Úgy látszik, mostanában hack 'n slash próbaidőszak van. Nemrég a Bayonetta demójáról írtam, a minap pedig megérkezett a stílus legújabb ígérete, a jövőre megjelenő Dante's Inferno bemutató változata is. Az Isteni Színjáték által ihletett "pokoli" játékkal tettem egy próbát, aztán még néhányat. Jövőre vajon mi megyünk a pokolba, vagy menjenek a készítők inkább?
A Dante's Inferno tehát az azonos című Isteni Színjáték alapján készült (tessék egy kicsit olvasni róla), bár érthető módon a művet a játék egy kissé leegyszerűsíti: A keresztes hadjáratból hazatérő Dante feleségét, Beatrice-t megölik, lelke pedig a pokolba száll, ahová a bátor lovag követi, majd a pokol összes bugyrát végigjárja, hogy megmentse - nagyon nagy vonalakban így lehet összefoglalni a dolgot. A lényeg persze nem is ez, hanem hogy aprítsunk sok szaftos démont és ördögi kreálmányt. Ehhez a demo a teljes játék első szakaszát kínálja nekünk.
Kaszabolós játék lévén a program pontosan azt kínálja, amit elvárunk tőle: Látványos helyszíneket, rengeteg ellenfelet, felszedhető extrákat és életerőt, némi mágiát, ordenáré nagy fegyvereket, és persze sok vért. A Dante's Inferno nem is okoz csalódást, sőt, egy nagyszerűen kezelhető, iszonyú látványos játék, amellyel tényleg jó játszani. Érezni az ütések erejét, a látvány, a hangok és a kontroller rezgéseinek hála valóban úgy érezzük, hogy erős harcosok vagyunk, aprítjuk a húst és a csontot. A harcrendszer egyszerű, nincs túlbonyolítva, a később előhozható speciális technikákat pedig saját belátásunk szerint alkalmazhatjuk. Magyarán szólva egyszerű button masherként is funkcionálhat a játék (legalábbis legkönnyebb fokozaton), de rendkívül látványos speciális mozgásokat, kivégzéseket is előhozhatunk. A kezelhetőség remek, Dante azonnal reagál a gombnyomásokra, ettől pedig igazán könnyeddé, élvezetessé válik a játékmenet.
Az élvezethez természetesen a látvány is hozzátartozik, ebből pedig a játék (a demo alapján) igen erősen vizsgázik. A képfrissítés folyamatos 60 fps, nekem egyszer sem riccent be, az animációk gyorsak és simák, a képernyő jószerivel tele van pokolian jó (értitek!?) effektekkel, lángokkal, pernyével, füsttel, miközben körülöttünk minden dől össze, és akkor ez még csak az eleje. A kidolgozásra sem lehet panasz, bár a fix, és csak módjával mozgó, manuálisan nem állítható kameranézetek miatt semmit nem lehet közelről szemügyre venni. De miért is tennénk? A játék így szép, ahogy van, és nyilvánvaló, hogy a 60 fps miatt letekerték a poligonszámot és a textúrafelbontást, ez senkit nem kell, hogy zavarjon, hiszen nem fogja látni az okosan elhelyezett kameráknak köszönhetően. Én azt mondom, látványból erős négyes - nem az a forradalmi döbbenet, de piszok jó.
CG filmbetétek és rajzolt animációs átvezetők színesítik a történetet, ami nekem személy szerint nagyon tetszik. Az egész játék mögött ott a nagy mű, ami még ha csak ihlet szintjén van a programban, akkor is érezteti hatását. A Dante's Inferno végre nem egy légből kapott újabb szörnyes játék, hanem valami olyan, aminek van alapja, méghozzá többszáz éve szilárdan álló alapja. Szeretem az olyan játékokat, amiknek utána lehet olvasni, el lehet kicsit mélyülni a világában, és ez ilyen. Az említett átvezetők pedig jól kiegészítik a szűntelen húsdarálót.
A hangok és a zenék is kellemesek: Üvöltések, halálhörgések, hús-, vér- és csont vágások és roppanások, az izgalmastól az undorítóig van itt minden. A szinkron is teljesen jó, nem mesterkélt, jók a hangok, jó a színészi játék, már amennyire egy demo alapján meg lehet ítélni.
Nekem mindössze egyetlen problémám van mindezzel. A demo szép és változatos, de a játék legelejét mutatja. A pokolba alászállva fennáll a veszélye, hogy hasonszőrű pályák követik majd egymást, az egyhangú környezet és az önismétlő játékmenet pedig könnyen megölheti a játékélményt. Ez persze nem a készítők hibája, a pokol alapvetően vörös és tüzes, de kérdés, mennyire sikerült ezt változatossá tenni. Reméljük, minél jobban.
A fejlesztők tehát valószínűleg ismét kitettek magukért. Bár a Dante's Inferno szinte 100%-os God of War klón, és megváltani sem fogja a világot, mégis minden bizonnyal a 2010-es év élvezetes és igényes játékai között lesz. A stílusban kevés az igazán kimunkált játék (azok is inkább elvont japán termékek), úgyhogy aki szereti a vagdalkozást, és még egy kis irodalmi vonatkozástól sem riad meg, bátran tegyen vele egy próbát. Nekem pozitív csalódás volt.
