Néha - nekem gyakrabban - elege van az embernek a sokszor jogosan agyonhájpolt címektől. Ilyenkor jólesik egy kis kikapcsolódás, belekukkantás játékokba, amik anyagi kereteiből szerencsés esetben jó, ha a kommentekre futná a Halo kódban.
Persze ezek a cuccok többnyire annyira eredetiek, mint Kozsó életműve, de néha lehet gyémántra lelni a szeméttengerben. És hogy folytassam a hasonlatot, az X Blades-nek az Dante és a Devil May Cry, mint Kozsónak a Gazebo és az I like Chopen volt. Az orosz fejlesztők csak azt nem nyúlták le, ami már nem fért bele az idejükbe. És mégis...
Ayumi, a főhős köré sikerült olyan unverzumot építeni, ami ugyan csak egyetlen szempontból - igaz, abban mérföldekkel - múlja fölül a DMC világát, mégis mindvégig szórakoztató és élvezhető marad. Most tekintsünk el attól a szúrós fájdalomtól, amit az X rövid időn belüli több ezer megnyomkodása eredményez az ember kezében.
Aki játszott már például a DMC4-el az nem fog meglepődni, hogy a legyőzött ellenfelek maguk után hagyott lelke a kombórendszer fejlesztésére szolgál, hogy egy-egy pályát csak akkor hagyhatunk el, ha az előre meghatározott ellenfélmennyiséget dupla-kardunkkal, a beléjük épített pisztolyokkal vagy varázslatainkkal kiirtjuk vagy hogy a játékon effektív kétszer kell végigrohanni, egyszer nappal és egyszer éjszaka. Ismerős, ugye?
Sajnos ugyan mindez valóban hasonlít a nagy testvérre, ám... A kombórendszer kábé csak papíron létezik, a valóságban elég az X és a Y/RB/LB/B-re tehető varázslatok eszement szórása minimális taktikával. A játék második részét pedig egy sötétebb színárnyalaton, maroknyi új helyszínen és néhány egyedi boss-on kívül semmi sem különbözteti meg az elsőtől. A külső és belső csataterek kétségtelenül részletesek, szépek, ám egy idő után még így is túlságosan monotonná válnak, mert kevés kivételtől eltekintve minden pálya valami romos kőrengeteg, ezt pedig nem lehet a végtelenségig variálni.
A sötétség ellenünk küldött hadserege rákokból, szitakötőkból, fantomokból és hasonlóan abszurd lényekből áll. A többség a kard-pisztoly kombóval átküldhető a másvilágra, néhány ellenfél elpusztítása azonban minimális taktikát igényel (mágikus tűzgolyóra például - meglepetés!!! - jégrakéta a megoldás). A boss-ok elsőre kivétel nélkül pillanatok alatt végeznek Ayumi-val, azonban ha az ember rájön a helyes stratégiára, sokszor a pályákon elszórt életkristályokra sem lesz szükség a kivégzésükhöz. Bár sokszor megesik, hogy rengeteg minden történik egyszerre a képernyőn, az X Blades minden akcióval akadás/szaggatás nélkül megbirkózik.
A sztorit minden 4-5 pálya után manga filmbetétek mesélik el. A történet bonyolultnak éppenséggel nem nevezhető, de érdekes verziója a gonosz sötét oldal elleni küzdelemnek, stílusosan és egyedien előadva. Pozitívum, hogy az X Blades többféle befejezéssel készült, attól függően, hogy a játékos miként játssza a játékot. Ez ugyan jól hangzik, de igazából a "jó" befejezés csupán attól függ, megvásároljuk-e Ayumi-nak a három sötét varázslatot.
Apropó Ayumi... Nehéz elmenni a hősnő design-ja mellett szó nélkül. Gyanítom, a szuperszexi outfit-nek egyetlen célja van csupán, az eladott pélányszámok növelése, úgy egyébként semmi nem indokolná a lenge öltözéket. Abszurd, de a kislány tangája(?) a nehéz napokon még arra sem volna elég, hogy benntartsa a tampont. Persze aki a DOA-ban kizárólag Hitomit és Christie-t használja, játékszobája Rikku és Tomb Raider poszterekkel, babákkal van tele, azt ez egyálalán nem zavarja, sőt... :)
Az elején írtam, hogy van valami, amiben az X Blades alaposan ráver A DMC-re. Ez pedig nem más, mint a hazai piacon - germán a kiadó - megjelentetett Royal Edition. Kézzel festett 22 centis Ayumi szobrot, soundtrack CD-t, egy artbook-ot, két oldalas posztert valamint a játékhoz készült strategy guide-ot pakoltak bele a csomagba, ami íly módon a valaha konzolra megjelent legigényesebb gyűjtői változatok egyike. A kép a bal oldalon az én példányomat ábrázolja.. :) Az egész pakk többnyelvű (angol is), az art book nemcsak a fejlesztők, de fan-ek munkáit is tartalmazza (nagyon szép). Az Ayumi baba valami gumiféleségből van, nem egy főnyeremény, de a polcon senki sem látja. A poszter kicsit vékony papírból készült, már a csomagolásnál közel volt a szakadáshoz. A soundtrack CD akár autóban is hallgatható egy nagyobb dugó kellős közepén, kifejezetten fülbemászó muzsika.
Teljes áron kicsit túlzás az X Blades, de pár hónap múlva 7-8ezerért jó vétel lesz. Nem fogtok csalódni. Ja, majd elfelejtettem, a játék a magyar nyelvet is támogatja (!!!)
