Itt ülök a laptop előtt, lámpafényél, mellettem egy jó pohár Zero pezseg, és azon tűnődöm, hol kéne kezdenem a Street Fighter IV élményeimet. Már többször nekiálltam gépelni valami száraz, szokásos bevezetőt, de csak nem akart kialakulni a dolog. Talán majd most. Érdekes, hogy ilyen nehezen megy, pedig...
...Pedig a Street Fighter IV egy veszett jó játék. Hoppá, ezzel le is lőttem a poént. De talán mégsem, hisz ez most nem teszt akar lenni. Azt megírták már előttem mások, szakavatottabb játékosok és cikkírók is. Én most csak egész röviden szeretném leírni, amit jónéhány nap aktív játék után gondolok a Capcom legendájának legújabb részéről.
Ez a program egyfelől vadonat új, másfelől szinte retro. Új, mert ilyen grafikai körítést (2D játékmenet, ötvözve szenzációs, rajzfilmszerű 3D karakterekkel) még sosem láthattunk a sorozatban. Új, mert harcrendszere finomodott és változott, a fókusz- és ultra támadások új színt visznek az unalomig ismert csatározásokba. Ugyanakkor retro, mert az egész olyan, mint egy plasztikázott, ráncfelvarrott Street Fighter II - akár a karakterfelhozatalt, akár a háttereket nézzük. A játék megjelenéséhez közeledve, elnézegetve a képeket, videókat, sokszor az az érzés fogott el, mintha a harmadik epizód (és annak számos variációja) sosem létezett volna, mintha ez "csupán" az SF II evolúciója lenne. Nem mintha bántam volna. Elvégre ez a rész a kedvencem, ezt játszottam rongyosra több platformon is.
Aztán amikor megérkezett a végleges változat, és először tehettem vele próbát, megértettem, hogy sejtéseim jórészt beigazolódtak, ahogy az is, hogy én ezt a legkevésbé sem sajnálom. A Street Fighter IV egy igazi folytatás, egyszerre evolúció és revolúció, de mindenekelőtt egy olyan profin összerakott, szinte tökéletes játék, amely visszahozza azokat a régi "sztrítfájteres" időket.
Az első és legfontosabb dolog a játékmenet. Ami jó. Nem is. Inkább JÓ, így, nagy betűkkel. Érezni a karaktert, az ugrásokat, az ütések erejét, a tükörsima animációnak és az irányító rezgéseinek hála az ember mindig látja és érzi, hogy mi történik, így azt is tökéletesen kontrollálja, hogy mi történjen a következő pillanatban. A Street Fighter IV játékélménye gyors, akciódús, mégis taktikus, organikus, természetes. Igazán nem tudom, 2D-s verekedős játék lehet-e ennél kiforrottabb és jobb. Analóg karral is teljesen jól játszható, de sokakkal ellentétben nekem az Xbox 360 d-padjával sincs semmi problémám. Én ezt használom, és minden ismert speciális mozdulatot elsőre és hiba nélkül elő tudok hozni. Csak úgy röpködnek a hadoukenek.
Aztán ott van a grafika. Megmondom őszintén, az én SEGA játéktermi gépeken csiszolt ízlésemnek bejönnének egy fokkal élénkebb, harsányabb színek, de ettől függetlenül a játék úgy gyönyörű, ahogy van. Folyamatos, akadásmentes 60 fps képfrissítés, fantasztikusan szép speciális effektek, kiváló karakteranimáció, és élő, mozgó, változatos hátterek. Mindezt úgy, hogy minden képkockáról süt a hamisítatlan Street Fighter hangulat. A programozók, a grafikusok, a művészek hibátlan munkát végeztek.
Megjegyezném továbbá, hogy a Street Fighter IV kellően tartalmas játék lett. Az értelemszerű online meccsek mellett ott van az Arcade, Versus és Challenge mód is, amelyek hosszú időre lekötik az egyedüli játékost, ráadásul igen komoly kihívást is nyújtanak - talán túl komolyat is, ez bizony egy iszonyatosan nehéz játék. Szerencsére van nagyon-nagyon-nagyon könnyű fokozat, amin még én is elboldogulok.
Van-e hibája a Street Fighter IV-nek, kérdezhetitek joggal. Én meg válaszolok: Nem igazán. Egy tökéletes játéktermi játék tökéletes otthoni verziója, sok-sok szereplővel, extrákkal, sőt, a Piactéren most már letölthető ruhák is várják az érdeklődőket. Ebben az évben ugyan lesz egy kihívója a King of Fighters XII személyében, de én kétlem, hogy ez letaszítaná a trónról ezt a remekművet. Ja, igen, az intro- és menüzene: Hát Backstreet Boys style, istenem. :-)
