Üdvözlünk az XBOX világában, kedves Final Fantasy! Ugyan ez még nem a várva várt egész estés premier, "csupán" egy aprócska spin-off, azért akkor sem mehetek el szó nélkül a tény mellett, hogy chocobo-kat és marlboro-kat hajkurászhatok egy Microsoft konzolon.
A héten felkerült a piactérre a Square-Enix Final Fantasy univerzum ihlette stratégiája, a Crystal Defenders...
Nemritkán megesik, hogy pofonegyszerű ötletek ragasztják az embert órákra a PC, kézikonzol vagy éppen kontrollerrel a kézben az XBOX elé. A Tetris-t felhozni példának túl banális volna - na jó, már késő, lepötyögtem -, de akadnak hasonlóan geniális ötletek piactér-szerte Peggle-től Bejeweled-ig szép számmal.
Na a Crystal Defenders - sajnos - nem tartozik a bandához.
Odáig stimmel, hogy a játékötlet rém egyszerű. Adott egy egyetlen képernyő nagyságú térkép és a térképenként 30 hullámban érkező ellen. A feladat, hogy seregünkkel megállítsuk a támadásokat. A sikeres védekezés titka, hogy pénzért megvásárolható - és ebből kifolyólag - korlátolt számban elérhető katonáinkat a lehető legoptimálisabban helyezzük el a térképen. Gyalogjaink ugyan kevésbbé mobilisak, de nagyon odavágnak, íjászaink nagy területet tudnak lefedni, ám gyengébb a sebzésük és így tovább. Az egyszer elhelyezett katonát többet már nem mozdíthatjuk, de jó pénzért fejleszthetjük, növelve hatósugarát és támadása erősségét.
Minden hullám előtt módosíthatjuk, finomíthatjuk a védelmünk, új katonákat helyezhetünk el vagy fejleszthetjük a már meglévőket, majd gombnyomásra indul a támadás. Minden ellen, aki átjut a védővonalunkon a térkép túloldalára csökkenti az életünket reprezentáló kristályok számát. Ha látszik, hogy gáz van, a támadás közben meg módosíthatunk a felálláson, feltéve, hogy maradt még anyagi fedezet. Mindez nem is hangzik rosszul és bevallom, mivel imádom a stratégiai játékokat, nekem ez már elég is volt a letöltés elindítására. Gyengébb idegzetűeknek mégsem ajánlom, ugyanis...
Írnék a Crystal Defenders sztorijáról, ha volna neki. Zengenék ódákat a grafikáról, ha 20 évvel ezelőtt jött volna ki a játék ZX Spectrum-on. Dícsérném a zenét, ha nem elnémított tévé mellett játszanék az egyébként fülbemászó dallamok rémisztően gyors ismétlődése miatt.
Ezekről tehát inkább nem írok. Amiről azonban mindenképp, az a szánalmas mentési rendszer. A pályák között ugyan lehet játékállást menteni, de újratöltve a mentett állás elveszik. Így egy-egy sikertelen védekezés után nem kezdhető újra az adott hullám - mondjuk - apróbb stratégiai módosításokkal, hanem bizony rossz esetben lehet az egészet az elejéről kezdeni. Vajon mikor megy végre nyugdíjba az a japán fejlesztőréteg, amelyik még ma is úgy gondolja, hogy az ilyesmi dob a játékidőn és/vagy a játékélményen?
