunk és megvan az újabb "silent kill". Egy misét megér az a jelenet is, amikor csendesen aktivizáljuk az elhaladó germán övén a gránátot, az pedig társai felé sétálva berobbantja az egész bagázst.
Ami nem jött be: Néha elkerülhetetlen, hogy Violette bizonyos szituációkat fegyverrel oldjon meg, ezek a részek azonban gyengécskére sikerültek. A célzás pontatlan és amikor a shotgun fél méterről sem halálos, akkor azért megesik, hogy a német fejleszők felmenői emlegetve érzik magukat. A checkpointok az esetek többségében jól szabdalják a játékot, de néha bizony túl hosszúra sikerültek és hiba esetén mindent újra kell csinálni, beleértve a gyűjtögetnivalók megszerzését is. Tudom, nehéz dolog olyan buta AI-t készíteni (mert hát az MGS is buta, csak máshogy), hogy az ne tűnjön síkhülyének és kijátszása mégis kellő örömet okozzon, de az azért túlzás, hogy ha észrevesznek, akkor gyorsan kifutva a szobából meg is menekültünk a meleg szituáció elől...
Tippek acsivadászoknak: A gyűjtögetnivalóktól a Velvet Assassin sem kíméli meg a játékost. Ráadásul itt még a karakterfejlesztést is befolyásolja, hogy mennyit találunk meg belőlük. Sőt, titkos missziók teljesítése is kutakodást kíván. Itt van egy spoilermentes leírás annak, aki szeret mindent megtalálni. Azért is ajánlatos, mert a missziókat nem lehet újrajátszani. Ha valami kimaradt, azt bizony csak a következő végigjátszásban lehet begyűjteni. Aszkétáknak melegen ajánlom az ügynök (agent) nehézségi szintet vagy a még annál is abszurdabb vidd végig a játékot 5 óra alatt acsit.
A Velvet Assasinról itt olvashattok az XBL oldalain...
