Amikor bepróbáltam ezt a VIGséget, egyik célom az volt, hogy az XBOX "keleti" terméséből is bemutassak Nektek néhány abszurdabb művet
Így talán azt is könnyebb lesz megérteni, miért is olyan nehéz jenkiként betörni az ázsiai konzolpiac azon részére, amelyikben nem Verbatim pörög a dobozban. Kezdésnek itt van egy már-már korhatáros játék, az Otomedius Gorgeous.
Ha 2D-s úrhajós shooter, akkor legtöbbünknek az Ikaruga, Aegis Wings vagy mostanság az R-Type ugrik be. Ilyesmit Amerikában – és nálunk is - öngyilkosság volna a Marketplace-n kívül forgalmazni. Nem úgy Ázsiában, ahol egyre-másra jelennek meg zöld dobozban a 2D-s shooter-orgiák: Castle Shikigami, Raiden IV es az Otomedius, hogy csak párat említsek. Pár hete ez utóbbit rendeltem be kedvenc keleti import shop-omból.
Űrhajók helyett kvázi felmeztelen csajokkal kell balról-jobbra scrollozva, a derekukra szerelt valamiből sok száz fajta lövéstípust az ellenre szórva a pályákat kitolni. Az egészben hat pálya van összesen, a könnyebb fokozatokon talán ha 35-40 perc kell hozzá, hogy mindent lásson a játékos. A pályák után, bevált japán szokás szerint az ember megkapja jól megérdemelt értékelését (E-től egészen A-ig, esetleg S-ig, nemtom, mert rendes fehér ember keze genetikailag valószínű csak max. B-re van hitelesítve, az én szem-kéz koordinációm meg csak C-ig bírta).
A pályák közti szünetre fantáziában hiányt nem szenvedő japán fejlesztők három achievement-et is elrejtettek. A kiválasztott űrhajó – a játékban ugye mangalány – melleire kattingatva a kurzorral megnyithatók a „Kattints ötször / 57-szer / 573-szor az angyalok melleire” achievement-ek.
Egy gyengébb pillanatomban elindítottam a játékot a „very hard” fokozaton is. Gondoltam, ott jobban gyűjthetőek a fegyverek megvásárlásához szükséges kreditek. Igazából ezt nem tudom megerősíteni, lévén, hogy olyan 30-40 másodperc alatt elfogytak az életeim, mert a képernyőn megjelenő talán hat-hét úrhajó minimum 150 különféle golyót/rakétát/lézersugarat szórt rám az első 10 másodpercben. Gondolom hosszú gyakorlással és némi szerencsével volna esélyem akár egy percig is bírni az áldást. Arigato, akkor inkább satuba teszem a kisujjam, aztán tekerem, amíg jólesik.
Hát ilyen az Otomedius. Oda alulra még betettem egy gameplay képet is, az első pályáról van és "very easy" fokozaban, hehe. Hogy visszatérjek a nyitó gondolathoz... lelki szemeim előtt látom a tízéves manhattani Jonathan-t, aki két "madafakka" után sírva visszateszi a Gears-t.
