Most ugyan nagyon kevés időm van a dobozra (munka, munka és megint csak munka), de azért nem bírtam megállni, hogy bontatlanul feküdjön a tévé mellett a Star Ocean 4. Íme egy rövid szösszenet az első három óra után...
Vagyis kezdjük inkább még előbbről...
Végre egy többlemezes játék, amit nem próbáltak könyörtelenül belegyömöszölni a standard DVD tokba. A Star Ocean - legalábbis az ázsiai verzió - a normális toknál kétszer szélesebb kiszerelésben érkezik. Irigykedve lesik a polcon a Blue Dragon és Lost Odyssey lemezek a heringkonzervjeikből.
És akkor most pár szót az első benyomásokról...
Egy hosszú filmjelenettel indul a Star Ocean, amiből megismerjük az alig fél évszázad múlva a Földre váró katasztrófa részleteit, majd pedig színre lépnek az első szereplők, a főhős Edge és Reimi, a hölgykíséret. Meglepetésre sikerült elszakadni a JRPG-k főhőseire oly jellemző klisék legalább egy részétől. Edge nem valami névtelen senkiházi, aki rosszkor van rossz helyen, de aztán valahogy mégis megmenti a világot, hanem az első perctől komoly missziót teljesítő űrkadét. Hogy aztán a világot megmenti-e vagy nem, azt egyelőre csak sejteni lehet, hehe.
Az angol szinkronra - legalábbis az eddig megismert összesen három szereplő alapján - ötböl négy csillagot adok. Mindezt hálából, hogy Reimi nem ugrándozik össze-vissza és visítozik hozzá nagyokat, mint egy elkényeztetett negyedikes, sőt Edge is relatív férfiasra sikerült. Na jó, mondjuk úgy, nem reménytelenül langyosra. Ki tudja, talán még egy Tidus/Yuna féle szerelmi szál is kialakulhat, az alapok megvolnának.
Nem titok, a JRPG-k mangalányai nálam alapvetően befolyásolják egy játék szerethetőségét. Remélem Reimi-t sikerül olyanra formálni, hogy annyira megkedveljem, hogy a mellékelt képen látható szobrocska beférkőzzön a vitrinben Rikku, Yuna és Lara Croft közé.
A történet eddig egy űrhajó belsejében, egy plantéta hatalmas és gyönyörű dimbes-dombos rétjein valamint egy barlangban játszódik. A helyszínek, csakúgy mint a karakterfejlődést biztosító legyőzésre váró méretes rovarok, rákok nem igazán forradalmasítják a műfajt, de ilyen csodálatosan kidolgozott formában könnyűszerrel vernek minden eddigi játékot a kategóriában. A virtuális orgiát a kamera zavarja meg nagynéha, kisebb terekben problémás a kamerakezelés, kár érte.
A real-time ütközetek nem véletlenszerűen szakítják meg a játékmenetet, a terepen mászkálva bármikor eldönthetjük, melyik ellent próbáljuk meg - eddig többnyire sikeresen - kikerülni és melyikkel akasztjuk össze a kardot. A csaták közben az LB/RB gombokkal váltogatható az éppen irányított karakter és már a legelején mindenki kedvére választhat, hogy a közelharcot (Edge) vagy a távoli nyílzáport (Reimi) részesíti előnyben. A Star Ocean-ekből megismert trófearendszer is visszatér. A harc közben teljesített speciális részfeladatokért - például: ötször egymás után legyen a Tiéd az első ütés - szerezhetők meg a trófeák és persze a kapcsolódó achievementek. Az elején nem igazán nagy a kihívás, tulajdonképpen minden csata gond nélkül megnyerhető volt az A ütlegelésével. Az ún. Blindside támadás a B jól időzített megnyomását igényli cserébe nagyobb sebzéssel kecsegtetve, igazából nem nagyon használtam.Minek, ha megy anélkül is? Az eddigi egyetlen boss legyűrése ugyan nem pár masodperces ütközet volt, de minden különösebb stratégia nélkül megfeküdt.
Ami már most nyilvánvaló, a Star Ocean pupig van mindenféle küldetéssel, gyűjtögetnivalóval, főzőcskével, stb... a maximalisták mekkája. Kíváncsi vagyok, hányan jutnak majd el a harmadik lemez végéig.. :) Eddig ugyan nem látszik még, hová vezet a sztori, de az alapfelállás bíztató, benne van lehetőség, hogy a sztori kellően motivál majd a "szükséges rossz", a tápolások lenyelésére.
Hát itt tartok most, három óra után, 6-os szintű karakterekkel, készen állva az első bolygó elhagyására.. :) Kívánok Nektek sóvárgó várakozást és kellemes estét! :)
