Két játék jutott nálam az elmúlt hétvégre, amolyan kikapcsolódásként mielőtt újra belevetem magam a Star Ocean világába. Két játék, melyek bár bizonyos szempontból kellemetlenül hasonlóak, mégis szerencsére mérföldek választják el őket egymástól.
Az érdekes az, hogy ez a "távolság" nem feltétlenül annak a játéknak hízelgő, amelyikre legtöbbünk elsőre gondolna. Nézzük, miért is kerülhetett egy blogbejegyzésbe a Termination Salvation és a Wallace and Gromit Grand Adventures első része, a Fright of the Bumblebees...
Hasonlóak, mert mint már korábban is írtuk egyikükről, jellemzően acsibarátok, alig négy-öt óra alatt megszerezhető a maximum 1000 / 200 pont a játékokból. Aprócska probléma, hogy mindez kicsit nehezen állítható egymás mellé, mikor az ember odaképzeli a virtuális árcédulát melléjük. Még akkor is emészthetetlen a teljes áron piacra dobott Terminator és a mostanság már-már baráti árnak nevezhető 800 MS pontos Wallace közti különbség, ha gyaníthatóan előbbinek valamivel többe kerülhetett a licensze.
Szomorú, de abban is hajaznak egymásra, hogy mindkettőben kábé ugyanannyi munkája volt a karakter-dizájnereknek. Ami azonban a Wallace-ban a maroknyi szereplő közötti humoros párbeszédek sokaságával szinesíti a játékmenetet, az a Terminatorban azt jelenti, hogy minden nyavalyás pályán ugyanaz a négy ellenféltípus vár kiirtásra. Szerencsére, mire az ember kezdi megunni, hogy ugyanazt a pár stratégiát alkalmazza újra meg újra más-más hátterek előtt, már jön is a stáblista.
Ennyi akkor a hasonlóság. Talán kiderült, hogy melyiket is ajánlanám a kettő játék közül annak, akinek van négy-öt órája a konzol mellett és teljes élményre vágyik startképernyőtől a katarzisig. A Wallace és Gromit ugyan egy manapság tetszhalott műfajt képvisel (vagy mégsem?), de megéri esélyt adni neki, mert több mint egy jól sikerült próbálkozás a kattingatós kalandok újjáélesztésére. Nem él vissza a licensszel, hanem hű marad ahhoz. Sőt, a tévéből megismert figuráknak új dimenziót ad azzal, hogy a kontrollerrel ide-oda zavarhatjuk őket úgy, hogy közben mégis maguk maradnak és nem tesznek mást, mint egyébként is a sorozatban: idióta és bizarr problémákra keresnek abszurd és vicces megoldásokat. Ráadásul a vége felé még egy shooter feladatra is tellett a fejlesztőknek, ugyan nem darazsakra, hanem túlméretezett méhekre kell vadászni, de a célpont elpucolása jóval kreatívabb és szórakoztatóbb, mint az egyetlen vaktában kilőtt shotgun golyó, amivel a Terminator Wasp-jai (magyarul darázs) megsemmisíthetők.
Hogy mégis miért ajánlom figyelmetekbe mindkettő játékot? Az egyelőre legyen az én titkom.... :)
