
A következő írás azoknak szól, akik a nagy videójáték vásárok/konferenciák idején újra meg újra nagyot sóhajtanak, hogy milyen jó is volna a helyszínről követni az eseményeket.
Hát most ezegyszer erőt vettem a lustaságomon, összecsomagoltam a fiam és felültem a kölni InterCity-re a Gamescom kedvéért. Független beszámoló következik. Másképp, mert a legfontosabb videókat tommy_angelo már összefoglalta Nektek.
280 km/h-s sebességgel száguld az Intercity. Az A3-ason 200 körül tépő Porsche-k maradnak állva mellettünk és az autóval jó esetben két és fél órás út (nem számítva a kölni belvárosban kavarást) alig egy óra alatt letudva. Ráadásul a kölni vásár külön megálló, így toképpen az ajtóig vitték a seggünket. Kell ennél több?
A német pontosságból például nem ártott volna egy kevés. Ugyanis miután lepörgettük a 15 EUR belépőt még jó fél órát kellett várni mire az eredetileg 9:00-re tervezett kapunyitásból fél 11 felé lett valami, addig céltalan mászkálás. Miután a több ezres tömeg beözönlött a kerek három és fél méter széles ajtón, kezdetét vette a sorban állásokkal tarkított hömpölygés. A szebbnél szebb pavilonokba ugyanis mindenhol kígyózó sorok várnak az érdeklődőkre. Ráadásul mivel a még hatodik évét sem taposó fiammal voltam, így a legtöbb játék megtekintésére esélyem sem volt, lévén idekinn a játékok korhatárhoz kötését véresen komolyan veszik. Így nekem hiába volt piros karszalagom, ami a 18+-os pavilonokba lépni is feljogosított volna, a gyereket mégsem hagyhattam kint, mivel - az eredeti tervek szerint - épségben haza is akartam vinni. A szisztémára egy 40 perces sorállás vezetett egyébként rá. A Playlogic Fairytale Fights vára csigázta fel a fiam érdeklődését, merthogy milyen cukik a karakterek. Aztán miután már csak öten voltak előttünk vettem észre, hogy a játék gyermekkorunk kedvenc meseszereplőivel készült ugyan, de a Playlogic verekedős interpretációjának célja a másik péppé, vértócsává ütlegelése. Persze kizárólag 18 éven felülieknek. A hostess leánytól azért egy nyalókát kikönyörögtem, így megúsztam hiszti nélkül.

Persze nemcsak a Playlogic tette tiszteletét a vásáron, mindenki képviseltette magát kisebb-nagyobb pavilonokban. A UBISoft némileg szerényen a Splinter Cell és az Assassin Creed 2 köré építette a bódéját , míg az Activision és az Electronic Arts hatalmas területet sajátított ki és minden nagyobb – és kisebb – durranásuknak is elég helyet biztosítottak. A Need for Speed Shift-hez ráadásul még egy nyereményjátékon is részt lehetett venni, főnyereményként a képen látható BMW-vel. Szöszi nélkül, bár, ha nyered, hamar akad ennél jobb is hozzá.
A hasonló vásárok klasszikusai az ilyen-olyan gaming memorabiliák, amik ugyan „normális” ember számára még az értéktelen biszbasz kategóriába sem férnek bele, de mi játékosok meg bírunk őrülni értük. Az ügyes gyűjtögetők Bioshock 2-es szájmaszkban – ami bár a sertésinfluenzától nem véd, de marhajól néz ki -, kezükben felfújható Dragon Age Origins karddal rohangásztak. Utóbbit könnyebb volt szerezni, csak a csinos EA-s lányokat kellett meglelni a stand körül. A poszterek és infós füzetek mellett szinte kikerülhetetlenek voltak a pólókra ragasztgatott Rockstar matricák. Valami nyereményjáték is kapcsolódott hozzá, de nem sikerült kideríteni, mi is volt az.
Végül, de nem utolsósorban hangot adnék meglepetésemnek, hogy a videójátékfigurának öltözést bizony nem lehet már kizárólag japán betegségnek titulálni. A konzervatívnak tartott németek ugyanis hasonló könnyedséggel húzzák magukra Dante bíbor bőrkabárját vagy ragasztják a Mario-bajuszt az arcukra. A mellékelt két fotón a bevállalós virágszálak mellett a Rayman-ből megismert és lassan önállóan is életképes nyulak láthatók mondanivalóm alátámasztásául. Rajtuk kívül a szellemvadásznak öltözött leányzó és Princess Peach megtévesztésig hasonló mása vitték a pálmát.
Viszlát egy év múlva, akkor azért elcipelem a feleségem is,hogy legyen ki vigyázzon a gyerekre, míg én az Alan Wake pavilonjában kóválygok.