Érdeklődéssel és teljes nyitottsággal vártam annak a játéknak a bemutató változatát, amely szinte mindenhol hatalmas elismerést kapott. Az előzetes anyagok alapján ugyan semmi jót nem vártam tőle, ennek ellenére előítéletek nélkül töltöttem le és indítottam el a Bayonetta demóját. Azé a játékét, ami még az EDGE magazinban is 10 pontot kapott. Jól tettem? Kellett ez nekem? Egészen rövid benyomásaim egy kattintásnyira.
Sok újat persze már nem fogok tudni mondani a játékról. Olivér barátom egy remek tesztet publikált a teljes japán verzióról, így arra külön nem térek ki, miről is van szó a Bayonetta esetében. Inkább rögtön a tárgyra térek - szubjektíve.
A valamivel több, mint 700 MB-ot "kóstáló" próbaverzióban három rész található a teljes játékból: A rövid, de lényegretörő bemelegítő mód (Tutorial), a legelső pálya, a "Falling Clock Tower", és az első nagyobb helyszín, a "The Angel's Metropolis". A helyszínek már az elején kellően változatosak, így véleményem szerint a demo korrekt képet ad a teljes programról a maga keretei között.
Amikor elindult a játék, bevallom, nem sok pozitívumot véltem felfedezni benne. A zuhanó toronyóra pályája ugyanis túl rövid, túl sűrű ahhoz, hogy rendesen kiismerjük a játékot, sőt, még ahhoz is, hogy egyáltalán lássuk, mi folyik a képen. Szerencsére mindez az angyalok nagyvárosában megváltozik. Erre alapozom a további véleményemet is.
Mint azt feljebb is írtam, a Bayonetta egy hamisítatlan kaszabolós játék, annak minden erényével és kliséjével. A harc gyors és folyamatos, és nagyon, de NAGYON látványos. Összetett kombó- és harcrendszer van itt, kérem szépen, ütni, rúgni, lőni és ugrálni is lehet, valamint vannak speciális, és annál látványosabb támadások is. Részletekbe nem akarok bocsátkozni, hiszen ez csak egy demo, de amit már ez alapján is lehet érezni, hogy ebben a játékban jó érzés harcolni. Az akció annyira szép és folyamatos, annyira érezni az ütések, rúgások erejét, valamint az egész látvány annyira - nem tudok rá jobb szót - elegáns, hogy igazi kuriózummá, unikummá teszik ezt a programot. Ha valamivel jó játszani, akkor az onnantól kezdve jó, és kész. A Bayonettával pedig nagyon jó játszani.
Kezdőknek a könnyebb fokozatokon beépítettek egy új rendszert. Itt gyakorlatilag csak egy gombot (Y) kell használni, a főhősnő pedig teszi a dolgát. A játék így válik látványos, és igencsak könnyű button masherré, ami a hardcore játékosokat megmosolyogtatja ugyan, de így olyanok számára is elérhetővé válik a játék, akik máskülönben hozzá se nyúlnának.
Audiovizuális tekintetben sem okoz csalódást a játék. Gyönyörű, színes, látványos tájak és effektek, életteli mozgások, mindenhol valami rejtett részlet, valamint részben rombolható környezet. Nem a legszebb Xbox 360 játék, technikailag pedig pláne nem (kompromisszumok: 2D-s "lap" növényzet), de öröm ránézni, van benne szépség és stílus.
Stílusból néha talán túl sok is kijutott a Bayonetta számára. Japán játékról beszélünk, vagyis az egész iszonyatosan elvont, beteg, extrém, és még sorolhatnám a jelzőket. Valaki "kattan" az ilyenre, én inkább csak értetlenül szemlélem a dolgot. Az egész játék fókuszában maga a főszereplő áll, aki nem más, mint a perverz japán nedves fantáziák poligon megtestesülése. Egy röhejesen hosszú lábú, nevetséges pózban álló és sétáló domina sztereotíp képe, aki a saját hajába van öltözve, vagyis kvázi meztelen (és ezt már az intróban is hangsúlyozni kell). A nő már annyira extravagáns, hogy nem is emberi, nem lehet hozzá kötődni. Csak egy eszköz, amiről jó artworköket lehet rajzolni, gyengébb idegzetűeknek vizuális segédeszköz is lehet. Számomra inkább csak egy beteg elme kivetülése, vagyis egy unszimpatikus, de nem idegesítő, hanem csak nevetséges karakter. Akkor már inkább a Dead or Alive-féle burkolt szoftpornó.
Zeneileg érdekes a játék, meglepően kellemes dallamok szólnak harc közben és "alapjáraton" is. Van benne stílus, mégis valami megfoghatatlan elegancia, ami jobban illik alá, mintsem valami gagyi japán rock. Ugyanolyan különleges, mint a játék maga.
10 pontos játék? Demo alapján ezt megítélni lehetetlen. Az bizonyos, hogy a harc, a főszereplő irányítása gyors, érzékeny, remek. A grafika pompázatos, simán (60 fps) mozog, színes-szagos, gyönyörű. A játék stílusa pedig elvont, ami vagy tetszik az embernek, vagy nem. De amire a Bayonetta született, azt láthatóan bitang profin csinálja. Egy látványos, szórakoztató, stílusos kaszab, ami nem zárja ki csípőből a kezdő játékosokat sem. Előítéletek nélkül álltam hozzá, és kis mértékben pozitív csalódás ért, ami egy ilyen típusú játéknál nálam nagy szó. Egy letöltést mindenképpen ajánlok.
